Orbán Viktornak ismét sikerült váratlan húzással sokkolnia társadalmi és politikai ellenzékét, a polgári (liberális) jogállamiság híveit. Ez a fajta „váratlanság” nála másfél évtizede azt jelenti, hogy egy lépése nagyon is várható, csak nem hiszik el, hogy megteszi. Pedig megteszi. Mindig azt, amitől ellenfelei a leginkább tartanak, igazán mégsem számítanak rá. Mert nem akarnak számítani rá.
A miniszterelnök idei március 15-i beszédében riasztó dolgokat mondott. Idézzük fel ezredszer is: „Jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget! Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért a birodalom szekerét tolják! Rajtuk a skarlát betű, sorsuk a szégyen és a megvetés. Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket!”
Teljesen világos, egyértelmű üzenet. Meg is rémítette a demokratikus oldalt. De aztán kezdett a hangsúly eltolódni a beszéd stilisztikai része, a „poloskázás” felé, mintha csak arról lenne szó, hogyan nem illik minősíteni a politikai ellenfelet. Majd miután Orbán mentegetőzött egy kicsit, hogy ő „csak” Magyar Péterre gondolt, jöttek a nyelvi elemzések, hol a vessző, árulkodó a többes szám, mi a szövegösszefüggés, nem, ez nem szólhat egy emberről. Nem sokkal később aztán megtörtént a gyülekezési szabadság alkotmányos korlátozása, ami lehetővé tette a Pride – korábban szintén deklarált – betiltását is. Morgás, zajongás, felháborodás, de a parlamenti füstbombázás és az első tüntetés után már kezdődött az okoskodás, van-e értelme, hatékonyak-e ezek a demonstrációk. És a rendelkezéssel kapcsolatos veszélyérzet lassan eltompult a politikai idegrendszerekben, egyszerűen el lett könyvelve egy újabb rossz pontnak. Mindenki tudta, hogy lesz folytatás, a legtöbben mégsem hitték el.
Orbáni beállítás
Megint a reménykedést választottuk, hogy itt a vége, ahogy mi, úgy a miniszterelnök is elfelejtette már, hogy „nagytakarítást”, felszámolást ígért. És most tessék, döbbenten olvashatjuk a közélet átláthatóságáról szóló, valójában a kritikus létezést ellehetetlenítő törvénytervezetet. Háborgás, mintha a derült égből csapódott volna be. Próbáljuk értelmezni, mi ellen lép is fel, kikre vonatkozik, mennyire, hogyan. Miközben nyilvánvaló, hogy a kormánykritikus vagy éppen kormányellenes platformok felszámolásának jogi hátterével, megalapozásával ismerkedünk.
A kormány persze igyekszik tompítani a törvénytervezet jelentőségét, a közélet és a média szabadságát gátló szándékát, hatását. Igyekszik úgy beállítani, mintha csupán a szuverenitással kapcsolatos biztonsági védőernyőről lenne szó. Ezért előszeretettel hivatkozik külföldi példákra, mindenekelőtt az Egyesült Államokban 1938-ban keletkezett, külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló törvényre (FARA). Megfeledkezve róla, hogy – mint azt elfogadásának évszáma is jelzi – döntően a náci propagandahatások elleni küzdelem hívta életre. Később is elő lehetett venni külföldi érdekeket szolgáló politikai lobbizás gyanúja esetén, használták a 2016-os elnökválasztásba történt orosz beavatkozás vizsgálatánál is. Komoly befolyásoló hatása azonban nem volt az amerikai közéletre, de ennél is fontosabb, hogy a listázás során a tevékenység volt meghatározó, amely nem az adott kormányzati politikára, hanem az ország alkotmányos rendjére jelenthetett veszélyt.
A közélet átláthatóságáról szóló magyar törvénytervezet furcsasága, hogy a külföldi anyagi támogatásra helyezi a hangsúlyt. Orbán Viktor jelszavasítva így fogalmazta meg ezt a Harcosok Klubja toborzó rendezvényén: „Politikai vita – igen. Szólásszabadság – igen. Külföldi pénz – nem!” A jogállamiság díszleteit tehát még tiszteletben óhajtja tartani a kormány, legalábbis ezt demonstrálja.
Hazai forrásból bármit mondhatunk, bármit támadhatunk, bármilyen politikai célért küzdhetünk, bárhogy. Ugyanez azonban külföldi pénzek felhasználásával már nem megy, szuverenitásvédelmi kérdéssé válik.
Mintha ez a forrás automatikusan azt jelentené, hogy idegen, államellenes érdek ügynöki képviseletéről van szó.
A mai radikális jobboldali (illiberális) autokráciák egyelőre ügyelnek arra, hogy alapszinten egy polgári demokrácia látszatát keltsék. Hatalomkoncentráló mechanizmusaikat, intézkedéseiket igyekeznek jogszerű keretekbe csomagolni. Formailag tartózkodnak a nyílt diktatúrától.
Egyrészt nem érzik ehhez elég nagynak a társadalmi bázisukat, másrészt a gazdasági életnek szüksége van némi szabad levegőre, könnyebbnek tűnik így a beilleszkedés a globális tőke rendjébe. A cél ezért nem a hatalom kisajátítása, hanem bebiztosítása, aminek fontos eleme az ellenzék megroppantása, ellehetetlenítése. A politikában, médiában, civil szférában egyaránt.
Skarlátbetűzés
A feladatot jogszerűen elvégezni persze nem egyszerű, nehéz elkerülni bizonyos nyakatekertséget. Használható mintával az Orbán-kormány számára is a putyini Oroszország szolgált. Az ottani ügynöktörvény keletkezését, alakulását, egyes következményeit néhány éve lapunkban már áttekintettük (Sose szégyelld, hogy külföldi ügynök vagy – Népszava, 2021. szeptember 4.), ezúttal csak a legfontosabb párhuzamokat emelnénk ki. Az átláthatósági törvénytervezet alapforrása egy 2012-es oroszországi törvénymódosítás, amely külföldi ügynöknek minősítette azokat a (nem állami vagy vallási) szervezeteket, amelyek anyagi támogatáshoz jutnak bármilyen külföldi forrásból, és az alapító okiratukban megjelölt feladatokon túl politikai jellegű tevékenységet is folytatnak, amelyek befolyásolják a közvéleményt, az állami döntéseket, idegen forrásaik érdekeit is képviselve. Ezeket a szervezeteket nyilvántartásba vették, és el kellett számolniuk a külföldi támogatások felhasználásáról. 2017-ben és 2020-ban újabb törvényi rendelkezések szűkítették (magánszemélyekre is kiterjesztve a „külföldi ügynök” státuszt) a mozgásteret, de ezekben már nagyobb hangsúlyt kapott maga az állam érdekeivel ellentétes (?) politikai tevékenység. Végül a listázott szervezeteknek, médiacsatornáknak orgánumaikon fel kellett tüntetniük a „külföldi ügynök” bélyeget. Felkerült rájuk a skarlát betű. A működés beszüntetése és a külföldi pénzforrás elzárása nélkül.
