Kaposváron két jó dolog történt az elmúlt században: a Csiky Gergely Színház és Rippl-Rónai József (miután a festő 1908-ban megvette a Róma-villát, három évre rá adták át a teátrumot, még a nem létező összefüggés is jó érzés). Vagy ha mégis négy jó dolog történt a somogyi megyeszékhelyen, akkor Vaszary és Galimberti zárkózhat. Vagy ha esetleg nyolc, akkor a muzsikus Kokas család életműve az unokákig, Kelemen Gáspárig és Hannáig bezárólag, az egykor Takáts Gyula költő, Varga István irodalomtörténész és Király Ági által oly szépen vezetett Berzsenyi Társaság és a néhai Ungváry Károly festőművész, akivel el is jutottunk a KaposArt Képző- és Iparművészeti Egyesületig. De mert a fejünk sem káptalan, nyilván kihagytunk sokakat, Pytel Anna zenetanárt és a Mosóczi István koreográfus megalapozta, Turi Endre vezette Somogy Táncegyüttest például, vagy a századelő nagyszerű újságíró-szerkesztőjét, Gruber Jánost (vö.: Morzsák a negyvenéves asztalról). A kultúra: ha valami jó volt ebben a dél-dunántúli közepes-városban valaha, az a kultúra. Babarczy legendás Csikyjét sikerült alaposan „depolitizálni” és neutralizálni, és a legendából kultúrharcos térfoglalást csinálni a középszer jegyében a 2000-es évek végén, az igen erőst menedzserszemléletű direktor most igazol át éppen a Nemzeti Színház gazdasági és pénzügyeinek közelébe. Rippl-Rónai csacsifogaton ül a sétálóutcán, de emlékét megőrizzük.
Marat és a macskakő
A Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesület 35 éves az idén. Híre többnyire regionális, de ténykedése és értékteremtése Kárpát-medencei. Ha valami izgalmas történt a kaposvári képzőművészetben, ahhoz valami közük szinte biztosan volt. A történetük valahol mégiscsak példa arra, hogy van kulturális élet bármilyen rendszerben, mint ahogy arra is példa, hogy nem könnyen van. Vörös András elnök és Halmos Klára titkár, és vagy ötven alkotó a térségből, az országból: ők viszik a hátukon az ünneplésre érdemes, színes művésztársaságot. Az alapításukat követő évben, 1991-ben hirdették meg először a Groteszk Országos Képző- és Iparművészeti pályázatot, s rendeztek belőle tárlatot, 1996-ban már nemzetközi kiírást tettek, s ezt követően triennáléként rendezték meg. A csaknem három évtizede épített kortárs Nemzetközi Groteszk Gyűjteményt a kiállításon részt vevő művészek felajánlásaiból eddig Hajdúszoboszlón, Veszprémben, Szigetszentmiklóson, Kaposváron, Dunaszerdahelyen és Nagyváradon láthatta a közönség.
A KaposArt 2022-ben kapta a létező legnagyobb elismerést: miután egyszer csak kikerültek a Festők városa (ma Rippl-Rónai Fesztivál) programból, a Műcsarnok kérte fel az egyesületet a 11. Groteszk megrendezésére.
– A tárlatnak nagy visszhangja és lelkes fogadtatása volt, lépni nem lehetett a megnyitón – emlékszik Halmos Klára grafikusművész, az egyesület titkára.
– A Műcsarnok kiváló feltételeket biztosított, minden segítséget és támogatást megkaptunk, öröm volt együtt dolgozni a munkatársakkal. Máskülönben mindig mi magunk csinálunk mindent, ami egy nemzetközi pályázat és tárlat esetén meglehetősen nagy vállalkozás.
Az együttműködésnek volt egy személyes háttere is. Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója egykor a kaposvári színház előadásaiban is dolgozott látvány- és díszlettervezőként. Neki köszönhető a Márta István-féle 1985-os Munkásoperett, és Peter Weiss műve, a Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában című ikonikus Ács János-rendezés díszlete is. És a beégett emlék Máté Gábor megrendítő pillanataival, a macskakővel és a Corvin köz hatalmas háttérfotójával. A bemutató 1981-es dátuma (felújítás: 1989) magáért beszél: a Babarczy-korszak szálfaegyenes kiállítását mutatja az egyetemes értékek mellett, és a mindenkori hatalommal szemben. Ebben a szellemben nőttek fel alkotó és gondolkodó generációk Kaposváron. Amikor az épület felújítása miatt később az Agórában játszott a Csiky-társulat, akkor látta Szegő a Groteszk kiállítást, és egy idő után meg is hívta a kortárs alkotóművészet fellegvárába. Mindezt erősítette Szalai József, a színház szcenikai vezetőjének támogatása is, aki már a Marat/Sade előadás idején is együtt dolgozott a díszlettervezővel.
Valójában nem vicc
„Szükségesnek találom leszögezni és egyértelművé tenni – írta a 2022-es műcsarnokbeli tárlatra Szemadám György festőművész, a Groteszk-pályázat visszatérő zsűritagja –, hogy az esztétikai minőségek között a groteszk – a fenséges ellentéteképpen – a rút és a komikus terrénuma között helyezkedik el, és valójában semmi vicces nincs benne. Inkább kicsit riasztó, mint az egykor – volt fejedelmi és főúri udvarok »szórakoztató iparosainak« – a törpéknek, a púposoknak, a szellemi fogyatékosoknak és egyéb nyomorultaknak – a produkciói…
A művészetben a groteszk realizmusa persze arról is szól, hogy az alkotó farkasszemet tud-e nézni az ördöggel, felmutatva neki önnön próteuszi képét.
Ezért mégiscsak tisztelettel kell szólnunk az e műfajban alkotó emberekről, akik a fent említett „szórakoztató-iparosokhoz” hasonlóan egyszerre tudnak sírni és nevetni. A Groteszk alkotói valami sajátos kettősséget-kétarcúságot mutatnak fel műveikben, s ezzel hökkentenek meg bennünket.”
A rút és a komikus, a próteuszi oroszlán- és öregemberkülső kettőssége-szélsősége tetten érthető a 12. Groteszken is. A világhíradóból menekülve persze elsőként a négykézláb mezítelenkedő és egy határozott, ámde szivárványszín X-et szellentő Trump-elnök asszociációja kelt zavart bennünk, a Szép lehetsz, de okos nem című műben pedig egy Orbán–Kádár-parafrázist vélünk felfedezi, de ez legyen a mi bajunk. Van az úgy néha a mindenre ráterpeszkedő hatalomgyakorlás alatt, hogy a megfigyelő-elszenvedő megsértődik, ha nem az ok-okozattal foglalkozik a szabad művészet. Persze a művészet nagyon is jól teszi, ha oda se bagózik erre, és csak a végtelennel méri magát. Sinkó István festő, grafikus, művészeti író a 2022-es Groteszk-szövegében azt írja, hogy „kedvünkre válogathatunk nem csupán kedves művészeink munkáiból, de a megközelítések, lehetőségek, válaszok közül is azokra a kérdésekre, amelyek foglalkoztatnak. Hogyan közelítsünk a politika, az új eszmék, a politikailag korrekt vagy éppen az azt megszüntetni kívánó hétköznapi gondolatokhoz? Az alkotók válaszai, az általuk felsorakoztatott »megoldási lehetőségek«, a stiláris kötöttségek nélküli kitárulkozás minden kérdést és választ elfogadhatóvá tesz. Lelkünk rajta, mivel értünk egyet, mit fogadunk be, és mi zavar meg minket. Ez a Groteszk szépsége. A műfajé, s egyben ezé a kiállításé is.”
Terpeszben szíveskedés
A Groteszk tematikus kiírásai nyomán az alkotók tobzódhatnak a gondolatokban. 2002-ben Tandori művére utalva „Félkész katasztrófák” avagy közállapotaink ironikus, gunyoros megjelenítése volt a feladat. „Minden, ami van, kész katasztrófa, ami még csak lesz, 1/2 kész katasztrófa”, fogalmazott egykedvűen a költő. Tíz évvel később Karinthyból merített az egyesület, és a „fogalmunk se volt róla, és megszületett a HALANDZSA, a világ legtisztább nyelve, mely csak szavakat ismer, s a beszélő tetszésére bízza, mit gondoljon, mit értsen a szó mögött” idézetből. Persze Örkény sem maradhatott el, 2015-ben a következő szövege inspirált: „Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, két lába közt hátratekinteni: Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról. Íme, a világ fejtetőre állt.”
De Orbán Ottó Faust-idézete is csoda volt 2018-ban, „...a hőseit szemétbe temető világ vihogva nézi, hogy seprűnyélen lovagolva hirdeti a halhatatlan, mindent megújító, loboncos ifjúságot egy falka tikkelő.”
Valamiféle talajvesztettségről beszélt a kaposvári megnyitón Géger Melinda művészettörténész is. „A groteszk nem csupán esztétikai jelenség, hanem filozófiai kérdés is: hogyan gondolkodjunk az emberi létről egy olyan korban, amely elvesztette stabil, erkölcsi vagy tudományos igazságait. A groteszk esztétika éppen ezt az instabilitást hangsúlyozza” – fejtette ki.
Idén nem terelt szűk tematikába a kiírás, magyar szólások és közmondások ihlettek gazdagon. Mind közül meleg szívvel ajánljuk az Asszonyi könny hamar kiszárad című festményt Tétényi Gabriellától, aki házi áldásokba burkolt-burkázott gumikesztyűs madonnával véteti észre magát, vagy Dobó Krisztina Madárlátta Munch-sikolyát. És szintén meleg szívvel ajánljuk a KaposArt támogatását bármilyen módon, mert kultúrával járulnak hozzá az élethez, ami – egy korabeli Groteszk-mottó szerint – halált okozhat. E kettő között kellene eligazodni emberül, riadt angyalok között nézve farkasszemet az ördöggel. A groteszk segít, át majdnem mindenen, ha a világ feje a tetejére áll is.
Groteszk a Műcsarnokban, 2022-ben
