„Valamiféle végső harcra készül mindenki, az egyetlen kérdés, hatalmon marad-e Orbán Viktor”

Új módszerekre van szükség a közvélemény-kutatásban, hogy árnyaltabb képet kapjunk a társadalom politikai hangulatáról, elköteleződéseiről. Ez a tudás pedig olyan közkincs, amely sokkal szélesebb körben tudna a javunkra válni. „Jó lenne, ha meg tudna jelenni közérthetőbb formában, mit gondolunk jelenleg a társadalomról” – hangsúlyozza Galgóczi Eszter, a Forrás Társadalomkutató Intézet egyik alapítója. A fiatal politológus, politikai elemző a nyilvánvaló szimpátiák ellenére objektivitást várna el munkájuk során a szakma képviselőitől.

– Megrázta a 2022-es választási eredmény?

– Nagyon. A kampánycsapat mellett működő kutatócsoport munkájában vettem részt. Belső adatelemzéseket készítettünk a kommunikációs stábbal együttműködve. Sok adat mutatott arra, hogy szoros lesz a küzdelem, legalább a Fidesz kétharmadát meg lehet akadályozni, de titkon ennél is jobb eredményt vártunk.

– Akkora volt a csalódás, hogy a kutatási módszereket is megkérdőjelezte?

– Tény, hogy nem ez volt a legfényesebb napja a közvélemény-kutatásoknak. Nagyon félrementek, és el kellett gondolkozni azon, mi lehet a probléma. Vető Balázzsal létrehoztuk a Forrás Társadalomkutató Intézetet, hogy – részben nemzetközi tapasztalatok felhasználásával – új módszereket dolgozzunk ki a társadalmi-politikai folyamatok, a választói magatartás pontosabb megismerésére.

– Miben látják a tévedések gyökerét?

Ez egyrészt érthető, mert így lehet hosszú távon is összehasonlítható adatokat kapni. Másrészt viszont így sok fontos aspektus figyelmen kívül marad. Nem elég a két szokásos kérdés: Ha most vasárnap lennének a választások, kire szavazna? Ha most vasárnap lennének a választások, mennyire biztos, hogy elmenne szavazni? Ha kicsit nyugatabbra tekintünk, ott általában modelleket alkalmaznak. Itthon is van, aki tágabb szakértői becsléssel dolgozik, amelyben megpróbáljuk például azt is megítélni, a bizonytalan szavazók közül kik mennek el az utolsó pillanatban szavazni. Kik azok, akik megneveznek ugyan egy pártot, de nem annyira elkötelezett szavazói, és lehet, hogy változtatni fognak. Mindez több kérdést igényel. A másodlagos pártpreferencia is döntő lehet, mint ahogy az is, hogy valamelyik párt kommunikációjában olyan elem, érték található, amely közel áll a választó világképéhez, és végül mozgósítja vagy átbillenti.

A közvélemény-kutatások általánosítani szeretnének, miközben sok a kivétel, engem ezek jobban érdekelnek. Ha olyan modellt akarunk kidolgozni, amely alapján pontosabban megmondható, a választók kire fognak szavazni, nemcsak a preferált értékeiket kell megtudni, hanem például azt is, milyen hírek, kinek a kommunikációja jut el hozzájuk. A legnehezebb persze azt felmérni, mennyire elkötelezettek, el fognak-e menni valóban szavazni. A szakirodalom már azt is felveti, hogy az érzéseket kellene kutatni. Ez megkérdőjelezhető, másrészt nagyon nehéz lenne módszertanilag,

– A minták nagysága, összetétele rendben van?

– A kutatók alapvetően ezer fős mintákkal dolgoznak, bár eltérő módon. Ezzel nincs probléma. Inkább az összetétel okoz gondot, hogy kiket tudunk elérni. Nyilván más a helyzet a személyes, a telefonos vagy az online adatfelvételnél.

A telefonos adatfelvét nagy problémája, hogy legtöbbször vezetékes telefonokat érnek el. Online kutatások során pedig az idősebbeket nehezebb elérni, vagy a kisebb településen élőket, ahol nincs internet hozzáférés. A válaszadói hajlandóság is kemény dió a közvélemény-kutatásoknál. Minél többen zárkóznak el, annál statikusabbak a minták, mert azokat keresik, akik valószínűleg válaszolnak. Sok minden mehet félre. Vannak szakmai standardok, amelyek a reprezentativitás elméletén alapulnak, és valóban fontosak. Ilyen az országos lefedettség követelménye nem, kor, az iskolai végzettség vagy a településtípusok tekintetében. Más kérdés, hogy két kistelepülés nagyon eltérő tud lenni. A nagyobb minták nyilván jobban működnek, de nehéz elérni több ezer embert, és anyagilag is megterhelő. Ezért fontos, hogy az elemzés során minél több nyilvános kutatási eredményt figyelembe vegyünk.

– Mindezek fényében hogyan látja a mai Fidesz–Tisza-számháborút?

– Ahogy a médiát, a közvélemény-kutatásokat is kétosztatúság jellemzi. Van egy kormányközeli meg egy független elemzői szféra. Utóbbi már jó ideje azt méri, hogy Magyar Péter vezeti a versenyt. Szerintem mindig tendenciákat érdemes nézni, nem egy-egy kiragadott kutatást. Ráadásul vannak belső felhasználásra készült adatok is.

– Miért csak az a fontos, vezet-e egy jelölt? A negatív adat, a pillanatnyi hátrány nem lehet motiváló erő?

– Nem véletlenül vezette ki a kormány a kétfordulós választást. Az addigi eredmény, a két forduló közötti információk hatással vannak a szavazókra. Ezt láttuk most Romániában, de Franciaországban sem ritka, hogy megijednek a választók. A közvélemény-kutatásokat illetően minden induló azt hiszi, azzal éri el a legtöbbet, ha azt a kutatást publikálja, amelyben egyértelműen nyerésre áll. A szakirodalom ezt árnyaltabban látja. Egy nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás mindkét irányban elmozdíthatja a közvéleményt. Hiszen ha például valaki nagyon nyerésre áll, de a szavazói­nak egy része nem annyira elkötelezett, mert mondjuk nem annyira szimpatikus a jelölt, gondolhatják azt is, hogy a szavazatukra nincs is szükség.