– Megrázta a 2022-es választási eredmény?
– Nagyon. A kampánycsapat mellett működő kutatócsoport munkájában vettem részt. Belső adatelemzéseket készítettünk a kommunikációs stábbal együttműködve. Sok adat mutatott arra, hogy szoros lesz a küzdelem, legalább a Fidesz kétharmadát meg lehet akadályozni, de titkon ennél is jobb eredményt vártunk.
– Akkora volt a csalódás, hogy a kutatási módszereket is megkérdőjelezte?
– Tény, hogy nem ez volt a legfényesebb napja a közvélemény-kutatásoknak. Nagyon félrementek, és el kellett gondolkozni azon, mi lehet a probléma. Vető Balázzsal létrehoztuk a Forrás Társadalomkutató Intézetet, hogy – részben nemzetközi tapasztalatok felhasználásával – új módszereket dolgozzunk ki a társadalmi-politikai folyamatok, a választói magatartás pontosabb megismerésére.
– Miben látják a tévedések gyökerét?
– Ugyanazokat a régi kérdéseket tesszük fel.
Ez egyrészt érthető, mert így lehet hosszú távon is összehasonlítható adatokat kapni. Másrészt viszont így sok fontos aspektus figyelmen kívül marad. Nem elég a két szokásos kérdés: Ha most vasárnap lennének a választások, kire szavazna? Ha most vasárnap lennének a választások, mennyire biztos, hogy elmenne szavazni? Ha kicsit nyugatabbra tekintünk, ott általában modelleket alkalmaznak. Itthon is van, aki tágabb szakértői becsléssel dolgozik, amelyben megpróbáljuk például azt is megítélni, a bizonytalan szavazók közül kik mennek el az utolsó pillanatban szavazni. Kik azok, akik megneveznek ugyan egy pártot, de nem annyira elkötelezett szavazói, és lehet, hogy változtatni fognak. Mindez több kérdést igényel. A másodlagos pártpreferencia is döntő lehet, mint ahogy az is, hogy valamelyik párt kommunikációjában olyan elem, érték található, amely közel áll a választó világképéhez, és végül mozgósítja vagy átbillenti.
Sokváltozós kérdésekkel ki lehet tapogatni, hogy egy szavazó mégsem feltétlenül a fő kérdésekre adott válaszainak megfelelően fog szavazni.
A közvélemény-kutatások általánosítani szeretnének, miközben sok a kivétel, engem ezek jobban érdekelnek. Ha olyan modellt akarunk kidolgozni, amely alapján pontosabban megmondható, a választók kire fognak szavazni, nemcsak a preferált értékeiket kell megtudni, hanem például azt is, milyen hírek, kinek a kommunikációja jut el hozzájuk. A legnehezebb persze azt felmérni, mennyire elkötelezettek, el fognak-e menni valóban szavazni. A szakirodalom már azt is felveti, hogy az érzéseket kellene kutatni. Ez megkérdőjelezhető, másrészt nagyon nehéz lenne módszertanilag,
– A minták nagysága, összetétele rendben van?
– A kutatók alapvetően ezer fős mintákkal dolgoznak, bár eltérő módon. Ezzel nincs probléma. Inkább az összetétel okoz gondot, hogy kiket tudunk elérni. Nyilván más a helyzet a személyes, a telefonos vagy az online adatfelvételnél.
Közmegegyezés szerint a személyes megkeresést tartjuk a legpontosabbnak, igaz, a kérdezőbiztosokkal kiadjuk a kezünkből a munkát, a kontrollt.
A telefonos adatfelvét nagy problémája, hogy legtöbbször vezetékes telefonokat érnek el. Online kutatások során pedig az idősebbeket nehezebb elérni, vagy a kisebb településen élőket, ahol nincs internet hozzáférés. A válaszadói hajlandóság is kemény dió a közvélemény-kutatásoknál. Minél többen zárkóznak el, annál statikusabbak a minták, mert azokat keresik, akik valószínűleg válaszolnak. Sok minden mehet félre. Vannak szakmai standardok, amelyek a reprezentativitás elméletén alapulnak, és valóban fontosak. Ilyen az országos lefedettség követelménye nem, kor, az iskolai végzettség vagy a településtípusok tekintetében. Más kérdés, hogy két kistelepülés nagyon eltérő tud lenni. A nagyobb minták nyilván jobban működnek, de nehéz elérni több ezer embert, és anyagilag is megterhelő. Ezért fontos, hogy az elemzés során minél több nyilvános kutatási eredményt figyelembe vegyünk.
– Mindezek fényében hogyan látja a mai Fidesz–Tisza-számháborút?
– Ahogy a médiát, a közvélemény-kutatásokat is kétosztatúság jellemzi. Van egy kormányközeli meg egy független elemzői szféra. Utóbbi már jó ideje azt méri, hogy Magyar Péter vezeti a versenyt. Szerintem mindig tendenciákat érdemes nézni, nem egy-egy kiragadott kutatást. Ráadásul vannak belső felhasználásra készült adatok is.
A folyamatos felmérések alapján egyre inkább igazolódni látszik, hogy Magyar Péter valóban fel tudja sorakoztatni az ellenzéki szavazókat maga mögött. Számban eddig is fej fej mellett voltak a kormánypárti és ellenzéki szavazók, motiváltságukban viszont nem. Most azt látjuk, az ellenzékiek motiváltabbak.
– Miért csak az a fontos, vezet-e egy jelölt? A negatív adat, a pillanatnyi hátrány nem lehet motiváló erő?
– Nem véletlenül vezette ki a kormány a kétfordulós választást. Az addigi eredmény, a két forduló közötti információk hatással vannak a szavazókra. Ezt láttuk most Romániában, de Franciaországban sem ritka, hogy megijednek a választók. A közvélemény-kutatásokat illetően minden induló azt hiszi, azzal éri el a legtöbbet, ha azt a kutatást publikálja, amelyben egyértelműen nyerésre áll. A szakirodalom ezt árnyaltabban látja. Egy nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás mindkét irányban elmozdíthatja a közvéleményt. Hiszen ha például valaki nagyon nyerésre áll, de a szavazóinak egy része nem annyira elkötelezett, mert mondjuk nem annyira szimpatikus a jelölt, gondolhatják azt is, hogy a szavazatukra nincs is szükség.
– Hol választaná szét önmagában a politológust és a politikai elemzőt?
– Körösényi András és Tóth Csaba azt írja erről egy cikkben, hogy a politológus a végzettség, a politikai elemző pedig a szakma. Utóbbihoz egyébként nem feltétlenül szükséges politológusdiploma, sokaknak jogi vagy egyéb társadalomtudományi végzettségük van. Én azt mondom, a politikai elemző egy afféle címke a nyilvánosságban, nagyjából összefoglalja, mivel foglalkozik az adott szereplő: a politika értelmezésével, a róla alkotott vélemény kimondásával. Nekem sokat segített a politológusi végzettség a nemzetközi tanulmányok szak után. Olyan szakmai alapokat adott, tágabb rálátást a jelenségekre, amely magabiztosabbá tesz a munkámban.
– Szeret a széles nyilvánosság előtt, a médiában szerepelni?
– Amikor 18 éves voltam és a Heti Hetest néztem, Kéri László szerettem volna lenni.
Okosnak és viccesnek tartottam, és társadalmilag hasznosnak ítéltem meg ezt a munkát. Ez 2010-ben volt, az akkori helyzet és ő mint példakép erősen meghatározta a pályaválasztásomat. Most, hogy eljutottam a nyilvános szereplésekig, cikkeket írok, vlogot csinálok, mindez furcsán hat rám, mert ennél egy picit zárkózottabb ember vagyok. Nem magam akarom mutogatni, a társadalmi felelősségvállalás mozgat. Magyarországon szükség van arra, hogy legyen mibe kapaszkodni, legyenek világos értelmezési keretek. Szerintem a nyilvánosságban megjelenő politikai elemzőnek törekednie kell, hogy objektív legyen.
– A Forrás nevében is társadalomtudományi kutatóintézetként határozza meg magát. Feladatuknak tekintik, hogy kutatási eredményeiket a széles nyilvánosság felé is közvetítsék?
– Abszolút. Több évtizedes jelenség, hogy a társadalomtudományi kutatások eredményei egy nagyon szűk réteghez jutnak el. Leginkább az ezzel foglalkozó emberek olvasnak, értesülnek róluk. Meg a szakdolgozatukat író diákok. Pedig ez közkincs, olyan tudás, amely sokkal szélesebb körben tudna a javunkra válni.
Jó lenne, ha meg tudna jelenni közérthetőbb formában, mit gondolunk jelenleg a társadalomról.
Ez célkitűzése az intézetnek. Új eszközök, formák kellenek hozzá.
– Az utóbbi másfél évben a politikai elemzők megszólalásait meghatározza a 2026-os választás. Mindent ennek kontextusában értékelnek, mintha marketingszakemberek lennének.
– A jelenség nem egyirányú, nem csupán az elemzőkről szól. Az embereket is most elsősorban az érdekli, mi lesz a kimenetele Orbán Viktor és Magyar Péter mérkőzésének. Ezért aztán a műsorok, az interjúk is főleg abba az irányba terelnek, hogy ennek a tükrében értelmezzük a valóságot. A politikai elemzőket pedig egy kampányidőszakban, amely most hosszabb az eddigieknél, szintén erősen foglalkoztatja, mi történik a választások szempontjából. Ráadásul a mostani helyzet atipikus: 15 éve befagyott minden, nem nagyon láttunk mozgásokat, és most hirtelen van. Érdekes, mindenki figyeli, mi lesz Magyar Péterrel. Mégis jogos a kritika, mert nagyon sokan csak ebből a keretrendszerből beszélnek. Itt van például a gyülekezési törvény. Még el se magyaráztuk, miről szól, de már mondjuk, azért jó a Fidesznek, mert Magyar Pétert sarokba tudja szorítani. Amikor az átláthatósági törvényről beszélünk, ugyanez a képlet.
A politikai elemzőnek az is feladata, hogy ezeket a bonyolult ügyeket érthetővé, világossá tegye a polgárok számára. Hogy elmagyarázza, a gyülekezési jog korlátozása nem csak az LMBTQ-jogokról szól, és hol sérti az egész társadalom érdekeit.
Körbe kell járnia, hogy akik a hídon tüntetnek, a budapestieket akarják csak bosszantani, vagy vannak komoly célkitűzéseik is. Ugyanez a feladat az átláthatósági törvénnyel kapcsolatban. Annyi világos, hogy a civil szervezeteket meg a független sajtót támadják vele. De hogyan? Milyen eszközökkel? Mi ennek az előzménye? Kicsit megdöbbentem, amikor egyesek azt mondták, az egyetlen cél, hogy Magyar Péterre ráhúzzák a vizes lepedőt. Miközben 2022 óta másról sem hallunk, mint szuverenitásról. Ha tehát tágabban értelmezzük a törvénytervezet benyújtását, látható, hogy a szuverenitásvédelem Orbán Viktor bármelyik potenciális ellenfele ellen bevethető.
– Ön is még a fiatal nemzedékhez tartozik. Mi tudná jobban megmozgatni politikailag ezt a generációt? Mintha már teljesen régimódi lenne számukra a pártok hangütése.
– Azért mindegyik megpróbál korszerűen a fiatalokhoz szólni. Elég megemlíteni a kormánypárti szereplők TikTok-csatornáit, de más pártok is igyekeznek lazább viselkedéssel, a közösségi média hatásos, kedvelt eszközeivel szimpatikussá tenni magukat a fiatalok előtt. Nem mondanám, hogy egyetlen párt sem tudta megmozgatni a fiatalokat.
Megfigyelhettük az Együttnél, a Jobbiknál, a Momentumnál, és a kutatások is igazolják, hogy a bázisukat általában fiatal szavazók adták. A Kutyapárt is ilyen.
Más kérdés, hogy ezeket a fiatalokat az újdonság vonzotta, időszakosan köteleződtek csak el, a pártok nem nagyon tudták elérni, hogy náluk maradjanak. De ne feledjük, hogy a fiatal nemzedék differenciált, több aspektusból is. Most folyó európai kutatások felmérései szerint például a fiatal férfiak körében ismét a hagyományos, konzervatív értékek kezdenek erősödni, míg a nők inkább a liberálisokkal rokonszenveznek.
– Ezzel együtt mintha inkább protestszavazók lennének.
– Valóban azokhoz húznak leginkább a fiatalok, akik mindent megkérdőjeleznek. Kormányt, ellenzéket egyaránt. Ebből arra lehet következtetni, hogy nem általában a pártpolitikából, hanem az elmúlt 15 év pártpolitikájából vannak kiábrándulva.
– Én úgy látom, azok a szereplők népszerűek náluk, akik egyesíteni tudják a mozgalmi jelleget és a pártpolitizálást. Magyar Péternek is erős a mozgalmi attitűdje. Ez tartja életben a Kutyapártot, ez emelte fel egykor a Momentumot.
– De mindhárom esetben fontos volt az elhatárolódás a létező ellenzéktől is. A Momentum a 2022-es összefogásnál visszakozott ettől, és sokak szerint akkor veszítette el a támogatottságát. De azt is látni kell, hogy
a mai magyar politikai élet nem normális keretek között zajlik. Nem értékalapú pártválasztások vannak, nem az számít, hogy zöld, liberális vagy szocialista vagyok, és keresem a pártomat. Valamiféle végső harcra készül mindenki, az egyetlen kérdés, hatalmon marad-e Orbán Viktor.
Mindegy, ki képviseli leváltásának lehetőségét, ellenzéki oldalon most hozzá húznak.
– Megfordult a fejében, hogy beszáll a politikába?
– Politológusként, politikai elemzőként szeretném megtartani a kívülálló, objektív pozíciót. Nem könnyű feladat. Sokan mondták, hogy elhatárolódnak a szerepvállalástól aztán mégis elvállalták. Dolgoztam már kampányban. Ha jó célt tudok szolgálni, egyezik az értékrendemmel, és tényleg hasznos tagja lennék egy ilyen csapatnak, akkor erősen elgondolkoznék a dolgon.
