Véget ért Orbán Viktor dominanciája, válaszul egyre nyíltabbá válik a hatalmi önkény

Napra pontosan tizenöt évvel ezelőtt, 2010. május 29-én alakult meg a második Orbán-kormány, az első azok sorában, amelyek kétharmados parlamenti többség birtokában kormányozhattak. Még mielőtt az elmúlt másfél évtized értékelésébe kezdett volna, arra kértük Somogyi Zoltán politikai elemzőt, idézze fel, személy szerint milyen várakozásokat, esetleg félelmeket fűzött ahhoz, hogy a Fidesz példátlanul erős felhatalmazást kapott az Országgyűlésben.

Az Orbán-rezsim autokratikus hatalomgyakorlása, rendszerszintű korrupciója és gazdasági károkozása a legnagyobb ma értelmezhető probléma. Orbán Viktor mára de facto kisodorta Magyarországot a nyugati szövetségi rendszerből – állapította meg Somogyi Zoltán. Erre – tette hozzá – senki nem számíthatott 2010-ben, hiszen ez a folyamat csak a 2010-es évek közepétől kezdődött el, és vált egyre láthatóbbá.

Kérdésünkre, milyen időszakokra bontható az Orbán-korszak, Somogyi Zoltán hangsúlyozta, hogy a szakaszolás attól függ, mit vizsgálunk. Gazdasági szempontból például más időszakokra osztható fel ez a másfél évtized, mint politikai szempontból. Ha Orbán Viktornak és rendszerének politikai karaktere alapján szakaszoljuk a tizenöt évet, akkor elmondható, hogy voltak ugyan különböző időszakok, de a hatalom központosítása és a rendszer elnyomó jellege egyértelműen egyre erőteljesebb lett. Most pedig már azt látjuk, hogy a Orbán-rezsim támogatottságának meggyengülésével párhuzamosan nyílttá válik az önkény. A kormányzat egyre jobban fél a hatalma elvesztésétől, ami erőszakossá teszi. Az Orbán-rezsim az önmagát demokráciának mutató „puha információs autokráciából” egy hagyományosabb eszközökhöz nyúló tényleges autokráciává válhat – fogalmazott Somogyi Zoltán.

A szabad és egyenlő feltételeken nyugvó politikai versengést egyre inkább ellehetetlenítő Orbán-rezsimben a Fidesz által uralt domináns pártrendszer jött létre. Ennek volt alapja az a centrális erőtér, amelynek koncepcióját Orbán Viktor már 2010 előtt meghirdette – emlékeztetett. Ebben a szerkezetben a domináns kormányzó párttól mind jobbra, mind balra léteztek kisebb pártok, amelyek azonban képtelenek voltak egymással az együttműködésre, így hatalmon lévőket nem fenyegették. A centrális erőtér 2018 végétől a felbomlás jeleit mutatta – folytatta Somogyi Zoltán.

Orbán ezalatt olyan vezetővé vált, aki hívei szemében sikeresen védelmezi Magyarország szuverenitását, leszámol a belső ellenfeleivel és ellenáll a külső nyomásnak.

Az európai migrációs válság idején (2015) az egyre inkább szélsőjobbra tolódott Orbán nemzetközi szinten is jelentős szereplő lett, aki az ország, sőt Európa védelmezőjeként állította be magát. A koronavírus-járvány (2020–2021) és az orosz-ukrán háború (2022-től) idején pragmatikus, a nemzeti érdekeket előtérbe helyező politikusként pozicionálta magát, de – hívta fel a figyelmet Somogyi Zoltán – már ekkor látszott, hogy a kormányzati teljesítménye gyengeségekkel küzd. A 2022-es választási győzelmet után vált ez igazán látványossá, amikor az infláció, az energiaválság és a nemzetközi elszigetelődés növekvő kihívásokat jelentett számára.

Mégis: a belpolitikai erőviszonyok miatt lehetetlennek tűnt, hogy a pártrendszer újabb változása következne be rövid időn belül. A jelentőségüket és hitelüket veszített ellenzéki pártok többsége túlélésre rendezkedett be, Orbánt és rendszerét komoly pártpolitika kihívás nem érte. 2022 őszétől azonban fokozatosan romlott a gazdasági-társadalmi környezet, majd 2024 elején az úgynevezett kegyelmi botrány nyomán új helyzet állt elő.

– jelentette ki Somogyi Zoltán. Miközben a korábbi ellenzéki pártok népszerűsége zuhant, a 2024-es európai parlamenti választáson a Tisza a szavazatok közel 30 százalékát szerezte meg, az év végére pedig beérte, majd jelentősen meg is előzte a Fidesz támogatottságát. Ezzel ismét megnyílt a lehetőség arra, hogy a pártrendszer kétpólusúvá váljon.

Orbán Viktornak és rendszerének karakterét illetően ekkor, 2024-ben kétségtelenül véget ért valami, amit a miniszterelnök minden más aktort maga alá gyűrő politikai dominanciájának nevezhetnénk. Az elmúlt másfél évtizedben ugyanis Orbán kétharmados parlamenti többségével visszaélve nem pusztán korlátlanná tette a hatalmát, hanem a politika intézményes világán túli tereket is leuralta. Ő döntötte el, hogy a hazai politika színpadán ki milyen szerepet játszhat, miről beszélhet és miről nem, de még azt is, hogy kiről mit gondoljon a közönség. A kegyelmi botrány kirobbanása után ez változott meg – rögzítette Somogyi Zoltán. Ettől kezdve az egyre elégedetlenebb közönség váratlanul nagy része nem fogadta el az orbáni szereposztást, Magyar Péter személyében pajzsra emelt egy mellékszereplőt, aki kilépett a rá kiosztott szerepből, és többé nem a hatalom által írt forgatókönyvet követte.

A választók most Magyar Péter karakteréhez képest ítélik meg Orbánt. A politikai elemző szerint a miniszterelnök számára félő lehet, hogy sokan tényleg kevésbé dinamikusnak, kiöregedettnek és megfáradtnak látják őt a rendszerével együtt.

A választók általában szívesen állnak az erő oldalára, nem pusztán a félelem vagy a tekintélyelvűség okán, hanem mert az erő vonzó számukra. Az elmúlt időszak alapján úgy tűnik, ez a folytonosság Orbán Viktor politikai karakterében megtört. Az erő helyét az erőszakosság vette át, amelynek segítségével Orbán szinte kétségbeesve próbálja elsöpörni az ellenfeleit. A putyini rendszer mintáit követve bélyegzi meg a kritikusait, „poloskának” nevezve dehumanizálja és törvénnyel lehetetleníti el őket. Ez már nem az a vonzó és magabiztos erő, ami sokáig hozzátartozott Orbán Viktor karizmájához vagy sármjához, hanem – állította Somogyi Zoltán – inkább egy sokakat riasztó, a hatalma elvesztésétől félő, leáldozóban lévő politikus karaktere.

Foszladozik a Fidesz önbizalma

A kormánypárt keresi azokat az extra eszközöket, amelyekkel még a jelenlegi népszerűségi viszonyok mellett is be tudja biztosítani a győzelmét – indokolta a jogkorlátozó törvényeket, tervezeteket a Népszavának Tóka Gábor politikatudós. Pár hónapja a lapunknak adott interjújában a Vox Populi választási kalauz szerzője azt mondta, nem megalapozott az a félelem, hogy veresége esetén a Fidesz nem lenne hajlandó békésen átadni a hatalmat. A rémképek nem hasznosak és nem indokoltak – fogalmazott akkor. Bár a Fidesz szerinte választásról választásra messzebb tolta a határokat, belföldi korlátai vannak annak, hogy meddig lehet elmenni, milyen mértékben lehet még elnyomóbbá tenni a rendszert.

Csakhogy a gyülekezési jog korlátozása után időközben megérkezett az elfogadásra váró „átláthatósági” (valójában üldözési, ellehetetlenítési) törvénytervezet is, amely megszűnéssel fenyegeti a kormánytól független sajtó és civil szervezetek jelentős részét. Az Orbán-kormány megalakulásának tizenötödik évfordulója apropóján ezért megkérdeztük Tóka Gábor, fenntartja-e a véleményét.

- Foszladozik a Fidesz önbizalma abban a tekintetben, hogy a szokásos módszerekkel sikert tud-e aratni a jövő évre várt parlamenti választáson, és keresi azokat az extra eszközöket, amelyekkel be tudja biztosítani a győzelmét – jelentette ki a politikatudós. Abból, hogy benyújtottak egy törvényjavaslatot, amellyel kihúzhatják a talajt a független média és a civil szervezetek nagy részének a lába alól, még nem feltétlenül következik, hogy már eldöntötték: ezt meg is teszik. Egyelőre csak bekészítették a lehetőséget, amivel próbálják sakkban tartani az érintetteket. Abban bíznak, hogy elmegy a kedvük, feladják, elbizonytalanodnak, kevesebb támogatást kapnak. Ha ezzel nem tudják elrettenteni az ellenzéki polgárokat a cselekvéstől, és a törvény végrehajtási kísérleteire is erős lesz az ellenreakció, akkor a Fidesz merészsége bizonyul majd kevésnek.

Könnyen előfordulhat azonban, hogy egy ilyen drasztikus lépés bumerángként visszaütne a Fideszre. Ahogyan például az „átláthatósági” törvény is. Mindig az a probléma ezekkel a próbálkozásokkal, hogy soha nem lehet kiszámítani, mekkora lesz az ellenállás, milyen válasz érkezik rá a társadalomtól, mekkora elkedvtelenedést, bizalom-, hitel- és hitvesztést okoz az államapparátusban, netán még a Fideszen belül is – magyarázta Tóka Gábor. Minden ilyen esetben felmerül kockázatként, hogy a kormány elveti a sulykot, túl nagy tiltakozást vált ki.

A politikatudós úgy látja, a Fidesznek fontos érdekei fűződnek ahhoz, hogy a demokratikus látszatokat – amelyeken az ellenzéki tábor már csak nevet – fenntartsa a saját szavazói számára. Ám a rendszerben bőven benne van a hibázás lehetősége. Tóka Gábor szerint a Fidesz előbb-utóbb bele fog bukni abba, hogy túllőtt a célon, de azt, hogy ez melyik lépésnél következik be, senki nem tudhatja előre.