Szinetár Miklós: A bőrünk alá is bejön a politika

Szinetár Miklós sportosan érkezett életrajzi könyv sorozatának harmadik kötete bemutatójára az Opera kávézójába. A rendező, aki februárban ünnepelte a 93. születésnapját szellemileg és fizikailag is irigylésre méltóan friss. Később ugyan azt mondta, nem vállal több új rendezést az Operában, legfeljebb felújítja, karbantartja az eddigieket. A könyvsorozat negyedik kötetét sem tervezi, bár hozzátette, lenne még miről írnia, például arról, hogy mennyire rajong az úszásért és az evezésért.

Az Önéletrajzszerűség és egyebek című sorozat első darabja a rendező születésétől 1956-ig, a második 1956-tól a rendszerváltásig, a harmadik pedig a rendszerváltástól napjainkig meséli el a rendező sztorijait, történeteit. A könyvbemutatón Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója arról beszélt, hogy Szinetár számára mennyire fontos hely az Opera, ahová a memoár szerzője szerint hetvennégy éve tette be először a lábát ösztöndíjasként. A főigazgató azt is megjegyezte, hogy mennyire értékes kordokumentum ez a harmadik kötet is, amelynek az alcíme: Fapados kapitalizmus.

Szinetár elmesélte, hogy nem gondolta, hogy újra meg kell élnie és a Híradókban még látnia kell, hogy egy háború mennyi áldozatot követel. Úgy fogalmazott, hogy érzelmileg kötődik az oroszokhoz, sokat dogozott ott. Az ukránokhoz nincs személyes köze. Amikor figyelte még a háború előtt az orosz ukrán konfliktusokat, úgy érezte, hogy az oroszoknak sok mindenben igazuk van. Azóta viszont, amióta elindultak a tankok, semmiben sincs igazuk – tette hozzá. Arról is beszélt, hogy az első két kötetben nem szerepelt a politika, a harmadikban viszont ez elkerülhetetlen volt, mert ahogy fogalmazott: a bőrünk alá is bejön a politika.

Arról, hogy a jövőben az Erkel Színház musicalszínház lesz, azt mondta, hogy az egyik szeme sír, a másik meg nevet. Elmesélte, hogy kétszer is megmentette az Erkelt, egyszer akkor, amikor le akarták dózerolni. Nagyon sok személyes emlék fűzi az Erkelhez. Szente Vajkot és Cseke Pétert alkalmasnak tartja az Erkel vezetésére. Az Erkelt részben helyettesítő Eiffel Műhelyháznak nagyon örül, de úgy tudja, pénzhiány miatt nem tudják elégszer játszani az előadásokat, mert ráfizetésesek. Úgy fogalmazott, ha az Erkelben évi kétszáz előadást tartana az Opera, annak az államot terhelő költsége nagyjából két milliárd forint lenne, „hogy jön ez ahhoz, amennyi a Nemzeti Bankból eltűnt”- jegyezte meg a rá jellemző, kívülállók iróniájával.