Lett viszont tisztánlátás. Vlagyimir Putyin ugyanis a héten a világ szeme láttára leplezte le szándékait, kínos helyzetet teremtve az általa kitűzött orosz-ukrán közvetlen tárgyalások körül. Az isztambuli zavart nem annyira az okozta, hogy a vele eddig kesztyűs kézzel bánó Donald Trump sugalmazása ellenére sem utazott oda felmutatni, hogy kész megoldást keresni az Ukrajna ellen negyedik éve folytatott háború lezárására. És nem is csak az, hogy minden oroszok cárjaként megint napokra szájzárat kapott.
Az már sokkal inkább, hogy küldöttsége élére azt a Vlagyimir Megyinszkijt nevezte ki, akinek személye mintegy megtestesíti, hogy Moszkva nem éri be kevesebbel, mint az agresszió eredeti, az Orosz Birodalom újbóli naggyá tételét szolgáló céljainak megvalósításával. Az ultrakonzervatív volt kulturális miniszter, Putyin meggyőződéses nacionalista tanácsadója vezette az orosz delegációt már az invázió kezdete utáni, 2022. tavaszi tárgyalásokon is, ahol kapitulációra próbálták kényszeríteni az elszántan védekező Ukrajnát. És Megyinszkij nem takargatja: a tárgyalásokat onnan folytatnák, ahol azok 2022-ben megszakadtak.
Egyre nyilvánvalóbb, most már Trump számára is, hogy Moszkvának esze ágában sincs leállítani a harcokat az általa diktált békemegállapodás megkötéséig. S ha ez sem lenne elég, jönnek a hírek a Kijevet ismét célba vevő új offenzíva előkészületeiről – nem számítanak a csekély térnyerésért feláldozott katonák ezrei, sem az orosz gazdaság fenyegető gyengülése. Aki azonban azt gondolja, hogy Moszkva csatlósainak mostantól nehezebb lesz békepártiként beállítani magukat, nagyot téved. A Putyin háborúját növekvő olajvásárlásaival támogató, s a független média- és civilszervezetek felszámolásának receptjét is tőle átvevő "pártunknak és kormányunknak" ez aligha fog álmatlan éjszakákat okozni.