El nem tudnánk képzelni, mennyi haszna lehet a háztáji csirketartásnak!
Először is, kezdjük az egészségi háttérrel. A legtöbb tudatos vásárló minden bizonnyal meg tudja különböztetni egymástól a háztáji csirkehúst a boltitól. Az előbbi bőrszíne sárgás, míg az utóbbié fehéres. Az előbbi húsa kicsit rágósabb, esetleg inasabb is, míg az utóbbi a hús és a „puffasztott hús” között igen széles skálán mozoghat. Aztán ott van a tojás. A háztáji sárgája valamivel fakóbb, míg a boltié aranyló sárga. Mondják, hogy semmi sem történik véletlenül... A háztáji húsleves pedig… Minden bizonnyal Mátyás király kapzsi szakácsa is megirigyelte volna, ha látta volna az anyóka gyöngyöző húslevesét. Ő bezzeg nem tud olyat, akármilyen csirkevásárt is látogat meg Budán. Igaz, a háztáji húsa keményebb, de ízvilágra össze sem lehet hasonlítani a boltival.
A csirke mindig jól jön a ház körül. Gondoljunk csak bele, mennyi kártevőtől szabadítja meg növényeinket, és ezáltal minket is. Nálunk például egy csiga sincs a kertben, amióta csirkék vannak a ház körül. Persze, a francia konyhát kedvelők valószínűleg tördelnék a kezüket, de mi nem sajnáljuk. Legalább nem eszik meg a zöldségeinket.
Ha elnézzük tollas barátunknak, hogy kapirgál, és homokfürdőzik egy-két helyen, a gondoskodást meghálálja.
Amikor közel öt évvel ezelőtt csirketartásba kezdtünk, nem voltunk tisztában néhány fontos tényezővel. Például, hogy hány tyúkot kell számolni egy kakasra. Ugyanis az első „csirkeosztagot” hobbiból megtartottuk. Nyolc csirkével indultunk, négy kakassal és négy tyúkkal. Közülük már csak két kakas és egy tyúk, Csicsi, Kukucs és Dagi élnek. Eleinte tehát gond volt a nemek arányával is. Ha valaki csirkézésre adja a fejét, akkor hozzávetőlegesen legalább nyolc tyúkot kell számolnia egy kakasra. Ellenkező esetben számolhatja a kopasz csirkehátakat, illetve a véres kakastarajakat. De az első osztag különös helyet foglal el a szívünkben, őket úgy tartjuk, mint Petőfi az Anyám tyúkját, ha nem jobban. Olyanok, mintha a saját gyerekeim lennének.
Előfordulhat, hogy az Európai Bizottság enged az amerikai lobbinak, jöhet a klórozott csirke és a hormonkezelt marha isAzóta persze nagyobb fokozatra kapcsoltunk, és ma már ott tartunk, hogy majdnem önellátók vagyunk csirkehúsból és tojásból.
A keltetést kotlósok végzik. Egymást is inspirálják, a minden egyes tojás után megtartott „tojásünneppel”, amivel a kotlóst hívják kotlani.
Néha viccből én is elkezdem utánozni a hangját, amire aztán érkezik is a válasz.
Megdöbbentően brutális és mégis teljesen megszokott a nagyipari ketreces tyúktartásA kotlóst nem szabad háborgatni. Ha elül a tojásokon, nem szabad arrébb költöztetni, mert könnyen meglehet, hogy abbahagyja a kotlást. Legtöbb esetben önellátó: maga jár az etetőhöz, itatóhoz, majd miután elvégezte dolgát, visszaül a tojásokra. Fontos viszont tudni, hogy nem minden tyúkból válhat kotlós. A legtöbb tenyészcsirke nem képes rá, ez ugyanis fajtafüggő. Mi például kínai selyemcsirkével és orpingtonnal keltettünk, de nagy néha egy-egy tenyészcsirkénk is elkotlott.
Etetés szempontjából legjobb, ha van az udvarban zöld. Csirkéink egészen biztosan meg fogják hálálni! Takarmányt illetően mi háromfélét keverünk: kukoricát, búzát és árpát. Ebbe mészgrízt is teszünk még a tojás (héja) miatt. A csibéknél viszont szem előtt kell tartani a fokozatosságot is. Takarmányboltban lehet kapni csirkeinditó- illetve nevelőtápot, ami tartalmazza a nélkülözhetetlen tápanyagokat, illetve azokat a gyógyszereket, amik néhány alapbetegség ellen védelmet adnak. Alvóhelyet illetően nem túl válogatósak. Legjobb, ha téglából vagy vályogból épített csirkeóljuk van, aminek az alját homokkal kell beszórni. Nálunk egy faházban laknak, de itt is jól elvannak. Jó, ha van magaslat is kialakítva, amire felrepülhetnek. Ez lehet egy felfordított láda, vagy egy keresztbe áttett seprűnyél. A szalma is igen fontos, enélkül bele se kezdjünk a csirketartásba!
Ha húsra is szeretnénk csirkét tartani, akkor erre is érdemes berendezkedni. A kellékek közé sorolható az üst, a lavórok, valamint egy speciális böllérkés. Nálunk a húgom végzi a „piszkos munkát", a többiek csak kopasztanak és darabolnak. Merthogy szeretjük a csirkehúst, minden formájában. A leginkább talán viszont a húslevest és a pörköltöt – pláne, ha az is kint, a bográcsban készül!
Tartja a mondás, hogy „annyi esze van, mint a tyúknak”, a hiedelem viszont egyáltalán nem állja meg a helyét. A csirkék igenis intelligens állatok. Nekik is vannak gondolataik, aki pedig megfigyeli a viselkedésüket, az betekintést nyerhet az ő társadalmukba is. Itt is megfigyelhetők hasonló folyamatok, mint nálunk, embereknél.
A csirketartás legnagyobb örömét számomra kétségkívül a naposcsibék jelentik.
Biztosan mindenki álmodozott egyszer gyerekkorában arról, hogy egyszer naposcsibéket dédelgethet a karjai között – és persze játszhat velük.
Családommal nagyon sok csirkegenerációt felneveltünk már. Nemrégiben viszont egy nagyon kedves dolog történt velünk.
Kezdem az elején. Biztosan sokan ismerik a japán csirkét, ami itthon is népszerű fajta. Csakhogy „veszett jószág”, aki a tartásába kezd, legyen tisztában vele, hogy a szomszédba rendszeresen át fog repülni. Így történt hát, hogy az egyik japán csirkénk elkotlott a szomszédban, nagypapámék kertjében. Nem akármilyen helyet talált magának: a sziklakert borostyánosába rakta le a tojásait. Tudtuk is, hogy „valami nem oké”, de a ravasz tyúk csak enni járt haza, miután pedig végzett, ment is vissza kotlani. Heteken át üldöztük, próbáltuk nyakon csípni, hogy evés után hová térhet vissza, de sehol sem találtuk, mindig nyoma veszett. Mígnem egy nap élénk csipogásra lettünk figyelmesek: a tyúkanyó állt elő, 16 darab csibéjével!
A csibék azóta már sokat fejlődtek – használati útmutató kezdőknek: vigyázat, gyorsan nőnek! De azt elmondhatom, hogy nagyon-nagyon különlegesek. Rengeteg féle és fajta színárnyalatban díszelegnek, igazi tarkarét. A kiscsibék tényleg egy valóra vált gyermekkori álmot jelentenek számomra. Anyukájuk pedig gondozza, vigyázza, tanítja őket mindenre.
