Az USA több amerikai áru vásárlására próbálja rávenni az EU-t amihez az élelmiszerpiacokat tekintve leginkább az uniós élelmiszerbiztonság leépítésén keresztül vezethetne az út. Ennek az európai fogyasztók aligha örülnének, bizonyos ipari lobbicsoportok viszont láthatóan nem bánnák, és mintha az Európai Bizottság is hajlana az utóbbiak álláspontjának elfogadására. A jelszó a mostanában sokat emlegetett versenyképesség, illetve az ehhez kapcsolódó dereguláció, a „felesleges” adminisztratív szabályok eltörlése. Ursula von der Leyen bizottsági elnöke maga állt a deregulációs kampány élére; a tervezett intézkedéscsomag 15 olyan lépést tartalmaz, amelyek többek között a tagállamok szabályozási mozgásterét csökkentenék az egységes piac továbbépítése jegyében.
A csomag várhatóan még a tavasz folyamán ismertté válik, a részletei pedig máris szivárognak. Úgy tűnik, a Bizottság a dereguláció örve alatt olyan szabályok fellazítására illetve eltörlésére is törekszik, amelyek régóta vitatémának számítanak az USA és az EU között, mindeddig közös nevező nélkül. Ezek az előírások uniós szemszögből a fogyasztók biztonságát védik, az USA viszont (ma már a bejelentett vámok árnyékában ironikusnak tűnő módon) következetesen a szabad kereskedelem adminisztratív, vámjellegű korlátozásának, rejtett importvámoknak tekintette őket.
Hogy mi a vita lényege, és kinek van igaza, azt konkrét példákkal lehet a legérzékletesebben bemutatni. Az egyik emblematikus vitapont a klórozott csirke ügye. Az európai élelmiszerbiztonság ma a „farmtól a tányérig” elven, vagyis az élelmiszerlánc összes állomásának felügyeletén és az élelmiszerek nyomonkövethetőségén alapul. Az Egyesült Államoké viszont jellegzetesen kimeneti szabályozás: mindegy, hogy „út közben” mi történik a termékkel, csak az a lényeg, hogy amikor a tányérra ér, fogyasztható legyen. Emiatt a – nem feltétlenül ellenőrzött körülmények között tartott illetve levágott – csirkéket a tisztítás után egy klórtartalmú oldatban (általában hígított klóros vízben vagy klórdioxidban) mossák át, hogy elpusztítsák a rajtuk lévő baktériumokat. Az EU mindeddig ahhoz a nézethez ragaszkodott, hogy a hústermékeket az állattartás és a vágás során kell olyan szigorúan kezelni, hogy ne legyen szükség ilyen „fertőtlenítő fürdőre” a folyamat végén, mivel egyébként nem csak a klór lehetséges egészségügyi kockázatai a problémásak, hanem az is, hogy ez az eljárás voltaképpen legalizálja a nem megfelelő higiéniai körülményeket a korábbi szakaszokban. A klórozás mellett az szól, hogy olcsóbb előállítást és magasabb termelékenységet tesz lehetővé, ez azonban egyértelműen üzleti, és nem fogyasztói érdek. Ráadásul az eljárást többfajta kórokozó is bizonyítottan túlélheti: az ismertebbek közül ilyen például a lisztéria, a szalmonella és a norovírus is. Amikor tehát az USA kereskedelmi minisztere azt állítja, az Európai Unió nem fogad el csirkét Amerikából, utálják a marhahúsunkat, mert a miénk gyönyörű, az övék pedig gyenge”, akkor nem bontja ki az igazság minden részletét:
a klórral kezelt csirke forgalmazása erőteljes visszalépés lenne az élelmiszerbiztonság és az állatjólét terén, és ugyanez igaz az Európában engedélyezettnél sokkal nagyobb hormondózisnak kitett amerikai marhahúsra is
(a gyorsabb testtömeggyarapodás érdekében adott növekedési hormon kémiailag ugyanaz az anyag, ami az emberi szervezetben is vezérli ezeket a biológiai folyamatokat, mint ahogyan a szexuális aktivitást a mindenkori ipari igények szerint befolyásoló többfajta nemi hormon is: az élelmiszerek megnövelt hormontartalma igazolhatóan beavatkozhat az emberi hormonháztartásba).
Megdöbbentően brutális és mégis teljesen megszokott a nagyipari ketreces tyúktartásAz USA szabályozáskönnyítő követelései nem kizárólag a húselőállításra vonatkoznak. A kereskedelmi minisztérium a múlt hónapban közzétett „2025-ös nemzeti kereskedelmi jelentés a külkereskedelmi akadályokról” című dokumentumban elfogadhatatlannak minősítette a környezetben tartósan megmaradó vegyi anyagokra (PFAS) vonatkozó meglévő és tervezett uniós korlátozásokat, valamint a növényvédő szerekre és a GMO-kra érvényes tilalmakat is. Különösen érdekes a génkezelt szervezetek (GMO-k) kérdése. Egyrészt azért, mert a kereskedelmi forgalomban lévő fajták többsége amerikai tulajdonú (a legnagyobb kibocsátó, az amerikai Monsanto ugyan 2018 óta a német Bayeré, ám a német cég részvényeinek jelentős hányadát ugyanazok az amerikai alapok tulajdonolják, amelyek korábban a Monsantót is), másrészt pedig azért, mert a GMO-mentességet az alkotmányba is beleíró magyar kormány feltűnően kerüli a témát, és nem határolódik el az amerikai követelésektől.
A környezetvédők és a szakszervezetek attól tartanak, hogy az Európai Bizottság a meglévő szabályrendszert, illetve annak lazítását alkualapnak fogja tekinteni, amit felajánlhat az USA importvámjainak eltörléséért vagy enyhítéséért
nem csak az említett területeken, hanem például a zöldenergia-használat, az energiahatékonyság, a munkajogok-munkavédelem, a szakszervezeti jogok, a kollektív szerződések, a vegyianyag-szabályozás, a mesterséges intelligencia alkalmazása vagy az adózás terén is. Visszatérően hivatkoznak az ún. „28. rezsim” tervére, amelyet a Bizottság állítana össze az USA-nak megfelelő enyhébb szabályokból, és amelyre a tagállamok vállalatai bármikor legálisan áttérhetnek, ha a nemzeti szabályozásokat túlságosan szigorúnak találják. A deregulációs célú uniós Omnibus-javaslatnak áldozatául eshet többek között az ártalmas vegyianyagok használatát korlátozó REACH rendelet, vagy a személyes adatokat védő GDPR is: az USA szabályozása mindkét területen sokkal megengedőbb az európainál.
