Karsai Zoltán: Az árrésstop meghosszabbítása bizonytalanná teszi a jövő évi bértárgyalások kimenetelét

Hogyan érintheti a szakszervezet és a kereskedelmi cégek kapcsolatát, ha a gazdasági tárca a május végi kivezetés helyett minden valószínűség szerint meghosszabbítja az árrés­stopot?

Ebben a székben ülve egyértelműen kijelenthetem, hogy azt sosem szeretjük, amikor év közben alapvetően változnak a játékszabályok. Ennek egyszerű, racionális oka van. Mindenki tervez egy üzleti évet, a vállalatok, az érdekvédelem és persze az alkalmazottak is. Amikor viszont a vállalatokat egy olyan komoly változás éri, amely alapvetően téríti el őket az eredeti pályától, akkor az sosem hoz jót nekünk. Szakszervezeti vezetőként azt gondolom, hogy az árrésstop egy olyan beavatkozás, amely egyértelműen felborítja az üzleti terveket. Tavaly a KASZ számos cégnél olyan eredményeket ért el, amivel a dolgozók elégedettek lehettek. A vállalatok ezen kialkudott tételek fejében számoltak, hogy az emeléseket miből és hogyan fizetik majd ki. Most viszont az év közben bevezetett rendelet hatására egyes termékcsoportoknál a 30 százalék körüli árrés visszament 10 százalékra. Ez teljesen átírta az előzetes, idei évre szóló pénzügyi elképzeléseket. Hiába hangzottak el olyan vélemények, hogy ez nem érinti a társaságok nyereségét, és a kereskedelmi szektorban dolgozók csak vészmadárkodnak, ez nem így van. Alapvető változásokról van szó. Felelős érdekvédelemként ezzel együtt is azt kell mondjam, hogy nem a beavatkozással van baj, sokkal inkább azzal, hogy ezt a piacnak, a munkavállalónak és az érintett cégeknek időben kellene tudniuk. Nagy zavart okoz, ha ma azt mondom, a jövő héttől vagy még extrémebb helyzetben visszamenőleg, januártól így kellene, kellett volna működnie a kereskedelemnek, sőt aztán az ígérthez képest még hosszabb ideig is életben marad a szabályozás. 

És mit gondol erről magánemberként?

Ez már egy kicsit nehezebb dió, mert persze annak azért mindenki örül, ha egy-egy termék kevesebbe kerül a boltban. Mégis, magánemberként is azt kell mondanom – mert gazdasági szemüvegen keresztül így is látni kell a helyzetet –, nem hiszek abban, hogy az a helyes megközelítése a problémának, ha felülről belenyúlnak, beleavatkoznak. Idővel ugyanis más termékkategóriák ára „el fog mászni”, akkor pedig azzal kell majd szembesülni, hogy amit az egyik termékkategóriában megnyertem, azt a másikon elveszítem. Így magánemberként a megoldás kulcsát abban látom, hogy olyan jövedelmeket biztosítanak a munkavállalóknak, amelyekből ki tudják fizetni a piacon lévő árakat.

Milyen hangulatot keltett az intézkedés a dolgozók körében? Kaptak ezzel kapcsolatban visszajelzéseket?

Amiről első körben beszámoltak a dolgozók, az a közelmúltból, az árstopos időszak tapasztalataiból fakad. Akkor akadtak olyan esetek, hogy a vásárló kérdezte, miért nincs, mikor lesz az a termék, ami árstopos. Ezt a felvetésüket számos esetben igen emelt hangon vezették elő a vevők, amire a boltban dolgozók ráadásul nem is feltétlen tudtak – hiszen nem az ő hatáskörük – megnyugtató válaszokat adni. Az első reakciók, reflexek ezt a korszakot idézték: ha elfogynak az árrésstopban érintett termékek, akkor ismét konfliktusokkal kell szembenézni. Ezenfelül, bár még nem régóta van velünk az árrésstop, már van, aki azért aggódik, hogy ez a vállalat számára hogyan csapódik le. Ezt erősíti, hogy már vannak kereskedelmi láncok – neveket nem mondanék –, amelyek levelet írtak a dolgozóknak arról, hogy az árrésstop milyen változásokat hoz a pénzügyi eredményei­ket illetően. Ez a második körös élmény, és a dolgozókban is mind jobban tudatosul, hogy van miért aggódni.

A drogériákra is kiterjesztett árrés­stop az élelmiszerüzleteknél is a hosszabbítás irányába mutat. Befolyásolhatja ez a jövő évi béreket, a bértárgyalásokat?

Amennyiben ezt az intézkedést május végével kivezetnék, akkor azt hiszem, még nem lenne miért aggódni. Ha hosszabbítanak, akkor viszont, ahogy telik az idő, úgy egyre inkább lesz mitől tartanunk ezen a téren. Csak gondoljuk végig. Eleve van egy szektorális adó, a kiskereskedelmi különadó, ami forgalomra kivetve a nagy láncok esetében 4,5 százalék. Ez a pluszteher a törvényalkotói narratíva szerint arra hivatott, hogy az extraprofitot elvigye. Ezenfelül, ha tartósan belenyúlnak az árképzésbe, akkor azt hiszem, aggódva tekinthetünk az év végi bértárgyalások elé. A KASZ egyébként minden évben úgy készül az egyeztetésekre, hogy tisztában van egyes vállalatok és láncok pénzügyi teljesítményével és ebből fakadóan a lehetőségeivel. Így olyan bérfejlesztési elvárásokkal jelentkezünk, amelyek nem irreálisak, és a cégek számai alapján van rá fedezet. Most viszont azt érezzük, hogy ha ez így marad, akkor ahelyett, hogy rá tudnánk mutatni, hogy itt és itt vannak a források, amelyekből szeretnénk egy részt a munkavállalók számára elhozni, akkor egyszerűen azt a választ kapjuk: nincs ilyen keret. Hiszem, hogy az elmúlt években sikeresek voltunk a tárgyalásokon, ezeknek is köszönhetően a jövedelmek elszakadtak a minimálbértől és a garantált bérminimumtól. Márpedig tudható, hogy a kereskedelemben a minimálbér lenne az irányadó, hiszen szakmai előírások már nincsenek érvényben a dolgozók esetében. Éppen ezért minden cég meg tudná azt tenni, hogy azt mondja: a bérszínvonalat illetően immár bőven megfelelek a jogszabályi követelményeknek, így nem emelek. Ezzel szemben mi azt szeretnénk, ha legalább az infláció mértékével, de inkább a felett emelkedne az alkalmazottak bére. Ezt pedig a jelenlegi felállásban nem biztos, hogy könnyű lesz elérni, ha egyáltalán…

A multinacionális vállalatok vagy a hazai tulajdonban lévők húzhatják be inkább a féket?

A nemzetközi és a hazai vállalatoknál is fennáll ilyen veszély. Tartok tőle, lesznek olyan láncok, ahol nem az lesz a kérdés, hogy megfelelő-e a béremelés mértéke, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán bér­emelés.

Ezek szerint már borítékolható, hogy az idei bértárgyalásokon sokkal komolyabb feszültségek lesznek, mint korábban.

Igen, egyértelműen! Minél tovább marad az intézkedés, akkor ez a feszültség egyre nagyobb és nagyobb lesz az idő előrehaladtával. Idén egyébként a KASZ ismét előterjeszti azt a javaslatát a Nemzetgazdasági Minisztérium felé, hogy a bérfejlesztésre fordított összegek egy hányadával a vállalatok csökkenthessék a befizetendő kereskedelmi különadójukat. Azt gondoljuk, erre szükség is lesz. A kereskedelemben különböző statisztikák szerint jelenleg mintegy 350 ezer ember dolgozik. Ha ez a jelentős kör a bérfejlesztés terén úgy érzi, hoppon maradt, az nem jó a vállalatnak, nem jó a dolgozónak, és az hiszem, ez már egy olyan tömeg, ami már politikai szinten is érzékeny „tétel”. Úgy gondolom, ilyen széles körű csalódottságot senki sem szeretne látni. Ennek csökkenésére pedig a KASZ javaslata egy valós lehetőség lenne.

A kereskedelmi szektorban mekkora jövedelmi eltérések vannak a hazai és a külföldi láncok között?

Egy alacsonyabban fizető hazai és egy jobban fizető nemzetközi cégnél akár 100 ezer forintos eltérés is lehet ugyanazért a bolti eladótérben végzett munkáért fizetett bérben. Persze a munkaterhelés is más. Előbbi esetben megérkezik a feladat, és sokszor a dolgozó a maga tempójában haladhat, míg utóbbiaknál számonkérés van, ha a nap végén nem teljesült a kijelölt cél. Azt is meg kell jegyezni, hogy egyre több cég áll át arra, hogy azonos alapbért állítanak be, és ahhoz régiós fizetési szinthez igazodó területi bérkompenzációkat alakítanak ki. 

A romló eredmények miatt jöhetnek leépítések is?

Az elmúlt években nagyon sok helyen előtérbe helyezték a hatékonyságot, és a munkaerőt ehhez igazították. Számos vállalat, amikor úgy érezte, hogy számára felesleges irányba tart egy folyamat, akkor változtatott, és ehhez igazította az alkalmazotti létszámot. Mivel ezt a hatékonyságot évek óta vizsgálgatják és követik, így a boltokban mára olyan létszámok alakultak ki, amelyeket már nem nagyon lehet csökkenteni. Talán jöhetnek elbocsátások, de drámai létszámcsökkenést ezért nem látok a horizonton, mert akkor egyszerűen már nem működnének a boltok. Ha mégis összébb kell húzniuk magukat a cégeknek, akkor azt hiszem, inkább az óraszámokat csökkentenék. Ezt tartom valószínűbbnek, nem pedig a létszámcsökkentéseket.

Mennyire jellemző, hogy a kereskedelemben dolgozók külföldre indulnak?

A fiatalok körében igen, egyértelműen. Ha valaki valamilyen szinten beszél egy nyelvet, akkor bizony egy idő után elkezd erről gondolkodni. Ez is a gondunk, mint ahogy az is, hogy egyre kevesebben akarnak erre a pályára menni. Az sem segít, és azért nincs a szakmának presztízse, mert nincs szakmai előírás. Ezen is nagyon jó lenne változtatni.