Egy csapatnyi középiskolás és egyetemista úgy döntött tavaly, saját magazint hoznak létre, hogy hallassák hangjukat, míg a lapban szereplő művekből kiállítást rendeztek a budai Margit-negyed Dugattyús nevű helyén, ahol a lapszámbemutatót is tartották. A magazin koncepciójához Kassák Lajos adta a legnagyobb inspirációt, mivel az író, költő, képzőművész az élete során több lapot jelentetett meg, melyekben egy ernyő alá hozta a képzőművészetet, az irodalmat és a politikát. Erről már a főszerkesztő, a huszonegy éves Perlaki-Borsos Noel beszélt. – Rengeteg potenciál van abban, hogyha különböző műfajok, médiumok egymást erősítve dolgoznak fel egy adott témát, főleg ebben az individualista, atomizált világban – érvelt, hozzátéve, fontos, hogy a komplexebb kérdéseket különböző nézőpontokból, szabadon tudják megvizsgálni, így kerülve el az egysíkú elemzéseket.
Az első lapszám témája egy napjainkat igencsak érintő jelenség: az elidegenedés. – Szerintem ez mindannyiunk számára létélmény: elidegenedés az országunktól, a barátainktól, a családunktól, akár önmagunktól. Ez a jelenség egyszerűen nem fogható vagy dolgozható fel pusztán filozófiai, képzőművészeti, antropológiai vagy irodalmi nézőpontból, ha viszont ezeket a megközelítéseket egyesítik, akkor egy egészen más képet kaphatunk a témáról – fejtegette Noel.
A hatalom fülledtsége
Erről a közös képről győződhet meg az, aki ellátogat a Dugattyúsba, melynek falain a kiállítás művei között találhat festményt, fotót és kollázst is, míg a folyóiratban verset és elemzést is, melyek mind az elidegenedés témáját járják körbe vagy próbálják azt szubjektív módon megjeleníteni.
És hogy miért választotta a csapat a Kereszthuzat nevet? A választ az egyik szerkesztő, a bécsi CEU bölcsészkarán tanuló, húsz éves Zsámbéki Tóbiás adta meg. – Mindenkivel megesett már, hogy dolgozni vagy alkotni próbált egy fülledt szobában vagy térben, de egyszerűen nem tudott koncentrálni. Nem jöttek a gondolatok. Ilyenkor csak egy megoldás van: ki kell szellőztetni, hiszen a friss levegő nemcsak kitisztítja a fejünket, hanem új erőt és lendületet ad az alkotáshoz. Fiatal, a kultúra iránt érdeklődő alkotókként gyakran érezzük azt, hogy egy ilyen fülledt szobában próbálunk érvényesülni és kibontakozni. Érezzük, hogy szükségünk van egy kis friss levegőre és új perspektívákra.
Ezen a fülledt szoba érzésen persze az sem segít, hogy a hatalom minden eszközt megragad, hogy elfojtsa és megakadályozza a független, kulturális kezdeményezéseket. Ez ellen csak közösen és határozottan léphetünk föl
– mondta Tóbiás. Hozzátéve, a Kereszthuzat azért született meg, hogy friss levegőt és teret adjon az őszinte, független művészet kibontakozásnak.
Az otthon távolodása
A megnyitó után négy szervezővel is beszélgettünk, akik beavattak minket az újság születésébe és filozófiájába is. – Már régen gondolkodtunk arról, hogy jó lenne egy kulturális magazint létrehozni. Aztán Szeleczky Rózával, akivel együtt tüntettük az Egységes Diákfrontban, részt vettünk az Unhack Democracy egy programján, melyen a pozitív, remény alapú kommunikációról esett szó, aztán ennek a civil szervezetnek és a Közép-európai Egyetemnek az anyagi támogatásával tudtuk elindítani a folyóiratot – mondta Noel, aki szintén a bécsi CEU bölcsészkarán tanul.
– Már az elején elhatároztuk, hogy nemcsak magazint akarunk csinálni, hanem közösséget is építenénk, ezért eseményeket is szervezünk, például kiállításokat a magazinban megjelent művekből. De két lapszám között is szeretnénk alkalmakat rendezni, és bővíteni a közönségünket – mondta Tóbiás.
– A lap készítéséhez csoportokat alakítottunk, így volt, aki a dizájnnal, más a közösségi médiában való megjelenéssel foglalkozott, míg mások felmérték az olvasói igényeket. Aztán felosztottuk a feladatokat, és nekiálltunk a munkának – mondta a tizenkilenc éves Zádor Nina, a Gyermekek Háza Alternatív Gimnázium végzős diákja.
És hogy miért választották a magazin első témájának az elidegenedést? – Amikor télen először összeült a csapat, akkor merült fel bennünk ez a téma. Rájöttünk, hogy sokunknak ez személyes élménye, és része az életének, hiszen például a karácsonyi ebédnél vagy vacsoránál nem érezzük azt a kapcsolatot a családdal, mint amit addig tapasztaltunk – meséli Tóbiás. – A külföldön tanuló magyar hallgatókkal pedig megesik, hogy visszajönnek Budapestre, és azt érzik, hogy az már nem igazán az otthonuk, és lélekben eltávolodtak a barátaiktól.
A színek eltáncolása
Noel szerint az élet más területén is hat az elidegenedés, ezért sok mindenre lehet vonatkoztatni. A klímaszorongásra például, a társas kapcsolatokra és az individualizmusra is, hiszen mindenki meg akarja magát valósítani, és ezért versenyhelyzet alakul ki, ami a közösségi létet háttérbe szorítja.
– Régen a munkán és az otthonon kívül sok embernek volt egy harmadik helye, például egy sportegylete, egy köre, egy találkozási pontja, ahol együtt lehetett az ismerőseivel. Manapság ez sajnos nincs így
– véli Noel.
A Kereszthuzat kollektíva próbál tenni az ügy érdekében, ezért is szervezték meg a lapbemutatót a budapesti Margit-negyed új, népszerű helyére, a Dugattyúsba. – Mint minden élő és mozgó fiatal, mi is idekeveredtünk a hely márciusi megnyitójára, és láttuk, hogy a Dugattyús ideális terep kiállítások rendezéséhez, beszélgetésekhez és DJ-zéshez is – mondta a tizennyolc éves Szeleczky Róza, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium végzős diákja. Noel szerint még a Bauhaus stílusban épült hely szellemisége is egyezik a Kereszthuzattal, hiszen a Bauhaus iskola is az összművészeti törekvéseiről volt híres. – A Bauhaus Egyetemen az építészeknek mindent mindennel össze kellett kötniük, például el kellett táncolniuk a színeket, ez a filozófia pedig a Kereszthuzat szellemiségével is egybevág – mondja.
A Dugattyús-ház
A lapbemutató helyszíne, a Dugattyús márciusban nyílt meg, és hamar a Margit-negyed egyik felkapott vendéglátóipari egysége lett. Érdemes azonban szót ejteni a helyiségnek otthont adó Dugattyús-ház nevű Bauhaus épületről is, mely 1937-ben épült Hofstätter Béla és Domány Ferenc tervei szerint – szintén a páros álmodta meg az Újlipótvárosban található, Pozsonyi úti Dunapark-házat is. A Dugattyús-házba lépve a lépcsőházban olvashatjuk, hogy azt a Weiss Manfréd vállalatok Elismert Nyugdíjpénztára építette, majd továbbhaladva láthatjuk a híres, üvegcsövekben mozgó liftjeit, a „dugyattyúkat”, melyekről az épület a nevét kapta.
Reményalapon
Az Unhack Democracy reményalapú inkubátorában Magyarországról, Lengyelországból, Bulgáriából és Ukrajnából érkező civil vezetőket hoztak össze. Az egyik magyar projektjük a Kereszthuzat kulturális kollektíva, a másik a Hope Box, ami közös jövőképet próbál építeni. A reményalapú inkubátor képzésekkel indult, most a tanulságokat ötletekké, eszközökké és kampányokká formálják. Szeretnék, ha a résztvevők szemléletváltás után a reményre helyeznék a hangsúlyt a nehézségek helyett, ami magabiztosabbá és motiváltabbá teszi őket, kreatív és bátor ötletekkel segítve a társadalmi változást.
Az UD első REWIRE Democracy (Demokrácia ÚJRATÖLTVE) hírlevelét ezen a linken olvashatják.
