Elnézve apró gyermekeket sokszor eljátszunk a gondolattal: milyen lesz, ha majd nagy lesz. Mi lesz belőle, hogyan fog kinézni, boldog lesz-e az élete. Illetve ez nem is kérdés, mert a képzelet mindig boldog jövendőt vetít egy gyermekre.
Egyszer volt egy gondolatkísérletem, javaslom másnak is. Megpróbáltam elképzelni egy torzonborz vízvezeték-szerelőről vagy egy szatyorral bandukoló néniről, hogy milyen volt kisgyermeknek. Vajon mit gondoltak róla, mikor először próbált felállni és járni, milyen volt, amikor először mosolygott az édesanyjára? Milyen életet álmodtak meg neki, és milyen életet élhet ahhoz képest most? Mit gondolna róla most az édesanyja, ha látná?
Mit gondolnak az anyák? Nyilván ezerfélét, mindenki az élethelyzete szerint. Sohasem volt könnyű anyának lenni, manapság viszont határozottan nehezített a pálya. Aki anyának áll, kösse fel a gatyát, mert kemény feladatra vállalkozik. Akár így tesz, akár úgy, bőséggel fog kapni kritikát. Garmadával elvárásokat. Módjával segítséget. Elmondhatja ezt bárki, aki maga is anya. Jutalmul viszont van egy nagy csokor orgona anyák napján, és az örök klasszikus dal.
Egy anya legyen kedves, elfogadó, de legyen határozott is, és mindenekelőtt teherbíró. Jajszava, panasza ne legyen, hiszen ő akarta. A legszebb hivatást választotta. Fáradt ne legyen. De ne is aggodalmaskodjon, különösen akkor ne, ha a gyermeke már felnőtt. Akkor engedje el szépen, és hallgassa, hogy minden hibájáért az ő szeretete a hibás, mert itt és ott destruktív volt. És miatta ment terápiára. Nem az anya, a gyerek. Ha az anya megy terápiára, akkor amit ott kiold, azzal a gyerekének lesz könnyebb. Egyszerű a képlet, nem? Akármit teszel, annak hatása van. Jutalmul egy rajz jár a kisgyerekedtől, vagy egy ölelés a nagyobbtól.
Anyának lenni nem könnyű. Ma különösen nehéz. Mert a nőnek a világban is újjá kell definiálnia magát, nem csak anyaként, sőt! Anyának ha áll, addigra már jó, ha minden sérülését feldolgozta. Hogy ne adja tovább a gyermekének.
Ráadásul ma harcos anyára van szükség. Nem csupán anyatigrisre, aki megvédi a gyermekét. Hanem olyan nőre, aki kiáll a szülés szabadságáért, az egészségügyi ellátáshoz való jogért. Az oktatás minőségéért, hogy a gyermekének legyen jövője. A bullying ellen, a kirekesztés ellen, az esélyegyenlőségért, az elfogadásért, különösen, ha a gyermeke „különös”. Egyszerű, nem?
Tüntettél már ma, kedves édesanya? A gyermeked tanárai mellett, azért, hogy legyen óvónénije és gyerekkora, tanára és jövője, elérhető felsőoktatás, hogy vigye valamire. Demonstráltál a gyermeked orvosai mellett, de legalábbis aláírtad, hogy állítsák vissza a gyermekügyeletet? Tiltakoztál a bántalmazottakat semmibe vevő törvények ellen, és összeszorult a szíved, amikor a pedofilbotrányokról olvastál? Aggódtál, ha a gyermeked a rendvédelemben vagy a honvédelemben akart továbbtanulni? És mit mondanál most, ha ő lenne a sorfal másik oldalán?
Anyának lenni nem könnyű. És nem azért a legszebb hivatás, mert a propaganda azt mondja. Hanem azért, mert életet adsz erre a világra. A legszebb ajándékot, amit csak a női test képes adni: egy másik, megismételhetetlen csodát.
