A világ koralljainak káros kifehéredése tavaly már az óceánokban található zátonyok 84 százalékára terjedt ki. Ez a történelem legintenzívebb ilyen jellegű eseménye – jelentette be a Nemzetközi Korallzátony Kezdeményezés. Ez a negyedik globális kifehéredés 1998 óta, eddig a 2014–2017-es folyamat volt a legpusztítóbb, amely a zátonyok kétharmadát érintette. Mint azt már megírtuk, 2024 volt az eddigi legmelegebb év bolygónkon, a sarkoktól távol eső óceánok átlagos éves tengerfelszíni hőmérséklete elérte a 20,87 Celsius-fokot, ami rekordérték – írta az Euronews.
Kérdezhetnénk: mi közünk nekünk ehhez, hiszen nincs tengerünk, minket nem érint ez a folyamat, ez nem a mi problémánk. Azonban hogy ez mennyire nem igaz, azt Karáth Emil tengerbiológus magyarázta el. „A korallzátonyoknak nagyon sokféle szerepük van. Mindenekelőtt annak ellenére, hogy viszonylag kis területet foglalnak el, hiszen mindössze az óceánok körülbelül egy százalékán találhatók korallszirtek, nagyjából az északi és déli 30. szélességi fok között – ez a trópusi, meleg vizeket jelenti –, mégis
a tengeri fajok körülbelül 25 százaléka a korallzátonyokon és környékén találja meg az életfeltételeket. Ezen fajok között nagyon sok szolgál táplálékul az embereknek is. Emellett sokféle gyógyszer-alapanyagot is kivonnak a tengeri élőlényekből, például a rákgyógyítás területén is folynak kutatások ilyen vegyületekkel.
A gyönyörű víz alatti világ rengeteg turistát vonz ezekbe a régiókba, és sok ország gazdasága számára ez az egyik – vagy akár az egyetlen – bevételi forrás. Emellett nem elhanyagolható a fizikai védőszerepe sem: például az Ausztrália keleti partjaival párhuzamosan húzódó Nagy-Korallzátony egyfajta gátként funkcionál, megtöri a hullámok erejét, így a partokat már sokkal gyengébb hullámok érik el, és egy vihar jóval kisebb károkat képes okozni. A korallzátony rengeteg faj számára bölcsődeként működik, itt töltik a kiskorukat, biztonságos környezetben, majd amikor elérik a megfelelő fejlettséget, akkor indulnak útnak a nyílt vizek felé. Sokfajta élőlény viszont helytülő életmódot folytat – maguk a korallpolipok is ilyenek, de említhetjük a szivacsokat is –, az ő számukra a korallzátonyok biztosítanak megtapadási helyet. Ha nem sikerülne talajt fogniuk, csak sodródnának az áramlatokkal lárvakorukban, és nagyon hamar elpusztulnának.”
A tengerbiológus azt is elmagyarázta, pontosan mit jelent a korallkifehéredés. A zátonyépítő kőkorallok egyedenként mindössze pár milliméteresek, maximum centiméteresek, tehát egy-egy korallszirten több milliárdnyian alkotnak telepet. A kis korallpolipocskák testében egysejtű növénykék is élnek, úgynevezett zooxantellák. Ezt a fajta kölcsönösen előnyös társbérletet szimbiózisnak nevezik. A polip, mint egy kis házikó, védelmet nyújt az algáknak, így azokat nem tudják felfalni növényevő állatok. A lakhatásért cserébe pedig a fotoszintézissel előállított tápanyagot nagy részét lakbérként odaadják a korallpolipnak. Mivel a polipok energiaszükségletét 90 százalékban ez fedezi, létfontosságú számára az algák jelenléte. Ezek a csalánozók borzasztóan érzékenyek a víz melegedésére, számukra az optimális vízhőfok 20-30 Celsius-fok között mozog, és ha a felső határértéket 2-3 fokkal meghaladja a hőmérséklet, az jelentős stresszt okoz nekik. Erre válaszul elkezdik kiengedni a testükből az algákat, amelyek a korallok színét is adják, maguk a polipok ugyanis átlátszóak. Ha a víz néhány héten belül nem hűl vissza, az összes zooxantella távozik a szöveteikből, így nem jutnak elegendő táplálékhoz, valamint a színüket is elveszítik. Végül csak az elpusztult korallpolipocskák fehér színű mészkőváza marad szomorú mementóként.
Az előrejelzések szerint ha a globális felmelegedés ilyen ütemben folytatódik, a korallzátonyok 2050-re teljesen elpusztulnak. Ez pedig valamennyiünket érint, nem csak azokat az országokat, amelyek ténylegesen elveszítik ezeket a pótolhatatlan természeti kincseket – hívta fel a figyelmet Karáth Emil. A tengerbiológust arról is faggattuk, hogy lehet-e valamit tenni a folyamat megállításáért. Kiemelte: igazából csak az jelentene megoldást, ha nem növekedne tovább a hőmérséklet. Ehhez csökkenteni kellene az üvegházhatású gázok kibocsátását. Minden más eljárás, projekt, próbálkozás csak sebtapasz, ami nem kezeli a problémát, legfeljebb időlegesen elfedi azt. Ő maga is rendszeresen részt vesz koralltelepítő akciókban, amikor úgynevezett korallóvodákban 9-12 hónapig nevelgetik, növesztik a kis polipocskákat, mielőtt a végleges helyükre telepítik őket. „Úgy kell ezt elképzelni, mintha egy fregoli lenne a víz alatt, hosszú zsinórokat húzunk ki, ezekre fűzünk fel 2-3 centis élő koralldarabokat, majd amikor egy-két tenyérnyi méretűre növekednek, »leszüretelik« a biológusok, és víz alatti ragasztóval rögzítik az új lakhelyükön.”
A szárazföldi növény- és állatvilág elterjedési területe módosult az elmúlt években a globális felmelegedés hatására, olyan fajok jelentek meg hazánkban is, amelyek korábban csak a mediterrán országokban voltak honosak. Sajnos azonban a korallok nem képesek olyan gyorsan alkalmazkodni a fokozatosan felmelegedő vizekbe, amilyen tempóban pusztulnak az eredeti élőhelyeik – jelezte a tengerbiológus. Bár a tengeri élővilág egyes fajai már elkezdték meghódítani azokat a vizeket, ahol régebben nem találták meg a megfelelő életkörülményeket – ezer körüli azon fajok száma, amelyek már az Adriai-tengerben is megjelentek, ilyen például az Indo-csendes-óceáni térségből származó tűzhal, amely 2019-ben bukkant fel itt először –, a kis korallpolipok alapvetően helyhez kötötten élnek, így képtelenek a gyors költözködésre. Emberi beavatkozással ugyan segíthetünk nekik ebben, de ez az egész körülbelül annyira hatékony, mintha puszta kézzel megpróbálnánk megállítani egy 300-zal robogó gyorsvonatot.
Korallnaptej
A csalánozók szervezete termel egy olyan anyagot, ami az UV-sugárzástól védi őket, hasonlóan az általunk használt naptejhez. Ez nagyon furcsa, élénk, rikító színűvé változtatják a korallokat, és már jelzi, hogy valami nyűgjük van, mielőtt kifehérednének.
Donald Trump szemellenzője
„Jelenleg van egy olyan kormányunk, amely nagyon keményen dolgozik ezen ökoszisztémák elpusztításán. Ezeknek a védelmeknek a megszüntetése pusztító következményekkel jár” – nyilatkozta Mark Eakin, a Nemzetközi Korallzátony Kezdeményezés ügyvezető titkára. Mint ismert, Donald Trump amerikai elnök beiktatása után az első lépéseinek egyike az volt, hogy kilépett a párizsi klímaegyezményből, és intézkedéseket tett a fosszilis tüzelőanyagok alkalmazásának fellendítése, valamit a zöldenergiaprogramok visszaszorítása érdekében, amelyek szerinte a gazdasági növekedéshez szükségesek.
