– Milyen módokon igyekeznek a fiatalságot megszólítani programjaikkal?
Farkas Eszter: A fő célunk, hogy mozgósítsuk őket a környezet- és a természetvédelem érdekében. Különböző programjainkon belül tudást és eszközöket kínálunk nekik, hogy aktív cselekvésre legyenek képesek, és tudjanak tenni ezért. Például részt tudnak venni helyi kezdeményezésekben, be tudnak kapcsolódni országos kampányokba, nemzeti fórumokba, de vannak olyan hazai és nemzetközi táboraink is, ahol a természet helyreállításáért, az adott terület megismeréséért tehetnek.
– Kapcsolatban vannak intézményekkel is. Hogyan tudja bevinni egy iskola a környezettudatos szemléletmódot az oktatásba?
Horváth Kinga: Ezt a kérdést nagyrészt maga az iskola határozza meg. Fontos, hogy mennyire befogadó a vezetés, van-e ott olyan pedagógus, akit érdekel ez a terület, és az óráira szívesen beviszi azokat a gondolatokat, amiket az MTVSZ is képvisel.
– Mi a véleményük a Nemzeti alaptanterv környezettudatos nevelési tervéről?
F. E.: Fontosak a témával kapcsolatos konkrét tantárgyak, témahetek, de látjuk, hogy
a környezettudatosságnak és a fenntarthatóságnak tulajdonképpen egy tantárgyakon átívelő oktatási formaként kellene jelen lennie. Ahogy egy gyárat sem lehet már környezetvédelmi engedély nélkül felépíteni, ezt is minden tantárgyhoz kötni kellene.
H. K.: A tanterv ugyan felhívja egy-egy témára a figyelmet, mint például a Föld napja, a madarak és fák napja, viszont az a fajta szemlélet, ami mindent áthat, rendszerszinten nincsen jelen.
F. E.: A probléma ott van, hogy a kerettantervi tárgyakban eleve nagyon sok a leadandó tananyag. A diákok különféle akciónapokon, fenntarthatósági témaheteken találkozhatnának élőben a környezetvédelmi témákkal. Sok függ az adott pedagógustól is, hogy neki mennyire fontos ez a téma, hogyan építi be a saját tantárgyába, és erre mennyi időt tud erre szánni. A természettudományos tanárképzésen kívül nincs továbbá a pedagógusképzésben sem egy átfogó kerete ennek, ahol ezt a szemléletmódot el tudnák sajátítani.
– Hogyan lehet ebben a tanárokat segíteni?
H. K.: Erről szól a LÉPTÉK nevű programunk, amely egy 30 órás akkreditált képzés, melynek során a pedagógusoknak segítséget nyújtunk abban, hogy a diákokkal a környezetvédelemmel kapcsolatos mindennapi kérdésekre válaszokat, megoldási javaslatokat keressenek előadások, gyakorlatok, kis csoportos foglalkozások, valamint játékok formájában. Ezek alkalmával fontos, hogy minél sokoldalúbban átadják azt a pozitív, megoldásokra fókuszáló szemléletet, amit mi az MTVSZ-ben is képviselünk. A tanárok, akik jelentkeznek rá, szeretik, lelkesen mondják nekünk, hogy ilyen jó képzésen még nem jártak. Egy átfogó gondolkodásmódot, rendszerszemléletet adunk át ezen a képzésen. Ennek elméleti hátterét is, de nagyon sok gyakorlattal. Persze az oktatás megreformálása nem a mi feladatunk, ehhez átfogóbb változtatásokra lenne szükség. Amit mi meg tudunk tenni, hogy komoly témákról, érdekesen, interaktívan beszélünk, megvilágítva a problémák valódi okait, a megoldási lehetőségeket. Ráadásul nem egyszeri alkalommal. Azok a tanárok és diákok, akik nyitottak ezekre a témákra, folyamatosan bekapcsolódhatnak valamely programunkba.
– Ez óriási munkát jelent, ennyi mindent összefogni, koordinálni országos szinten.
F. E.: Ez az elmúlt 30 év, az MTVSZ eddigi munkatársainak elkötelezettsége.
– Az MTVSZ-nek saját környezettudatos nevelési programja is van. Ezt kiknek szánják?
H. K.: Az Ökoháló programunk egy intézményi hálózat, ami egyrészt azért jött létre, hogy a pedagógusokkal lévő kapcsolatnak legyen egy kerete. Ebben már az egész intézmény elköteleződik, ahol legalább egy aktív személyen keresztül kapcsolatban vagyunk. Szeretnénk bővíteni szakmailag ezen intézménynek körét, nem csak oktatási intézményeket várunk. Csatlakoztak már az Ökohálóhoz könyvtárak, művelődési házak, önkormányzatok, területfejlesztési társaságok, még horgászegyesület is. A résztvevők minden szakmai anyagot – vetélkedőket, kiadványokat, tanórákra készült oktatócsomagokat, kvízeket, társasjátékokat –, amik az MTVSZ-ben készültek, ingyen használhatnak. Cserébe egy kérésünk van, hogy évente két programot vagy eseményt szervezzenek, vagy vegyenek részt valamiben, ami kapcsolódik az MTVSZ-hez. Ez lehet MTVSZ által tartott előadás, iskolai vetélkedő, kiállítás megnézése, vagy egy-egy óra megtartása az általunk biztosított szakmai anyagokkal. Az Ökoháló igen sikeresnek mondható, két év alatt mintegy 160 tagot számlálhatunk, kétharmaduk oktatási intézmény. Az iskolai vetélkedőink pedig különösen népszerűek, szerintem leginkább attól, hogy a gyerekek mindennapjaival kapcsolatosak. A feladatokat igyekszünk általában egy-egy kerettörténetbe beleágyazni.
A tudást nem készen adjuk át, a diákoknak aktívan tenni kell ennek megszerzéséért, és ezt a vetélkedő későbbi részében megoszthatják nemcsak velünk, hanem diáktársaikkal, családjukkal is. Törekszünk arra, hogy ennek során ne elsősorban versengésen legyen a hangsúly, hanem az együttműködésen.
– Hogyan kapcsolódnak az Európai Unió oktatáspolitikájához?
H. K.: Közvetlen kapcsolatunk nincsen, de az Európai Bizottság magyarországi képviselete megbízásából mi valósítjuk meg a Zöld Európa Tanodát. Ennek a lényege egy 90 perces interaktív iskolai foglalkozás, amelynek során közösen megvizsgáljuk, hogy mit tudnak tenni a környezetvédelemért egyénekként, közösségként, és mi az, ami mondjuk döntéshozói szinten történik. Első körben kvízkérdések vannak, amelyekhez egy rövid előadás során hozzákapcsoljuk a háttér-információkat. Ezután jön a szituációs játék. Ezek alkalmával a gyerekek valamilyen ügy mellett vagy ellen próbálnak érvelni, és utána döntést hozni. Főbb témáink az éghajlatvédelem, a biodiverzitás, a mezőgazdaság, a víz és a fenntarthatóság. Ezek során lehet szó konkrétan akár arról, hogy mondjuk egy városban élünk, ahol egy csodálatos fasor van, de lehet, hogy ki kell vágni, és hogyan tudjuk ezt mi befolyásolni. A diákok különböző szereplők bőrébe bújva hozzák fel az érveiket és gondolják át az egyes folyamatokat, hogy ki miért felelős, és így tovább.
– Ez igen holisztikus szemléletmód.
H. K.: Munkánk során bevontunk pszichológus szakembereket is, hogy a klímaszorongással kapcsolatos negatív gondolatokat, érzelmeket hogyan tudnánk jó oldalra átbillenteni. A célunk, hogy a gyerekek a szorongás helyett megismerjék, milyen cselekvési lehetőségeik vannak, illetve hogy ezt a szemléletmódot továbbadjuk. Iskolai programjaink közül az Ökoháló és a Zöld Európa Tanoda mellett még a húsmentes kampányunknak is igen nagy sikere volt, pozitív visszajelzéseket kaptunk a tanulóktól.
– Mesélnének erről bővebben?
F. E.: A mottónkhoz, a „kevesebb néha több”-höz kapcsolnám ezt. Röviden arról szól, hogy csökkentsük a húsfogyasztásunkat, ezáltal kevesebb, de jobb minőségű húst tudjunk fogyasztani.
– Ami az egészségünkre is jobb hatással lenne. De értékelnék ezt a fiatalok?
F. E.: Szerintem az étkeztetési szempontból ehhez egy minőségi változásnak is be kellene következnie. A húsmentes kampányunk szorosan kapcsolódik az Okostányérhoz is, amit a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ) is ajánl. Ez bemutatja, hogyan kellene kinéznie egy étkezésnek, beleértve az iskolai étkeztetést is. Felhívják a figyelmet arra, hogy ha kevesebb húst fogyasztunk, akkor mik azok az alternatívák, amikkel ugyanúgy be tudjuk vinni a szükséges fehérjemennyiséget. Ennek kapcsán a fiatalok is készítettek egy vetélkedő keretein belül receptes könyveket. Ők maguk találtak ki olyan húsmentes alternatívákat, amiket ők is szívesen fogyasztanának, akár a menzán is. Ha van választási lehetőség, akkor véleményem szerint tud ez pozitív irányba fejlődni.
– Ebben mégiscsak együtt kellene működni az oktatáspolitikával is.
F. E.: Az MTVSZ ezért is figyel az oktatási területén arra, hogy ezeket az üzeneteket eljuttassa nemcsak a fiatalokhoz, de azokhoz a döntéshozókhoz is, akik ezekkel az intézményekkel foglalkoznak. „A mi sokszínű kertünk” nevű kampányunkkal is megszólítottunk intézményeket. A célunk, hogy bemutassuk, hogy egy zsebkendőnyi területen – például virágokkal, fűszernövényekkel is – milyen változásokat tudunk elérni annak érdekében, hogy a biológiai sokféleséget támogassuk, javítsuk a helyi ökoszisztémákat. A természetbarát kertészkedés nem igényel nagy beruházást, sőt még spórolhatunk is vele. Kis lépésekkel is elkezdhetjük: figyeljünk oda, hogy mindig legyen víz a kertben, rakjunk ki néhány vízzel teli tálat ivóhelynek a méheknek, madaraknak. Ne vágjuk le a kerti fű egy részét, hagyjuk a tápanyagot biztosító avart a fák alatt, komposztáljuk a kerti szerves anyagokat, a konyhai hulladékokat, és fedezzük fel, hogy aztán ezeken a helyeken milyen új életek jelennek meg!
– Ezáltal pedig más értelmet nyerhetnek a kertben nem szívelt csigák, rovarok és más „kártevők” is.
F. E.: Így van. Az élet egy komplex rendszer, amelynek ők is résztvevői. A célunk, hogy erre a gyerekek figyelmét is felhívjuk. Sok iskolától kaptunk visszajelzést, fotókat az iskolakertprojekt sikerességéről, ami, reméljük, aztán további iskolákat is motivál majd.
– Térjünk rá az MTVSZ ifjúsági programjára. Mik azok a projektek, amiket kiemelnének?
F. E.: Elsődlegesen a klímanagykövetes programunkat említeném. Ez két évvel ezelőtt kezdődött, azzal a céllal, hogy a fiatalok a döntéshozókkal – különböző szakértőkkel és diplomatákkal – találkozzanak, feltehessék nekik a kérdéseiket, és átadhassák a saját üzeneteiket az azt követő klímacsúccsal kapcsolatban, ezáltal ők is részt vegyenek az adott döntéshozatali folyamatban. A találkozó előtt az MTVSZ felkészíti a fiatalokat a projekt háttértudását illetően, segítünk nekik a kérdéseknek a kidolgozásában, amelyeket aztán ők tesznek fel a diplomatáknak.
Fiataljainknak továbbá van lehetőségük kapcsolódni más nemzetközi szervezetekben tevékenykedő fiatalokhoz, például a rajtunk keresztül elérhető nemzetközi táborokban. De a hazai táboraink is remek lehetőséget biztosítanak a hasonló érdeklődésű fiatalokkal való találkozásra. Ezek során valamilyen magyarországi természetvédelmi területet járnak be, vagy valamilyen természetvédelmi tevékenységben vesznek részt. Volt olyan táborunk, ahol például tőzeglápok helyreállításában vettek részt a fiatalok. Ezek a táborok a természetvédelmi témákon kívül másokat is körüljárnak, így például a társadalmi igazságosság, a biodiverzitás vagy a helyi közösségek megismerése is fókuszt kap. Ebben nagyon sokat segít az, hogy a tagszervezeteinknek vannak oktatóközpontjai ezeken a természetvédelmi helyszíneken, és hozzájuk tudunk menni.
