Renner Erika: Nem elég csak a törvényeket farigcsálni, fel kell állítani egy valódi áldozatvédelmi rendszert is

Felkerült az Orbán-kormány oldalára egy olyan törvénymódosító javaslat, amely értelmében egy erőszakos bűncselekmény elkövetője soha többé nem közelíthetné meg áldozatát, aki kérhet végleges távoltartást ellene. A javaslat létrejötte a „lúgos támadásként” elhíresült ügy túlélőjének, Renner Erikának, és jogi képviselőjének, Gál Andrásnak köszönhető.

– Kétszer is tárgyaltunk Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel, és másodjára már sikerült átvinni, amit kértünk. Ami az áldozatvédelem jogi oldalát érinti, ezzel a lépéssel – ha átmegy – elégedettek vagyunk – mondta Gál András a Népszavának.

Erika ügyét szinte az egész ország ismeri. Egykori barátja, az Irgalmasrendi Kórház volt igazgatója, Bene Krisztián 2013-ban támadta meg. Elkábította, megkötözte, majd maró lúgot fecskendezett a nemi szervébe, aztán magára hagyta áldozatát. Erika nemcsak lelki megrázkódtatást, de maradandó testi károsodást is szenvedett nemi szervén és annak környékén, szexuális életét tönkretették, kilenc műtéten esett át.

Erikára 2013. március 12-én délelőtt volt férje, akkori párja és jelenlegi élettársa, Balogh Attila és egyik barátnője talált rá, miután a munkahelyén aggódni kezdtek érte, mert nem ment be dolgozni, és a telefonját sem vette fel. Bene Krisztiánt 2018. július 12-én, öt évvel a bűncselekmény elkövetése után a Kúria – a Fővárosi Ítélőtábla öt hónappal korábbi megismételt másodfokú ítéletét súlyosbítva – 11 évre ítélte.

Idén márciusban úgy tűnt, lehet, hogy idő előtt feltételes szabadságra helyezik, ám a Fővárosi Törvényszék végül úgy döntött, ennek nincs helye. A közlemény alapján a bűncselekmények jellegét, előre tervezettségét, elkövetési módját és az abból kirajzolódó személyiséget, valamint a kiszabott börtönbüntetés hosszát és a hátralévő több mint 2 év 8 hónapot együttesen értékelve nem lehet megalapozottan kijelenteni, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető, márpedig ez a feltételes szabadságra bocsátás egyik feltétele.

Erikának ez egy kis lélegzetvételt jelentett, de teljes megnyugvást nem, ugyanis a lúgos orvos előbb-utóbb mégis szabadulni fog, a jelenlegi jogszabályok alapján viszont nem létezik végleges távolságtartás az elkövető ellen. – Most, ha átmegy ez a törvény, akkor lesz rá lehetőség, és még két alapvető fontosságú kérésünk is bekerült a módosító javaslatba, ami már félsiker – mondta lapunknak Erika.

– Az első módosítási kérésünk az említett végleges távoltartás volt, amit már a tervezet szerint a büntetőperben lehetne rögzíteni, vagyis már akkor kérheti az áldozat. De maradt a kérdés, hogy azokkal, akiknek az ügyében még az esetlegesen elfogadásra kerülő új jogszabály előtt született ítélet, mint az én esetemben is, mi lesz? Ezt is sikerült megoldani a tervezetben úgy, hogy a büntetés-végrehajtási bíró is elrendelheti a végleges távoltartást a feltételes szabadlábra helyezéskor, valamint a kitöltött büntetés utáni szabaduláskor egy éven belül, polgári nem peres eljárásban kérheti majd a sértett a végleges távolságtartást. Ehhez igazából jogi képviselő sem kell, maga az áldozat is be tudja nyújtani – mondta Erika.

A másik fontos törvényi módosítás a tájékoztatáshoz való jog rögzítése volt. – Amikor felmerült, hogy a támadómat idén feltételes szabadlábra helyezik, én semmilyen tájékoztatást nem kaptam erről. Sem arról, hogy miért akarták szabadon engedni, sem arról, mi változott, hogy végül nem engedték szabadon.

Amikor első fokon a büntetés-végrehajtási bíró Bene Krisztián feltételes szabadon engedéséről döntött (később ezt másodfokon jogerősen megváltoztatták), Erika csak annyit tudott meg, és azt is csak a sajtóból, hogy „szigorú magatartási szabályokat kell majd betartania, az áldozatnak pedig jeleznie kell, ha ezeket megszegi”. – Ekkor felmerült bennem a kérdés, hogy mit jelezzek, amikor nem tudok semmit a szabadon engedésről, és a szabadon engedett számára előírt magatartási szabályokról? A törvényjavaslat ezen is változtat azzal, hogy az áldozat meg kell kapja a szabadon engedéskor meghozott határozatot, amiben leírják az elkövetőnek meghatározott magatartási szabályokat.

Gál András és Renner Erika harmadik kérése az volt, hogy az elkövető ne kaphassa meg az áldozat nyilatkozatát, amit akkor tesz, amikor a büntetés-végrehajtó bíró a feltételes szabadlábra helyezés elbírálása előtt az áldozatot is meghallgatja. Az új törvényben benne lenne, hogy a sértett jelezheti: nem akarja, hogy a támadója megismerje azt.

Mindeközben az áldozat semmit sem tudhat meg az elítéltről. Ennek pont fordítva kellene lennie. A sértettnek kellene tudnia, hogy a szabadon engedni kívánt elítélt jelenleg milyen pszichés állapotban van, van-e esetleg megbánás a részéről. Jelen állás szerint míg az áldozat semmit nem tudhat az elítéltről, addig az elítélt minden tudhat a sértettről. Ezen a szemléleten kell változtatni, mert a jelenlegi rendszer elkövető szemléletű, amit maga a miniszter, Tuzson Bence is elismert. Ezen változtatni pedig – ami évtizedek óta így rögzült – nem könnyű, és nem megy egyik percről a másikra.

Renner Erika már a mostani lépésnek is örül, de azt mondja, nem elég csak a törvényeket farigcsálni, e mögé fel kell állítani egy valódi áldozatvédelmi rendszert is.

Gál András szerint az látható, hogy a kormány évek óta elkötelezett, hogy amit a jogalkotás útján javítani lehet a sértettek és az áldozatok védelmének rendszeren azt megtegye. – Ugyanakkor azt is látni kell, hogy csak jogszabályalkotásokkal soha nem lehet sikert elérni mást, csak részsikert. A valós megoldáshoz a nyomozó hatóságok megerősítésére mindenképpen szükség lesz, létszámban, képzésben, forrásban és szemléletben egyaránt – mondta Gál.