igazságszolgáltatás;Magyarország;bántalmazás;találkozó;nők;Tuzson Bence;lúgos orvos;áldozathibáztatás;Renner Erika;

Renner Erika: A lúgos orvosnak letelik a büntetése, és másnap akár már be is csöngethet az ajtómon

Ma Magyarországon úgy hallgatják ki a kapcsolati erőszak sértettjeit, mint azokat, akiktől a pénztárcájukat lopták el – mondta Renner Erika, a lúgos orvosként elhíresült támadó, Bene Krisztián áldozata, aki ma találkozik Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel. Interjú.

Az elsőfokú határozatot megváltoztatva ezekben a hetekben döntött úgy a Fővárosi Törvényszék, hogy mégsem kerül feltételesen szabadlábra támadója, a lúgos orvosként ismertté vált Bene Krisztián. Megnyugodott?

Igen, egy újabb évet kaptam arra, hogy a jogalkotó kijavítsa a feltételes szabadon bocsátásra vonatkozó, tavaly életbe lépett szabályozást. Azt, hogy a sértett meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet ne kelljen megismertetni az elkövetővel, valamint végleges távoltartást kaphasson a sértett az elkövetővel szemben. Mert ezt ígérte tavaly az igazságügyi miniszter.

Miben állapodtak meg, és mi lett belőle?

Az egyik az volt, hogy a feltételes szabadon bocsátás előtt kérjék ki az áldozatok véleményét. Ez a szabály nagyon helyesen belekerült az új törvénybe, mégis visszájára sült el.

Miről kérdezik meg az áldozatot, és mi a baj vele? 

Arról, hogy mi a véleménye a szabadon bocsátásról, vannak-e félelmei vele kapcsolatban. Elmondhatja, hogy mitől tart, zaklatja-e őt bárki.

Ezeket én is szívesen elmondtam volna a bírónak, ha a jogszabályt nem úgy módosítják, hogy az elmondottakról készült jegyzőkönyvet egy az egyben át kell adni az elkövetőnek.

Ezzel teljesen kiszolgáltatják az áldozatot a támadójának.

Visszafelé is így van? Az áldozatot is tájékoztatják az elkövető pszichés állapotáról, terveiről?

Nem. Miután az elkövető kérelmezi a feltételes szabadon bocsátását, amit egyébként évente megtehet, meghallgatja a büntetés-végrehajtási bíró. A büntetés végrehajtási intézet reintegrációs tisztje is véleményt ír róla. Az áldozat viszont ebből semmit nem tud meg, erről semmilyen tájékoztatást nem kap. Ha feltételesen szabadon engedik, ezt minden kontroll nélkül teszik. Az elkövetőket ráengedik a társadalomra és az áldozatra. A tavaly Tamásiban történt eset megmutatta, mi lehet ebből. Ott a feleségét életveszélyesen bántalmazó férjet feltételesen szabadon engedték, három hét múlva kopogtatott az ajtón, és több  szúrással megölte a nőt.

Tuzson Bence igazságügyi miniszternél tehát már járt tavaly, most újra meghívta. Elmegy?

Ma délelőtt találkozom vele. Sokat gondolkodtam rajta.

Miért fogadta el a meghívást?

A tavaly júliusban meghozott  új szabályzat módosításba nem az került és nem teljesen úgy, ahogy megígérte a miniszter. Még egyszer megpróbálom azt elmondani, mire lenne szükség, ahhoz, hogy az áldozatok biztonságban érezhessék magukat. Úgy érzem, kötelességem újra jelezni a súlyos problémákat. És nem csak magamért. Már régóta nem magamért állok a nyilvánosság elé, hanem azért, hogy az áldozatok biztonságát a rendszer megteremtse. Az áldozatoknak biztosítani kellene, hogy hozzáférjenek a rájuk tartozó dokumentumokhoz, és véleményezhessék is azokat. Ezek lennének az alapok, e nélkül nem beszélhetünk áldozatvédelemről. Az én esetem is jól mutatja, hogy miért. Én egy újságírótól tudtam meg, hogy Szokol Attila büntetés-végrehajtási bíró úgy döntött, feltételesen szabadon bocsátható a lúgos orvos.

Ahogy aztán arról sem értesítettek, hogy a döntés ellen fellebbezett az ügyészség. A másodfokú tanács jogerős döntésével is újságírók hívtak fel. Eddig erről sem kaptam hivatalos dokumentumot.

Egyszerűen nem kommunikál a rendszer az áldozattal. Az áldozatok részére pedig az elítélt szabadon engedése után a végleges távoltartást is kértem, ezt is megígérte a miniszter, de ezt sem automatikusan, hanem csak kérelemre és csak a feltételes szabadon bocsátás idejére adják. Amikor a büntetés ideje lejárt, akkor már kérni sem lehet. Tehát a lúgos orvos 2028-ban, miután letelik a büntetése, másnap becsöngethet az ajtómon. 

Ferber Eszter nyelvész, szocioterapeuta azt írta, a sérüléseikről prűden, álszemérmesen fogalmazó tudósítások bagatellizálják a nők elleni erőszakot. Ezzel egyetért?

Határozottan igen.

Az én esetemben sem az történt, amit gyakran írnak, hogy a nemi szervemre öntötte a lúgot. A hüvelyembe öntötte be. És ez nagyon nem mindegy. 

Ami a testemen ma is látható, az egy brutális bűncselekmény lenyomata. Nekem ezen nincs mit szégyellnem, szégyellje az, aki képes volt egy ilyen barbár tettet végrehajtani. És ez nemcsak rám igaz, hanem minden egyes áldozatra. Nem az áldozat szégyene az ami vele történt, hanem azé aki elkövette azt.

Milyen most az egészségi állapota? 

Alapvetően jó. A gyerekeim már felnőttek, szeretem apárom és a munkám. De a testemen hordom a stigmákat, skarlátbetűként örökre rajtam marad a támadás brutalitása. Kilenc műtéten vagyok túl, de szükség lenne még beavatkozásokra. Képtelenség teljesen feldolgozni a történteket, azt, hogy valaki egyik pillanatról a másikra elveheti az életünket. A mai napig nem megyek egyedül sehová, a családom mindig tudja, hogy hol vagyok. Elvesztettem a biztonságérzetemet. Sok áldozat küzd egyébként ezzel. A kutyát sem tudom egyedül sétáltatni.

Ez az a kutya, amelyik a támadáskor is ott volt? 

Igen. Addig egy nyugodt, kedves, problémamentes állat volt. Elvittem egy kutyaoktatóhoz, hogy segítsen megfejteni, miért viselkedik most már furcsán. Megvizsgálta, tesztelte őt különböző helyzetekben, majd a végén azt mondta, a kutyának semmi baja, nekem viszont annál inkább. Az én traumám az, hogy belém égett: nem tudom megvédeni magam. Ezt úgy hívják, hogy katasztrofizálódás, ami azt jelenti, hogy a trauma miatt aránytalanul erős félelmet érzek. Így élek, és ez valószínűleg már így is marad. 

A gyerekei hogyan dolgozták fel, ami az édesanyjukkal történt? Kaptak segítséget a rendszertől?

Ők akkor kamaszok, 16 és 17 évesek voltak. A fiam minden reggel hányt, emiatt gyakran késett az iskolából. Sok igazolatlan óra gyűlt össze, ezt jelentették a pedagógusok a jegyzőnél.

Bementem az igazgatóhoz, elmondtam azt, ami velem történt. De az igazgató azt mondta, mindenhol van tragédia, nem tud ezzel mit kezdeni. 

Kijöttek hozzánk a gyermekvédelmi szakemberek, akikről csak jót tudok mondani. Segítőkészek voltak, esetmegbeszélést kértek az iskolától. A történet vége pozitív, az iskolaigazgató hozzáállása megváltozott. Azt mondta, a mi történetünk segített megértetni vele, hogy egy gyerek nem csak számokból és statisztikai adatokból áll. A lányom iskolája az első perctől kezdve mellettünk állt, neki igazolást sem kellett vinnie, ha otthon maradt velem. 

A megelőzésben lát előrelépést, kormányzati szándékot?

Sajnos azt kell, hogy mondjam, nem. Az iskolában sok mindent tanulnak a gyerekek, de azt nem, hogy mi az ami már nem fogadható el egy kapcsolatban. A rendőrségen az esetek 95 százalékában nem veszik komolyan az áldozat jelzését. A rendőrségen kapcsolati erőszakban képzett szakembereknek kellene kihallgatni az áldozatokat.

Milyen jó példák vannak erre a világon? 

Vannak országok, ahol a rendőrségen már külön kapcsolati erőszak alosztályok vannak. Védelmi határozatot kapnak az áldozatok, amikor kiengedik az elkövetőt. Ez a határozat tartalmazza azt is, hogy például milyen magatartási szabályokat kell betartania a szabadon engedettnek. Ma Magyarországon a rendőrségen ugyanúgy hallgatják ki a kapcsolati erőszak áldozatát, mint azokat, akiktől a pénztárcájukat lopták el. Az is előfordul sokszor, hogy a bántalmazó előtt hallgatják ki. Ez van ma hazánkban.

Vannak azért sikerek is? 

A társadalomban például. Sokkal többen szolidárisak az áldozatokkal, bár a közbeszédben gyakori még az áldozathibáztatás. Sokan képtelenek beszélni a történetükről, én tudok. Ezért kötelességemnek érzem, hogy az áldozatok biztonsága elérésében amit tudok megtegyek. 

Optimista? 

Inkább idealista. De nagyon sok még a tennivaló.

Tizenkét éve történt a brutális támadás

Bene Krisztián 2013. március 12-én támadta meg Renner Erikát, aki hónapokkal azelőtt szakított vele. Bement a nő lakására, elkábította és megkötözte az áldozatát, aztán maró lúgot fecskendezett a hüvelyébe. A férfit – Mikola István volt egészségügyi miniszter unokaöccsét, aki a támadás idején a Budai Irgalmasrendi Kórház igazgatója volt –, csak 2018-ban ítélték el, jogerősen 11 év fegyházat kapott, örökre eltiltották az orvosi hivatás gyakorlásától. Nemrég messzire visszhangzó hír lett abból, hogy jó magaviselete miatt hét és fél év után szabadulhat, ami végül egy petíció nyomán nem történt meg. 

Az építési és közlekedési miniszter Seszták Miklós birodalmában élőknek háborúról, bolond világról, jólétről, normalitásról és százmilliárdos fejlesztésekről beszélt.