A szovjet hadsereg miután 1945. április 13-án felszabadította Bécset, uralta is a várost szeptemberig, amikoris a három nyugati nagyhatalom csatlakozott az ellenőrzéshez, mindegyik kialakítva a maga zónáját. Az első kerületen, a belvároson nem osztoztak, hanem közös irányítás alá vették. Nyolcvan évvel az orosz bevonulás után koszorúzással emlékeztek az egykoron történtekről. A mai korra jellemzően, a már 1945-ben felhúzott, mindmáig álló hatalmas szovjet emlékműnél Ukrajna ausztriai nagykövete koszorúzott, egy órával később pedig Oroszország képviselője. Bécs felszabadításában anno sok ukrán katona is részt vett, a közös koszorúzás 2025 áprilisában nem jött szóba.
A kiállításnak három kurátora is van, a legismertebb közülük Oliver Rathkorb, az osztrák történészek doyenje. Könyvet is szerkesztett „Kontrollierte Freiheit“ címmel a Residenz Verlag kiadásában, a könyvből és a kiállításon is meg lehet tudni, hogy a hangsúlyt a korszak négy megszálló hadseregének kultúrpolitikájára helyezték a rendezők. Azt kívánták illusztrálni, hogy a kultúr- és médiapolitika volt az, aminek a segítségével a győztes erők a hét év német nemzeti szocialista uralom alatt élt osztrákokat nácítlanítani akarták, a korábbi elitet lecserélni,s a Németországhoz tartozás érzését felváltani az önálló osztrákságéval.
A kezdeti évek újjáépítési erőfeszítéseit hamarosan a hidegháború időszaka váltotta fel, s ez változtatott a megszállók propagandáján is. Az addig hangoztatott és plakátokon is illusztrált egység helyett, amelyet legtömörebben a „Négyen a dzsipen“ kép ábrázolt a különböző egyenruhát viselő, de azonos célokat képviselő katonákkal, a Szovjetunió egyre inkább a nyugati hatalmakat kritizálta. Gúnyolta a szétrombolt ország feltámadását amerikai pénzekkel segítő Marshall-tervet, és a kommunizmust próbálta népszerűsíteni az osztrák lakosságban, az amerikai-brit-francia erők pedig a szövetségesek mellé igyekeztek állítani a helybelieket.
1945. április-szeptembere között a szovjet megszállók kezében volt az egész város, az újjáépítés haladéktalanul elkezdődött, noha a Moszkvából küldött pénzösszegek szerények voltak.
A bécsi Operaházat 1945. márciusában amerikai bombák rongálták meg, de ideiglenes színpadokon, például a Volksoperben már játszották a Figaró házasságát, (csupán egy nappal azután, hogy Adolf Hitler Berlinben öngyilkos lett), s elhozták Bécsbe Moszkva leghíresebb balett táncosnőjét, Galina Ulanovát. Színpadra léptek a filharmonikusok, s levetítették Szergej Esienstein Rettegett Iván című filmjét. Az átnevelést a szovjetek az 1938 előtti korszak visszahozásával képzelték el, hagyományos osztrák hazai, azaz úgynevezett Heimat filmekkel ("A konzervatív heimatfilm a modernizációval a vidéki életet, a társadalmi gondokkal a tiszta, egyszerű paraszti világot állította szembe" (Paár Ádám) ) és orosz partizántörténetekkel. Scala néven orosz színházat is nyitottak a X. kerületben, amit érdektelenség okán 1959-ben lebontottak. A három nyugati hatalom inkább a modernségre,a könnyű szórakozásra, a szabad életre, a fogyasztásra helyezte a hangsúlyt, ahogy az elemzők mondják, a „Cola Colonisation“ eszközeivel. A Disney-féle Bambi filmre (amely az osztrák Felix Salten könyvéből készült) dőlt az osztrák ifjúság, a vadnyugati, a gengszterfilmek is megtalálták közönségüket, (fotó őrzi a sorban állók emlékét), az osztrák katolikus egyház rosszallására. Leonard Bernsteinnek viszont mindenki örült.
A kiállításon hatalmas üvegfal mögött láthatók a „négyek“ katonái, akikről az egységet hangsúlyozó vidám fényképek is láthatók a Wien Museumban. „Felvonultak“ - a Chesterfieldtől a Lucky Strike-on át a Pall Mallig - a korszak híres cigarettái, amelyek a feketepiacon cseréltek gazdát. Beindultak a négyhatalmak rádiói, a legnépszerűbb az amerikaiak „Vörös-fehér-vörös“ elnevezésű műsorszolgáltatója volt folytatásos történetekkel, jazz-muzsikával, boogie-Woogieval. Könyvtárak, kultúrházak nyíltak, a kezdetben szigorúan csak a külföldi katonák szórakoztatására épült sportpályák, koncerttermek idővel megnyíltak az osztrák állampolgárok előtt is. A franciák Chagall-, Picasso-kiállítást rendeztek, kulturális intézetet szerveztek, megnyitották 1946-ban a mindmáig nagy tiszteletnek örvendő, egész napos - az óvodától a maturáig tartó sok nyelvű iskolát, a Lycée francais Vienne-t. A britek Freudenaunál az ügetőt kezdték működtetni.
Infó
Kontrollált szabadság
Wien Museum, Bécs
Nyitva: szeptember 7-ig
Az oroszok Welt-Illustrierte címmel 80 ezres példányszámban újságot adtak ki, az amerikaik Wiener Kurier-ral válaszoltak 150-300 ezres példányszámmal, a szovjetnél sokkal gazdagabb fotóanyaggal. Ügyes húzásnak bizonyult, hogy osztrák fiatalokat képeztek fotóssá, 19-en hivatásossá váltak. Félévre elküldték Amerikába az utóbb nemzetközi hírű újságírót, Hugo Portischt. A kiállítás egész falat betöltő képen ábrázolja a tíz évnyi sajtó sokféleségét.
Amennyire nem bírálták egymást a megszállók az újságjaikban, annyira élesen estek egymásnak a házakra, kerítésekre kihelyezett faliújságokon. A szovjetek az „Ami go home“ kérést népszerűsítették, vagy például az amerikaiak egyik plakátján ágyba búvó kisbaba kérdezte rémülten a takaró alól: „Elment már a titkosszolgálat?“ A rajz címe: Amerikai kisbaba retteg az orosz medvétől.
A féléves kiállítás alkotói bizonyítva látják, hogy milyen óriási nemzetközi kultúrhatás érte Ausztria lakosságát a háború utáni első 10 évben. A helyi mítosz nem beszél ezekről az évekről, állítja, hogy az ország magától találta meg háború utáni kulturális életét. A bemutató gazdag tartalma főleg fali szövegekben jelenik meg, az élvezetes érthetőséghez elengedhetetlen az illusztrációk légióját közlő kiegészítő könyv.
