Több művészettörténeti szenzációt is bemutat a Szépművészeti Múzeum új kiállítása, az MS mester és kora. Ilyen rögtön a tárlat első részében a gyűjtemény egyik ikonikus alkotása, Mátyás király és Beatrix királyné kettős márvány portréja, amelyet sokáig Giovanni Dalmata trogiri szobrász műveként könyveltek el. A pisai egyetem kutatója, Paolo Parmiggiani 2014-ben e kettős portrét a firenzei kései quattrocento szobrászat egyik legkeresettebb mestere, Benedetto da Maiano 1476-ban készült alkotásaként azonosította, amelyre a manierista festő és művészeti író, Giorgio Vasari is utalást tesz. Láthatók a – feltárás alatt álló – visegrádi ferences templom oltárának töredékei is, amelyekről Francesco Caglioti, a pisai egyetem professzora állapította meg utóbb, hogy azokat is Benedetto da Maiano faragta.
A Szépművészeti Múzeum új kiállítása valójában négy tárlatot foglal magába: az első terem MS mester életútjának a magyar történelemben leírható korszakára fókuszál. Tudható, MS mester az 1490-es évek és az 1520-as évek között volt aktív művész, feltételezhető, az 1470-es évek végén született, és nem sokkal 1540 után halt meg. Mint Buzás Gergely régész fogalmazott a kiállítás megnyitója előtt: ez a korszak a magyar történelem legizgalmasabb, legellentmondásosabb és legsorsfordítóbb korszaka, Mátyás király uralkodásának a fénypontjától az ország bukásáig és három részre szakadásáig. „A Mátyás-kort mindig is egyfajta virágkornak tartották, teljes joggal: Mátyás egy háborúkkal, belháborúkkal terhelt, nagyon zavaros időszakból emelte ki az országot. Egy nagyon sikeres uralkodó volt politikailag, gazdaságilag és kulturálisan is, Magyarországot egy olyan művészeti centrummá tette, amely máig az egész világon híres. Azonban biztos, hogy a visegrádi oltárt II. Ulászló állíttatta fel, és azok a kisebb töredékek, amelyek egy Madonna-szoborból, illetve egy angyalszoborból származnak, az 1490-es években készültek, tehát már Ulászló megrendelésére. Mátyás híres műve volt maga a visegrádi palota, ennek további építése, mellette a ferences kolostor újjáépítése már Ulászló nevéhez fűződik. Ulászló, amikor hatalomra került, folytatta mindazt, amit Mátyás elkezdett. Mátyás volt a példaképe, és talán még nagyobb léptékű építkezéseket és műpártolást is képviselt, mint Mátyás. Körülbelül ugyanannyi ideig: Mátyás uralkodásának utolsó másfél évtizede volt kulturális világkor, II. Ulászló uralkodásának pedig az első másfél évtizede.”
Nem csak a visegrádi, sok más példa is bizonyítja, hogy II. Ulászló (gúnynevén Dobzse László) nem a lacikonyhák keresztapja volt, nem olyasféle karikatúraalak, amilyennek Heltai Gáspár megörökítette. (I. Miksa udvari festője, Bernhard Strigel itt bemutatott festménye elhivatott uralkodóként ábrázolja.) Európa egyik legsikeresebb uralkodó dinasztiájának, a Jagelló-dinasztiának a tagja volt, testvéreivel – akik a lengyel és a litván trónon ültek – egy olyan közép-európai hatalmi központot hozott létre, amelynek volt esélye a törökkel is fölvenni a versenyt. Ulászló jelentős támogatói táborának tagja volt Bakócz Tamás is, aki 1514-ben pályázott a pápai trónra. Bakócz Rómában öntött „emlékérméje” éppúgy a tárlat része, mint Domenico de Sutrio díszkardja, amelyet II. Gyula pápa 1509-ben ajándékozott Ulászlónak. Ennek a korszaknak egy fontos műalkotása, Báthory András Madonnája zárja ezt a termet: az 1526 készült, itáliai stílusú reneszánsz faragott kődombormű egykorúnak látszik Benedetto da Maiano alkotásaival, ám kvalitásában elmarad azoktól.
A királyi városok és a mezővárosok mellett e korszakban nagyon fontos jogállású városok voltak a gazdag bányavárosok is, mint például Selmec, Körmöc és Besztercebánya. A kiállítás második része – a körmöci aranyra és a selmeci ezüstre is irányítva a figyelmet – többek között azt a bányavárosi anyagi kultúrát mutatja be Sarkadi Nagy Emese művészettörténész kurálásában, amelyben megszületett MS mester szárnyasoltára is a selmecbányai Alexandriai Szent Katalin-templom részére. A szárnyasoltár hét fennmaradt táblaképe először látható együtt ezen kiállításon: a Vizitáció (Mária látogatása Erzsébetnél), a Jézus születése (amely a hontszentantali plébániatemplomból érkezett a tárlatra), a Királyok imádása (amelyet a lille-i Palais des Beaux-Arts adott kölcsönbe), továbbá az esztergomi Keresztény Múzeum húsvéti misztérium-sorozata; a Krisztus az Olajfák hegyén, a Keresztvitel, a Kálvária és a Feltámadás. (Az Angyali üdvözlet-táblakép elveszett, miután a barokkmánia jegyében a szárnyasoltárt 1726-ban szétbontották.) Selmecbányáról az egykori oltár szekrényében álló két mártír szobra is Budapestre érkezett. A bányászok védőszentje, Szent Borbála kelyhet tartana a kezében, ha karjait nem csonkolták volna meg, a kor népszerű szentje, Alexandriai Szent Katalin viszont a római császár, Maxentius turbános fejére lép.
Feltehetően sokan emlékeznek rá: miután Menráth Péter és Hernády Szilvia restaurálta a táblaképek legszebbikét, a növényi szimbólumokban is gazdag Vizitációt, a Magyar Nemzeti Galéria 1997-ben rendezett nagy kiállítást MS mester művészetének szentelve, Mojzer Miklós és Poszler Györgyi kurálásában. Azon a kiállításon a selmecbányai oltár hat képe szerepelt – a hontszentantali Jézus születése-táblát akkor nem adták kölcsön. A tárlat megnyitása előtt még kérdőjeles volt, a Királyok imádása valóban a selmecbányai főoltár része volt-e, a kép budapesti vizsgálata oszlatta el a kételyt. Sarkadi Nagy Emese is megerősítette: a táblaképek közötti kisebb stiláris különbségek abból adódnak, hogy MS mester nem egyedül dolgozott, hanem műhellyel. „A Királyok imádása reprezentatívan öltözött királyábrázolásait, a kép hangulatát nehéz lenne különválasztani a gazdag bányavárosok környezetétől, attól az igényszinttől, amit a bányavárosi közösség – akik nyilvánvalóan a megrendelői voltak az oltárnak – támasztott a mesterrel szemben” – mondta a művészettörténész. (Mojzer Miklós kutatásairól e tárlat katalógusa külön tanulmányban is megemlékezik.)
A selmecbányai oltáron kívül eddig mindössze egyetlen művet ismert a művészettörténet, amelyen MS mester elhelyezte a monogramját: egy zenélő szerelmespárt ábrázoló, a párizsi Musée du Louvre-ban őrzött rajzot. A rajz és a Vizitáció szorosabb összetartozásáról már 2016-ban közölt tanulmányt Endrődi Gábor művészettörténész az Ars Hungarica folyóiratban. A Zenélő szerelmespár lapján megfigyelhető rajztechnika – amely mentes a műhelytársak közreműködésétől –, továbbá a selmecbányai oltár stílusa alapján a kurátorok további hat rajzot határoztak meg MS mester alkotásaiként, a tárlat ezek mindegyikét bemutatja. A hat rajz a pályakezdő művész Nürnbergben készített gyakorlólapja lehetett – mintegy tíz évvel korábbiak a selmecbányai táblaképeknél –, MS mester Nürnbergben közvetlenül ismerhette meg Dürer addigi műveit. Érdekesség: a most MS mester alkotásaként azonosított Férfiakt lapjára utóbb egy másik kéz más tintával Dürer monogramját rajzolta, sőt, körzővel húzott körszegmensekkel a képet „Dürer egyik aránytanulmányává” alakította. A rajz valójában a keresztre feszített Krisztus egyik előtanulmánya lehet – ahogy az később a selmecbányai oltárképen meg is valósult.
Paul Vinck és Anna Heckl epitáfiuma, a Krisztus töviskoronázása a bécsi Dom Museumból érkezett a tárlatra. A táblakép új attribúciója szerint MS mester alkotása, a keletkezési idő és a művészi színvonal szempontjából különösen közel áll a selmecbányai főoltár táblaképeihez, bár általános vonásai első látásra távol állnak azoktól. E mű születésének körülményei valószínűvé teszik a tárlat kurátorai szerint, hogy MS mester műhelye, ekkor – az 1500-as évek első évtizedében – már Bécsben működött, valószínűleg innen tett eleget a selmecbányai megbízásnak. Számos stílusjellegzetesség alapján azt is feltételezik, hogy Alexius Funck és Margarethe Steiner epitáfiuma, a Mára halála táblakép MS mester kései korszakának alkotása.
A kiállítás ezen a ponton tesz javaslatot arra, hogy ki rejtőzhet az MS monogram mögött: ekkoriban működött Bécsben Michel Schröter festő. Több életrajzi adat is fennmaradt Schröterről, tudható, hogy 1511-ben oltárretábulumot, készített a Bécs közeli Perchtoldsdorf plébániatemplomának, de ez az oltárfelépítmény nem maradt fenn, így MS mesterről – a feltételezett nevén túl – továbbra is keveset tudni.
A kiállítás záró szekciója a restaurátori munkába enged bepillantást. A számos új attribúcióknak köszönhetően a látogatónak lehet olyan benyomása, a művészettörténészek detektívmunkája után itt a „helyszínelők” praktikáit ismerheti meg.
Infó: MS mester és kora. Szépművészeti Múzeum, július 20-ig. A kiállítás Jagelló-kori történeti részének kurátora Buzás Gergely régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeumának igazgatója. A kiállítás MS mesterrel foglalkozó részének kurátora Endrődi Gábor művészettörténész, az ELTE BTK docense, Pattantyús Manga művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményvezetője és Sarkadi Nagy Emese művészettörténész, az esztergomi Keresztény Múzeum munkatársa, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem docense. A kiállítás a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében valósult meg.
