Kézzel írt kotta van az asztalán. Új dal születik?
Nem, ez nagyon régi, a XVII. századi lőcsei kéziratból van, reneszánsz muzsika. Április 23-án, születésnapom lesz, a Thália Színházban pedig egy nagy koncert. Samu fiam felvetette: mi lenne, hogyha játszanál valamit furulyán is? Miért is ne?! A 60-as évek végén főleg reneszánsz kori muzsikát játszottam, még mielőtt a Kaláka megalakult volna.
Nagyon szépen jegyezte le, a szolfézst tanulók példát vehetnének önről.
Hogy el tudjam olvasni majd a koncerten! Bár tudom már kívülről. Annak idején is játszottuk, most Balogh Kálmán cimbalomművésszel adjuk elő duóban, egy kis ütős kísérettel, ezzel fog indulni a koncert. Visszatekintés, egyfajta leltár lesz az est első része, különböző lemezekről, különböző közreműködőkkel. Lesz persze Kaláka is, de lesz Sebestyén Mártival a zsoltáros lemezről, Szalóki Ágival a „volt egyszer volt egy kis zsidó”-ról, lesz a Pál apostol dalsorozatból is egy ének. A második félidőben pedig „A teljesség felé” lesz, ami egy 20 fős csapatra van kitalálva, hangszerelve. Ennek külön története van, nem tudom, érdemes-e elmondanom.
Hogyne volna érdemes!
1950-ben születtem, a 80-as években, amikor a harmincas éveim elején tartottam, akkor találkoztam először Weöres Sándor költői prózájával, „A teljesség felé”-vel, amit Hamvas Bélának ajánlott, és azt hiszem, 1945-ben jelent meg. Fantasztikus munka! Ezzel párhuzamosan sok indiai vallásos dallamot hallottam egy csapattal. Ők jógáztak, egy guruhoz tartoztak, én magam nem tanítványként, de szimpatizánsként sokat voltam velük, és ezekből a dallamokból sokat megjegyeztem. Akkor valahogy ez a kettő összejött – Sanyi bácsi művében is lehet érezni keleti hatásokat –, és elkezdtem írni „A teljesség felé” dalait. Később persze más dallamok is beleépültek, saját ötletek. Igazából ez nem i verséneklés, hanem költői próza, ahol azért a mondatoknak van ritmusa, de nem lehet úgy elénekelni, mint egy Balassi- vagy egy Csokonai-verset. És akkor ezt – ugyan nem könnyen, de – sikerült megjelentetnem a lemezgyárral Weöres Sándor 75. születésnapjára úgy, hogy nem kértem semmilyen ellenszolgáltatást. Kibéreltem egy stúdiót, bementem oda egyedül, följátszottam a citerát, a furulyát, a tárogatót, a klarinétot, minden létező szólamot. Még Tolcsvay Laci kicsit szintetizátorozott hozzá, és egy kis ütőhangszert is tettünk bele. A Hungaroton pedig azt mondta: ha nem kerül pénzbe, ám legyen. És akkor kiadták, megjelent Sanyi bácsi 75. születésnapjára, 1988-ban. Nagyon örültem ennek, elvittem neki a lemezt. Ugye a nagy egészből a lemezen csak pár mondat van. Sanyi bácsi csak annyit mondott: hát sok kimaradt belőle, de a lényege benne van.
Azt hittem, ez a történet így már teljes, azzal együtt, hogy utána ezt a lemezt a kilencvenes években még énekeltem a Várszínház refektóriumában, Ablonczy László volt az igazgató akkoriban. Sokszor előadtuk úgy, hogy Sárközy Gergő játszott szintetizátoron, és hol Ternyák Zoli, hol valaki más mondott részleteket a műből. Aztán amikor hatvanéves lettem 2010-ben, Samu fiam azzal az ajándékkal lepett meg, hogy ezt a dalsorozatot meghangszerelte egy húsz fős csapatra, a barátaimra. Addigra már volt Gryllus Kiadó, voltak itt sokan, akikkel nem csak együtt muzsikáltam, hanem dolgoztam is, vagy csak egyszerűen baráti kapcsolatban vagyunk. Sebő Feri, Sebestyén Márti, Ferenczi Gyuri, Both Miki, Szirtes Edina Mókus, Palya Bea, Szalóki Ági, Bognár Szilvia – és még csak az énekeseket mondtam. Ebből lett egy születésnapi koncert a Millenárison, és azt hittem, ez valami egyszeri dolog. Ám kiderült, olyan jó volt a fogadtatása, hogy „A teljesség felé”-t ebben a változatban már háromszor játszottuk a Müpában, meghívást kaptunk Marosvásárhelyre, Sepsiszentgyörgyre, voltunk már többfelé, tavalyelőtt három koncertet adtunk Erdélyben. Most éppen április 22-én Miskolcon fogjuk játszani, az Ady Művelődési Központban, meg 23-án a Tháliában, ez lesz a 19.előadás. Többször nem tudtuk előadni, nagyon nehéz egyeztetni egy ekkora csapatot, hiszen még tíz zenész is van mögöttünk. Balogh Kálmánt már említettem, de köztük van Borbély Misi, Bolya Matyi is, nagyon sok ismert zenész állt össze erre a produkcióra, mindannyiunk örömére.
Nem tudom, nem idegenkedik-e a kifejezéstől: de ez már egy szuperkoncert. Vagy inkább egy supergroup koncertje?
Supergroupnak szokták mondani azok zenekarát, akik nem egy csapatban vannak, de egy-egy alkalomra összeállnak. Ráadásul ebben van komolyzenész, népzenész, jazzmuzsikus is. Szóval ez egy olyan nem létező formáció, ami ebben a helyzetben mégiscsak létezik. Miskolc azért is kedves nekem, mert az én dédapám és a nagyapám is Miskolcon volt mérnök a vasgyárban. Apám meg ott született. És ezek után most én odamegyek, meg a fiam is! Egyébként gyerekkoromban nekem nagyon mesésen hangzott Diósgyőr neve!
Ami szinte összeolvadt a zenekara, a Kaláka nevével. Hány Kaláka Fesztivál is volt ott?! Persze tudom a választ: a 33. már Egerben volt, a 45. is ott lesz idén.
1980-ban volt az első, még a diósgyőri várban, de a vár már nem alkalmas fesztiválhelyszínnek, mert átépítették. Idén is az egri Érsekkertben lesz a Kaláka Fesztivál, négy nap június végén. Lesz sok minden, gyerekeknek, felnőtteknek, verskoncert, Vujicsics, a Csík Zenekar, Bognár Szilvi, a Góbé, meg Sebestyén Márti és Andrejszki Juci. Első nap pedig a Makám, a jubiláló Romano Drom, Kiss Tibi és az Aranyakkord, Misztrál, Cimbaliband. Persze Kaláka is – de minden fent van a fesztivál honlapján. És ha igaz, lesz Fatemplom Fesztivál is július közepén.
Ami a Kaláka Fesztiválhoz képest fiatal rendezvény, „csak” 2012-ben indították útjára Magyarföldön.
Amikor a diósgyőri vár lehetetlenné vált számunkra, és köztudott lett, hogy el kell jönnünk onnan, sokfelé hívtak minket. Gyertek ide, menjetek oda. Magyarföldön Rátóti Zoli volt a polgármester 15 éve, ő is hívott minket, én meg mondtam, a Bükktől olyan messze mégse mehetünk. De aztán megláttam azt a varázslatos őrségi tájat azzal a fatemplommal a fennsíkon, amit a közösség saját kezűleg épített. Egy ökumenikus felszentelésű templom, annak a vonzáskörében indult el a fesztivál, ami egy kicsit szakrálisabb, csendesebb, mint az egri, de azért ott is lesz Csík Zenekar, Kaláka, meg Ferenczi Gyuriék. Lesz ökumenikus istentisztelet is, ami mindig vasárnap délelőtt van. Meghívjuk három felekezet lelkészét, a szertartásnak teljesen egyedi liturgiája van. Még olyan is előfordult, hogy a prédikációk egymásba fűződtek, mert a textusokat úgy jelölték ki, hogy azok egymást kövessék. De nemcsak lelkészek, hanem a fesztivál zenészei is közreműködnek.
A Kaláka május végén a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon is fellép. Hogy áll a Magyar népmesék-sorozat folytatása?
A sorozatot még a 70-es években kezdtük Lisziák Elek és Jankovics Marcell rendezővel – sajnos már egyikük sincs közöttünk –, száz népmesét zenéltünk végig együtt. Idén indult újra a sorozat, a 103. epizódnál tartunk, most májusban folytatjuk. Természetes, hogy játszunk az animációs filmfesztiválon. Nagyon fontos még számunkra a Vannak vidékek című Kányádi-estünk, amit először a zenekar 50. évfordulóján mutattunk be Bogdán Zsolt kiváló kolozsvári színésszel közösen, és már a 70. előadásnál tartunk. Legközelebb Kondoroson fogjuk játszani április 25-én. Májusban Zentán is koncertezünk, az Énekelt Versek Fesztiválján. Délvidéken 74-ben játszottunk először.
Infó: „A teljesség felé” koncert – Gryllus Dániel 75. születésnapja alkalmából. Miskolc, Ady Endre Művelődési Ház, április 22. Gryllus Dániel 75 Thália Színház, április 23. Vannak vidékek – Bogdán Zsolt és a Kaláka Kányádi-estje. Kondoros, Fehérliliom Népfőiskola, április 25. Pigniczky Réka 2024-es dokumentumfilmje, a Kaláka – A Kárpátoktól a Karib-tengerig április 29-ig érhető el a Médiaklikk felületén.
Névjegy
Gryllus Dániel kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, előadóművész, zenész. 1950. április 23-án született Budapesten. A Lorántffy Zsuzsanna úti Általános Iskolában – ahol Budapesten elsőként alkalmazták a Kodály-féle nevelési koncepciót – tanult meg először zongorázni, majd klarinétozni, később furulyázni és citerázni. A középiskolát a Móricz Zsigmond Gimnáziumban, egyetemi tanulmányait a BME Építőmérnöki Karán végezte 1974-ben. 1969 őszén Mikó Istvánnal alakította meg a Kaláka együttest. Verseket énekelnek. Muzsikájuk sokszínű, és a versekből következően sokstílusú. Az egyéni hangzást a négy énekhang, a klasszikus és népi hangszerek együttes játéka adja. Kányádi Sándor költő így írt róluk: „A Kaláka együttes elegáns, más muzsikusokkal össze nem téveszthető zenei tálcán nyújtja a verset a hallgatóknak. Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, »szív-némaságra« született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti »eredeti dallamot«.”
