Bár többen és többször feljelentették az Orbán-kormányt közveszéllyel fenyegetés, rémhírterjesztés, közösség elleni uszítás miatt, a miniszterelnök eddig „ügyesen” lavírozott a jogszabályok tengerén. Nem sikerült érvényesíteni az igazát a Párbeszéd – Zöldeknek sem 2023-ban, amikor a választás előtti napokban azt mondta a Kossuth rádióban a kormányfő, hogy a „baloldal továbbra is háborúpárti.” Ez akkor sem volt igaz, és azóta sem az, hiszen Ukrajna sem háborúpárti azért, mert védekezik az agresszorral szemben. Viszont a szuverenitásért élő-haló Fidesztől merőben furcsa, hogy (Trump szívének kedvesen) Putyin helyett Zelenszkij a heves bírálata tárgya.
Orbáni indoktrináció
Majtényi László jogtudós, egyetemi tanár erről szólván különbséget tesz az egyén és a kormányzat önkifejezésének szabadsága között. „A véleménynyilvánítás és a szólás szabadsága emberi jog, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint érték- és valóságtartalomtól független, tehát nagyon tágan értelmezett jog. A kormányzattól nem vitatható el, hogy van valamiféle beszédjoga, ami sokkal szűkebbre vont kommunikációs jog, mint ami a véleménynyilvánítás szabadságaként az embereket megilleti.
A kormányzatnak alapvetően tájékoztatási kötelezettsége van, és kifejezetten tiltott az, hogy politikai indoktrinációt, magyarul agymosást, propaganda-hadjáratot folytasson akár az ukrán háborúról, akár a járványhelyzetről vagy a társadalom egyes csoportjainak a minősítéséről.
Amikor azt mondom, hogy az egyes ember és a kormányzat joga elválik, azalatt azt is értem, hogy amikor a kormányfő véleményt nyilvánít, akkor az ő véleménynyilvánítási szabadsága is ekként értelmezendő. Tehát a fajkeveredés elutasítása („mi nem vagyunk kevert fajúak”, 2022) vagy a társadalom egyes csoportjainak vérszívóként említése („Gazdaállat híján meg vannak számlálva a napjai”, 2016, „Átteleltek a poloskák”, 2025) biztosan nem tartozik a kormányfő véleménynyilvánítási szabadsága körébe. Ami pedig az ukrán helyzetet illeti: azt nem tartom alkotmányos elveket sértőnek, hogy a pártok egyébként tényszerűen vitatható, vagy akár alapvető értékeket is sértő véleményt nyilvánítsanak. Persze egy alkotmányos demokráciában ennek is megvannak a szabályai. Szabály az, hogy a választási kampány egy meghatározott, rövid ideig tart a választások előtt. A kampányban a kormányzat és az állami intézmények semmilyen formában nem vehetnek részt, mert ez a politikusok és a pártok terrénuma. Ennek ellenére ma Magyarországon az év 365 (szökőévben 366) napját tölti a magyar állam, korlátlan erőforrásokkal, a társadalom gondolkodásának manipulációjával. Ez sok esetben elemi erkölcsöt sértve irányul bizonyos csoportok ellen. Ideértve a melegek vagy a menekültek elleni gyűlölködést, ami nemcsak morálisan, hanem jogilag is elítélendő.”
Majtényi László szerint a rémhírterjesztés és a közveszéllyel fenyegetés nem a legszerencsésebb minősítése a kormánypropaganda ténykedésének. A rémhírterjesztés arról szól ugyanis, hogy közveszély színhelyén, nagy nyilvánosság előtt valótlan dolgokat állítanak vagy valós tényeket elferdítenek. A közveszéllyel fenyegetés pedig a köznyugalom megzavarását jelenti, olyan híresztelést, látszatot keltve, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget. „Ami inkább felmerülhet, az a Pride-dal kapcsolatban a közösség elleni uszítás. Ez nagyon tényállásszerű. Ennek az elkövetője – az ide vonatkozó tényállásokat véve – nagy nyilvánosság előtt, a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít. Az én ismereteim szerint nem ritka, hogy kormánytagokat, miniszterelnököket, hatalmi pozícióban lévő embereket a bíróság jogerősen elítél. De ezek köztörvényes jellegű bűncselekmények esetén szoktak előfordulni. Politikai uszítás miatt inkább a harmadik világban láthattunk eljárást. Emlékezhetünk a ruandai esetre, ahol a hutu többség politikusai a „férgeknek” nevezett tuszik ellen uszítottak, majd több százezer embert mészároltak le. Utána, jó okkal, volt büntetőeljárás a hutu vezetőkkel szemben.”
A jogtudós kiemelte: ezekben az ügyekben Bibóra és Kantra szoktak hivatkozni. „Bibónak van egy sokszor, de pontatlanul idézett mondata, miszerint »Le kell szögeznünk, hogy a politikában hazudni nem lehet«. Utána kifejti, hogy lehet hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat, politikai programokat felépíteni. Mégis, a 20. században, és ezt Bibó is elszenvedte, hazugságra épített politikai rendszer volt a nácizmus és a magát kommunistának nevező totalitárius hatalom is. Kant pedig azt mondta, hogy jogi értelemben hazugságnak csak azt a nem-igazságot szabad nevezni, amely közvetlenül megrövidíti a másik ember jogát. Ezek a nehézsúlyú hazugságok.
A Biblia – a mózesi és a kálvinista értelmezés – is ezt mondja a 9. parancsolatban: »Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot«.
Ez nem a füllentésekről és a kisebb súlyú hazugságokról szól – a Biblia idején nagy súlya volt a hamis tanúvallomásoknak, mert ezek alapján embereket végezhettek ki.”
A poloskázó beszéd után többen is feljelentették Orbán Viktort közösség elleni uszítás miatt. A Mindenki Magyarországa Néppárt és a Szabadság Körei civil bázisközösség kereseteit a nyomozó ügyészség elutasította. „Nem kifogásolom az ilyen feljelentéseket, mert ez egy polgári szabadsággesztus azoktól, akik meg merik tenni olyan körülmények között, amikor a bűnüldöző hatóságok a miniszterelnök jogara alatt működnek. Az én magánvéleményem egyébként az, hogy az Orbán-rendszer bukása után sem tartom demokratikus eljárásban támogathatónak az elkövetők büntetőjogi felelősségre vonását a korábbi, súlyos politikai kijelentéseik miatt. Praktikus okból sem, hiszen üldözött áldozatokként tűnhetnének föl, és a győztes bosszújának tűnhetnének ezek az eljárások. Alkotmánypolitikai vagy politikai morál szempontjából sem tartanám szerencsésnek ezeket. Másrészt az a jobb, ha politikai következményei vannak az ilyen viselkedésnek, és nem jogiak. Gondoljuk meg: a NER-es parlament micsoda szövegeket szavazott meg a 15. alaptörvény-módosításban. Fel lehetne vetni, hogy emiatt egyszer az országgyűlési képviselőket is felelősségre lehetne vonni. Szerintem morálisan mindenképpen, de jogilag nem.
Ugyanakkor a bizonyítható köztörvényes, például vagyon elleni bűncselekmények miatti a büntetőjogi felelősségre vonást, ha büntethetőség megállapítható, természetesen nem kifogásolom.”
Az alapállítást úgy fogalmazza meg a jogtudós, hogy az alkotmányos értékeket súlyosan sérti a közösségek ellen uszító politikai propaganda, és az erről szóló feljelentések most, amikor az elkövetők hatalmon vannak, nem kifogásolhatók. „De a magam részéről – noha vannak olyan elemei, amelyek jogi sérelmek is – ezeket ma sem látom érvényesíthetőnek. Nem bánom azonban, hogy megpróbálják, sőt! De a rendszer bukása után valószínűleg más eszközökkel kell élni. A politikai indoktrináció, a vérmes hazugságok sora – köztük az ukrán uniós csatlakozás elleni hangulatkeltés – politikai termék mind. Ukrajna EU-csatlakozása nyilvánvaló morális kérdés, és keserves magyar történelemmel a hátunk mögött a jóérzésű embernek morális kötelessége támogatni. Ukrajna uniós csatlakozása a legszorosabb értelemben is legalább tízéves perspektíva, ma nincs is a politika napirendjén. A társadalom megtévesztését szolgálja a nemzeti konzultáció és a fürdőszobai csapból is folyó állami propaganda. Ez felháborító, és alkotmányos értékeket sért. De én nem tudok elképzelni ezzel kapcsolatban végigvihető jogi eljárásokat. Utólag pedig komolytalannak gondolom büntetőeljárások lefolytatását ezek miatt. A rendszer bukása után a NER politikusainak alapvetően politikai felelősséget kell viselniük. A jog hatóköre korlátozott; van, amire való a büntetőjogi felelősségre vonás, és van, amire nem. Megint más a köztörvényes bűncselekmények sora, amelyek nem a politikai propaganda körében értelmezendők. Ezekben Nyugat-Európában sem ritkaság a felelősségre vonás.”
Jogállam-újrakalibrálás
„Ebben az esetben sem a jog fogja ezt a helyzetet megoldani” – jelezte kérdésünkre Fleck Zoltán jogszociológus. Kifejtette: a rémhírterjesztéshez szükséges a közveszély helyszíne és a közlés arra való alkalmassága, hogy pánikot keltsen. Háborúpártinak nevezni az ellenzéket, sőt hazaárulónak, nem alkalmas arra, hogy megzavarja a köznyugalmat, még ha nyilvánvalóan hamis is. A kormányzati propaganda elleni harcban nem a büntetőjog lesz segítségünkre, ám azt intenzíven használatba veheti a hatalom. A hazaárulás tényállásának büntetőjogi használata a küszöbön áll, éppen előkészítik rá a közvéleményt.”
A jogszociológus szerint a tömegek félrevezetése, sőt hergelése szokásos eszköze az autokratikus politikának. „A Bayer–Menczer–Gulyás trió minapi szövegelése után bármi erőszakos esemény történt volna, a büntetőjogi felelősség megállt volna (közösség elleni uszítás). Már sporadikusan jelen van az erőszak a Tisza-aktivisták ellen” – mutatott rá Fleck Zoltán. Hozzátéve: a féktelen állami propaganda vezethet erőszakhoz, amely a nemzetközi gyakorlat szerint is súlyosan jogszerűtlenné teszi a politikai beszédet. Könnyen lehet bizonyítani, hogy egy politikai beszéd következtében szabadulnak el az indulatok és történik valami erőszakos cselekmény. Megjegyezte az is, hogy a romagyilkosságok ügyében is fel lehetett volna találni a rasszizmusra felbujtó politikusi szövegelőket.„Nem a büntetőjog vezet ki ebből a politikai válságból, hanem egy rendszerváltás. A kormány totális korlátnélküliségét a jogállam újrakalibrálásával lehet elérni majd, egy új alkotmányozással.
Az autokratikus rezsim nagytakarítása megfélemlítő hatású, és nincs kizárva, hogy az erőszakgépezetet is bevetik (rendőrség-ügyészség-bíróság), és csak remélhetjük, egy az utolsó lépcsőben többnyire elesnek a vádak.
