Szijjártó Péter;Rogán Antal;Donald Trump;Marco Rubio;Elon Musk;

Heti abszurd: Luximaxik és a drága Klementina

Hatalmas megkönnyebbülést hozhatott e héten a magyar kormánynak, hogy végre-valahára törölték Rogán Antalt az OFAC szankciós listájáról. A külpolitikai érdekekkel (lárifárival) indokolt döntésről maga Marco Rubio amerikai külügyminiszter tájékoztatta telefonon magyar kollégáját, Szijjártó Pétert, aki mindjárt elmorzsolt két rózsafüzért.

Mindez azonban a lényegen, vagyis a jelentős és rendszerszintű kormányzati korrupció (egyebek közt az Európai Unió vagy éppen a saját Integritás Hatóságuk által is) rendre megalapozott gyanúján nem változtat, bármit is mondjanak most az amerikai farfelek. Mint amikor a bűvész „elvarázsolja” az érmét, de az valójában a zakója ujjában lapul, és ezt mindenki tudja, a négyéves gyerekekig bezárólag. (Egyébként meg ennyit is ér ez a lista, ha külpolitikai érdekből fel- vagy lekerülhet bárki, legyen az illető akár drogbáró vagy letelepedésikötvény-üzér.)

Mindeközben a tengerentúli padavanok szorgosan követik a magyar illiberális állam IKEA-összeszerelési útmutatóját. 

Már módosítanák a választójogot, hogy csakis azok szavazhassanak, akik az örökös Trump-elnökséget endorszolják. Kizárnák rögtön a migránsokat, akiket még nem sikerült deportálni, mert akkor leállna a gazdaság, aztán azokat is, akik az anyakönyvi kivonatukhoz képest nemet és/vagy nevet változtattak. Kisebbfajta felzúdulás lett ebből demokrata oldalon, ugyanis a férjezett nők milliói, akik felvették a férjük nevét, ekképpen szintén kiszorulhatnának a jogból. Sebaj, szavazhatnak majd nevükben a férjeik, legelébb is tehát minden nőnek férjhez kéne menni. Két legyet ütne egy csapásra a patriarchátus, mert a házasság napjainkra meglehetősen népszerűtlenné vált intézményét is visszahozhatnák, hogy bátran és legálisan szülőigába és háztartási rabszolgamunkába hajthassák a nőket, ha már egyre kevesebben vállalják önként.

No de, a természetet nem tudják kicselezni, amire a National Geographic roppant szofisztikáltan hívta fel a figyelmet, egy tudományos kutatást idézve arról, hogy a sejtek közötti kommunikáció bizony a petesejt és a spermiumok között is működik, és előbbi dönti el, kinek adja a megtermékenyítés lehetőségét és dicsőségét, míg a többi kis úszót kizárja a versenyből (valójában tömegesen lefejezi).

A „her body, her choice” tehát megdönthetetlen bioló­giai tény, bármit is ideologizáljanak ellene az egyébként pontosan ugyanígy létrejött politikusok. 

Mert mindenki hozott már életében rossz döntést, vagy olyat, ami elsőre jó ötletnek tűnt, mint a KSH-számsorokba beleírni a heti lottó-, kenó- és tippmixtéteket.

És ha kétségeink lennének, vajon mire is kell Musk mesternek az a hiperszuper, új, kvantumalapú mesterséges intelligencia, amin nagy erőkkel dolgozik, hát ahhoz, hogy aztán feltöltse a golfos muksót egy szerverre, és a halála után is örökösen kormányozhasson, mint Alvin Lucier, a 2021-ben elhunyt amerikai experimentális zeneszerző, aki egy laborban összemókolt mesterséges agynak köszönhetően ma is „komponál”. A tudósok és zenészek közös biológiai-művészeti projektje bár forradalmi, a szerzői jogok azonban erősen kérdésesek, ahogy az amerikai és más agybajkormányok szerzői jogát is megadhatnák legalább részben Vlagyimir Pu­tyin­nak.

Persze, akárcsak Banksy esetében, a (művészet)történet szempontjából igazából mindegy is, ki áll mögötte – a legújabb elmélet szerint Lucy McKenzie skót festőművésznő –, mert a brand már sokkalta nagyobb nála.

Nevezzük egyszerűen a sötét oldalnak, ahol többek között olyan zsenik dolgoznak, mint a Magyar Nemzet munkatársa, aki leírta, hogy „a vonatokat is lassítja a Tisza és Brüsszel paktuma”, vagy a köztévében az a lelkes ügyeletes, aki kiötlötte a hírt, hogy „Magyar Péter kormányra kerülése esetén be akarja tiltani a mémeket”. Utóbbi egyértelműen az ellenzéki szavazók eltántorítására irányul a Tisza Párttól, hiszen ki csinálja itthon a legjobb mémeket? Kinek van itt még humora a nyomorunkon élcelődni? Hát nem a Bayer Zsolt vérszegény tüntetésén csápoló fiatal demokratáknak, akiknek a toplistavezetője most is a „ki a Tisza vizét issza, saját vizét issza vissza” örökbecsű. Miközben a kétfarkú kutyák tízezernél is több résztvevőt vonzó politikai blaszfémiája meg bejárta a világsajtót.

Ha az ördög Pradát visel, minden bizonnyal fekete Ferrarival jár, Cartier órát hord, és Dubajban is van legalább négy lakása, ahová államilag karbantartott magángéppel jár, ha épp nincs közpénzből finanszírozott férfienergia-képzésen vagy luxusőrizetben a balatoni nyaralójában. 

Értem én a posztokat ezekről, csak kételkedem hasznosságukban. Leginkább a közbeszéd debilizálására alkalmasak, meg az amúgy is kitörni készülő indulatok szítására, bárki is nyerjen vagy veszítsen a 2026-os választásokon. És értelemszerűen ezt nem mindenki várná meg, így akár újabb kivándorlási hullám is jöhet, amivel kapcsolatban a hét talán legsötétebb (bár április 1-jei, és nem tréfa) kijelentését idézhetjük. Kamaszuka, az öreg szamuráj helyett Töll László katonai identitásért felelős miniszteri biztos Egerben tartott hadtörténeti előadásában lényegében leárulózta a külföldön letelepedő magyarokat. Hiszen nem ezért haltak meg, akik a muhi csatában részt vettek, hanem azért, hogy a mi földünk a miénk legyen. Ezen a ponton én a Népszava szerzőire gondoltam, Nádasdy Ádám, Papp Sándor Zsigmond vagy Fekete Valér Sior egészen érzékletesen és sokszor átélhető fájdalommal írnak a kivándorlás okairól, ám az árulás még utolsó helyen sem szerepelhetne köztük. Túl könnyű leárulózni valakit, még ha ezt az „öreg katona” mentalitásra hivatkozva is mentegetik, miközben nem cizelláltabb ítélet ez a mesterséges intelligenciájú propaganda-popgyár Wellor legújabb, Hazaáruló Mixénél, melynek fájdalmas ref­rénje „Peti, most legyen nagy pofád, idekint várunk ráááád. Csicskáid szájában dugó, most akkor ki is hazaárulóóóó?” Nem, nem kell meghallgatni, és nem szívesen.

Mondják szeretetnek, alapja a ragaszkodásnak, de a bosszúvágynak is. Akkor alakul ki, amikor az élet kezdődik, és alapvetően meghatározza a világhoz való viszonyulásunkat. Kötődés nélkül nem lehet élni, de tud gúzzsá, erős csomóvá válni, amely megfojt, ha túl szoros. Áldozatsegítő, pedagógus szerzőnk írásában a kötődés jelentőségét, gyógyító vagy romboló működéseit elemzi.