Mindez azonban a lényegen, vagyis a jelentős és rendszerszintű kormányzati korrupció (egyebek közt az Európai Unió vagy éppen a saját Integritás Hatóságuk által is) rendre megalapozott gyanúján nem változtat, bármit is mondjanak most az amerikai farfelek. Mint amikor a bűvész „elvarázsolja” az érmét, de az valójában a zakója ujjában lapul, és ezt mindenki tudja, a négyéves gyerekekig bezárólag. (Egyébként meg ennyit is ér ez a lista, ha külpolitikai érdekből fel- vagy lekerülhet bárki, legyen az illető akár drogbáró vagy letelepedésikötvény-üzér.)
Mindeközben a tengerentúli padavanok szorgosan követik a magyar illiberális állam IKEA-összeszerelési útmutatóját.
Már módosítanák a választójogot, hogy csakis azok szavazhassanak, akik az örökös Trump-elnökséget endorszolják. Kizárnák rögtön a migránsokat, akiket még nem sikerült deportálni, mert akkor leállna a gazdaság, aztán azokat is, akik az anyakönyvi kivonatukhoz képest nemet és/vagy nevet változtattak. Kisebbfajta felzúdulás lett ebből demokrata oldalon, ugyanis a férjezett nők milliói, akik felvették a férjük nevét, ekképpen szintén kiszorulhatnának a jogból. Sebaj, szavazhatnak majd nevükben a férjeik, legelébb is tehát minden nőnek férjhez kéne menni. Két legyet ütne egy csapásra a patriarchátus, mert a házasság napjainkra meglehetősen népszerűtlenné vált intézményét is visszahozhatnák, hogy bátran és legálisan szülőigába és háztartási rabszolgamunkába hajthassák a nőket, ha már egyre kevesebben vállalják önként.
No de, a természetet nem tudják kicselezni, amire a National Geographic roppant szofisztikáltan hívta fel a figyelmet, egy tudományos kutatást idézve arról, hogy a sejtek közötti kommunikáció bizony a petesejt és a spermiumok között is működik, és előbbi dönti el, kinek adja a megtermékenyítés lehetőségét és dicsőségét, míg a többi kis úszót kizárja a versenyből (valójában tömegesen lefejezi).
A „her body, her choice” tehát megdönthetetlen biológiai tény, bármit is ideologizáljanak ellene az egyébként pontosan ugyanígy létrejött politikusok.
Mert mindenki hozott már életében rossz döntést, vagy olyat, ami elsőre jó ötletnek tűnt, mint a KSH-számsorokba beleírni a heti lottó-, kenó- és tippmixtéteket.
És ha kétségeink lennének, vajon mire is kell Musk mesternek az a hiperszuper, új, kvantumalapú mesterséges intelligencia, amin nagy erőkkel dolgozik, hát ahhoz, hogy aztán feltöltse a golfos muksót egy szerverre, és a halála után is örökösen kormányozhasson, mint Alvin Lucier, a 2021-ben elhunyt amerikai experimentális zeneszerző, aki egy laborban összemókolt mesterséges agynak köszönhetően ma is „komponál”. A tudósok és zenészek közös biológiai-művészeti projektje bár forradalmi, a szerzői jogok azonban erősen kérdésesek, ahogy az amerikai és más agybajkormányok szerzői jogát is megadhatnák legalább részben Vlagyimir Putyinnak.
Persze, akárcsak Banksy esetében, a (művészet)történet szempontjából igazából mindegy is, ki áll mögötte – a legújabb elmélet szerint Lucy McKenzie skót festőművésznő –, mert a brand már sokkalta nagyobb nála.
Nevezzük egyszerűen a sötét oldalnak, ahol többek között olyan zsenik dolgoznak, mint a Magyar Nemzet munkatársa, aki leírta, hogy „a vonatokat is lassítja a Tisza és Brüsszel paktuma”, vagy a köztévében az a lelkes ügyeletes, aki kiötlötte a hírt, hogy „Magyar Péter kormányra kerülése esetén be akarja tiltani a mémeket”. Utóbbi egyértelműen az ellenzéki szavazók eltántorítására irányul a Tisza Párttól, hiszen ki csinálja itthon a legjobb mémeket? Kinek van itt még humora a nyomorunkon élcelődni? Hát nem a Bayer Zsolt vérszegény tüntetésén csápoló fiatal demokratáknak, akiknek a toplistavezetője most is a „ki a Tisza vizét issza, saját vizét issza vissza” örökbecsű. Miközben a kétfarkú kutyák tízezernél is több résztvevőt vonzó politikai blaszfémiája meg bejárta a világsajtót.
Ha az ördög Pradát visel, minden bizonnyal fekete Ferrarival jár, Cartier órát hord, és Dubajban is van legalább négy lakása, ahová államilag karbantartott magángéppel jár, ha épp nincs közpénzből finanszírozott férfienergia-képzésen vagy luxusőrizetben a balatoni nyaralójában.
Értem én a posztokat ezekről, csak kételkedem hasznosságukban. Leginkább a közbeszéd debilizálására alkalmasak, meg az amúgy is kitörni készülő indulatok szítására, bárki is nyerjen vagy veszítsen a 2026-os választásokon. És értelemszerűen ezt nem mindenki várná meg, így akár újabb kivándorlási hullám is jöhet, amivel kapcsolatban a hét talán legsötétebb (bár április 1-jei, és nem tréfa) kijelentését idézhetjük. Kamaszuka, az öreg szamuráj helyett Töll László katonai identitásért felelős miniszteri biztos Egerben tartott hadtörténeti előadásában lényegében leárulózta a külföldön letelepedő magyarokat. Hiszen nem ezért haltak meg, akik a muhi csatában részt vettek, hanem azért, hogy a mi földünk a miénk legyen. Ezen a ponton én a Népszava szerzőire gondoltam, Nádasdy Ádám, Papp Sándor Zsigmond vagy Fekete Valér Sior egészen érzékletesen és sokszor átélhető fájdalommal írnak a kivándorlás okairól, ám az árulás még utolsó helyen sem szerepelhetne köztük. Túl könnyű leárulózni valakit, még ha ezt az „öreg katona” mentalitásra hivatkozva is mentegetik, miközben nem cizelláltabb ítélet ez a mesterséges intelligenciájú propaganda-popgyár Wellor legújabb, Hazaáruló Mixénél, melynek fájdalmas refrénje „Peti, most legyen nagy pofád, idekint várunk ráááád. Csicskáid szájában dugó, most akkor ki is hazaárulóóóó?” Nem, nem kell meghallgatni, és nem szívesen.
