rendszerváltás;ellenzéki összefogás;Orbán-rezsim;Magyar Péter;

Orbán Viktor poloskataposó-aknái és a kénytelen Tisza-kanyarulatok

Normális országban nem különösebben érdekelne Magyar Péter véleménye sem a Pride-ról, sem Ukrajnáról, sem a Fidesz–KDNP jeleseinek fülescserépedény-politikájáról. Egyszerűen nem volna releváns, hiszen több pártalakulat számos politikusára szívesebben bíznám a szavazatomat azzal a talán nem túlzó várakozással, hogy a következő mozdulattal nem építenek hadronütköztetőt vagy halálcsillagot a parasztházuk végébe. De ez egy nem normális ország, ahol 2026-ban az ország végső nagy Keletre taszajtását kell megállítanunk. A Tisza-elnök nem áll ki a Pride, vagy Ukrajna uniós tagsága mellett? Ez ugyan nem kellemes, de akkor tántorítana el, ha személyében egy újabb hatalommániákust szeretnék a demokrácia és a kormány fejére növeszteni. Nem, kösz. Egy életre elég volt ebből. A képlet egyszerű: az egyik serpenyőben az van, amit Orbán csinált (lóvé is lóvé), a másikban meg az, amit Magyar nem (love is love). Ennyi bizony. Avagy: így ne legyünk finnyásak autokrata vircsaft idején.

Birkóznak az indulatok Magyar Péter miatt a kormányváltást akarók köreiben, miután a Tisza Párt elnöke sokadjára sem hajlandó kiállni a Pride mellett (csak azt ígérte, hogy kormányon megvédenék a gyülekezési jogot), és Ukrajna uniós tagságáról is ködösít. Rendben van ez így? A leghitelesebben talán Schilling Árpád válaszolta meg a kérdést (nincs rendben), akinél kevesen tettek többet az ország teljes elhülyülése ellen. Szerinte Magyar terve az, hogy a választásokig összeboronálja az egységes magyar nemzetet, miközben biztos benne, hogy a demokratikus ellenzék, így vagy úgy, de rá szavaz. Ebben szerinte nem is téved, hiszen már mindenki megmérettetett, és ő maradt egyedül. Ezért nem a baloldaliaknak akar bizonyítani, hanem a kiábrándult fideszesekre és a (szélső)jobbos ellenzékre fókuszál. „Magyar úgy próbálja középre pozicionálni magát, hogy közben elkerüli a politikai taposóaknákat, amelyeket Orbán telepít közpénzen. A Pride is egy taposóakna, ezért megy most a magyarázkodás, hogy ha majd győznek, minden más lesz, de egyelőre kussolni kell. De nem lehet harcolni a szabadságért a szabadságot föláldozva” – véli a színházrendező, hozzátéve, egy ügyes stratégával átkeretezhető a Pride-akna, és össznemzeti ügy lehet belőle.”

Schilling még egy nemzetkovácsoló beszédjavaslatot is írt. Amiben téved, sajnos, hiszen az ellenzék jószerével csak abban egyezik meg teljesen, hogy Orbánnak takarodnia kell, és ezzel egy demokráciában nem is volna baj, elvégre sokfélék volnánk, sok ember és sok párt képviselje sokféle igazát.

Az egyvilágnézetűség/egypártiságban Orbán és Trump a legékesebb példa arra, hogy milyen nyomorult helyzetben vannak a magyar konzervatívok és az amerikai republikánusok, amiért kénytelenek (?) silány jellemű közéleti polgárháborús bűnösökre szavazni. 

Nem érdemes szabadságot játszani, ha nincs. Nem érdemes szabad választást sem játszani, ha nincs. A Tisza jelenlegi elsősége ellenére (vagy tán éppen azért) elenyésző a választási siker esélye. Viszont csak ennek van. A DK üde dühe, a Momentum bátor ellenállása mind érthető, és még szerethető is lehet, de a szétszavazás Orbán mesterterve. Nem lenne csoda (így lesz), ha a Fidesz-propaganda hamarosan a keblére ölelné a korábban gyűlölt Soros-bérenceket, ahogy Dobrevvel is tette Márki-Zay ellenében. A Fidesznek nincs lelkiismerete. Szabadságában áll minden, amíg van neki.

A Márki-Zay-pillanat

Számos értelmiségi kér kitartást a demokratikus pártok szavazóitól, köztük Bódis Kriszta, a Tisza szaktanácsadója is. „Ellenállni a kísértésnek, tűrni a megaláztatást a szabadság nevében, azért, hogy visszavegyük a hazánkat, és visszaállítsuk a demokráciát! … Az Orbán-rendszer megszüntetésének leghatékonyabb eszköze a teljes leváltás és az egész állami struktúra átalakítása, minden más félmegoldás.” Schillinghez hasonlóan Polyák Gábor kommunikációs szakember sem éli meg jól Magyar hallgatásait. „Nekem a szívem szakad meg, és hangosan ordítok magamban, amikor az ellenzéknek olyan vezetője van, aki ezekben a témákban egyáltalán nem szólal meg, vagy ha igen, akkor nagyon-nagyon langyosan” – fogalmazott a Magyar Hangnak. Nem felel meg az értékrendjének, hogy a Tisza-elnök tartózkodott Ukrajna támogatása kapcsán, ahogy az sem, hogy magára hagyja a kiszemelt áldozati csoportokat, akiket Magyar provokálására „dob ki” az utcára a Fidesz, ő pedig csendesen elmegy mellettük.

Heti abszurd.