Akadnak olyan tényezők, amelyek borítékolják, hogy válsághelyzetben egy nő alól könnyebben kicsúszik a talaj. Tradicionálisan a nőkre hárul például a láthatatlannak nevezett munka a háztartási feladatoktól a gyereknevelésig, amely fizetetlen, alulértékelt. Egy másik ok a foglalkoztatási szegregáció. Az olyan rózsaszín galléros szakmákban, mint a kereskedelem és a szociális szféra, jellemzően nők dolgoznak, és alacsonyak a fizetések. Bolonyai Blanka szociológus vetette fel ezeket a gondolatokat a „CSAK ezt az 1-et kértem!” című programsorozat minapi rendezvényén.
Amíg a kereskedelmi-pszichés nyomás előtt fejet hajtó társadalmi csoportok a Valentin-napot ünnepelték, addig a budapesti VIII. kerületi Auróra Közösségi Térben a szociális munkások panelbeszélgetésén egy ennél jóval fontosabb téma volt terítéken: a női szegénység. Azt, hogy ez létezik, a KSH számai is tükrözik. A 2024-ben közzétett, egy évvel korábbi állapotokat mutató adatok szerint a férfiaknak valamivel több mint 19, míg a nők 21,1 százalékát veszélyezteti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata. Relatív jövedelmi szegénység terén is a nők „vezetnek” 15,6 százalékkal, szemben a férfiak 13,8 százalékával. Szinte kézenfekvő következménye mindez a Bolonyai Blanka által patriarchálisnak leírt állam hozzáállásának, amely a nőket tartalék seregként kezeli. Hozzátette: minél rosszabb helyzetben él egy magyar nő, annál inkább kiszolgáltatott a terelgetésnek. Állami szinten a szociális ellátórendszer újratermeli az egyenlőtlenségeket. A kiszolgáltatottság sokféle arcot ölthet.
Ha például beüt a krach, mondjuk egy gazdasági válság, pandémia, háborús helyzet, akkor bevett magyar szokás, hogy a nőket megpróbálják a konyhába visszatolni, falat építeni köréjük a gondoskodói terhekből, háztartási munkákból.
A Visszhang január 4-i számában jártuk körül a gazdasági bántalmazás témakörét, amelyben zömében a nők érintettek. Lényegében az állam maga is bántalmazó, hiszen Magyarországon a nők átlagban 17,5 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak. Ez a bruttó átlagfizetéssel számolva azt jelenti, hogy havi több mint 100 ezer forinttal szegényebbek. A témára a Napi Visszhang február 12-i számában is visszatértünk. Jó ötletnek tűnt a 2014-ben bevezetett gyed extra, írtuk, melynek köszönhetően a nők hamarabb vissza tudnak menni a munkába úgy, hogy nem veszítik el a családtámogatást. Ám az intézkedés kezd a visszájára fordulni. A bevétel a férfinál van, és egyre több történetet hallani, miszerint a családfő visszaél ezzel.
Nem szabadulhatnak
Mi történhet a magyar nők ötödével, akiket a lecsúszás veszélye fenyeget? Fehér Boróka, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei munkatársa úgy fogalmaz lapunknak: a mai magyar jóléti rendszer nem úgy van kitalálva, hogy aki a piaci munkájából nem tudja eltartani magát, minimális szinten meg tudja oldani az életét segélyekből, ellátásokból. Lecsúszni nagyon könnyű, és aki bántalmazás vagy ingatlan elvesztése miatt az utcára kerül, sokszor csöbörből vödörben találja magát. Gegő Virág az Utcáról Lakásba! Egyesület Kunyhóból lakásba programjában dolgozik, pályázati rendszerben közterületen élő embereket költöztetnek önkormányzati bérlakásba. Egy sajátos jelenségről beszél: nagyon ritka, hogy egyedülálló nő kerüljön be a programjukba. Az utcán élő nők anyagi és fizikai szempontból is kiszolgáltatott helyzetben vannak, ami miatt gyakran kényszerülnek nem működő vagy akár bántalmazó párkapcsolatba. A párkapcsolat gazdasági egységet és fizikai biztonságot is jelent, fontos erőforrás, amikor egy nő utcára kerül.
A magyarországi hajléktalan nők pontos számát senki sem tudja. A nőkre az úgynevezett rejtett hajléktalanság a jellemző, azaz ameddig csak lehet, titkolják, hogy nincs hova hazamenniük. A fővárosban nem a BMSZKI az egyetlen hajléktalanellátó szervezet, Fehér Boróka a saját intézményeikről tud beszélni. Náluk 550-600 nő hajtja álomra a fejét egy-egy éjszaka. Ha a családok átmeneti otthonát is ide vesszük, ennél nagyjából 50-nel többről van szó. Azért fontos erre rámutatni, mert a családok átmeneti otthonát Magyarországon nem szokás hajléktalanellátásnak tekinteni, holott az: többnyire olyan családok élnek ott, akiknek nincs pénze a piacon bérelni lakást.
Mínusz egy páciens
Aki anyagilag kiszolgáltatott, egészségügyi ellátáshoz is sokkal nehezebben jut. Dés Fanni, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület munkatársa azt mondja, ez társadalmi osztály, de régiók szintjén is igaz.
Sőt, nemcsak az egészségügyi, hanem a szociális ellátáshoz is sokkal nehezebben jut hozzá az, aki kistelepülésen él, hiszen ahhoz, hogy elutazzon egy vizsgálatra, pénz kellene.
Ha hajléktalan, ennél is nehezebb a helyzete. Amint egy rendelőben meglátják egy szálló címét a lakcímkártyáján, nem szívesen foglalkoznak az illetővel, egyenesen elküldik, vagy úgy viselkednek vele, hogy ne legyen kedve maradni, fest szomorú képet Fehér Boróka. Elismeri ugyanakkor, hogy az egészségügyi ellátórendszer nagyon leterhelt, az ő szemszögükből csak nyernek azzal, ha eggyel kevesebb páciensük van aznap. A BMSZKI mindenesetre a maga eszközeivel keresi a kiutat, háziorvosi rendelőikkel és nőgyógyászati rendelőjükkel például erre a helyzetre próbálnak megoldást kínálni.A kiszolgáltatottság mellett a kisgyerekes anyáknak extrán nehéz a dolguk, ha hajléktalanok lesznek, hiszen ekkor a gyerekeik automatikusan állami gondozásba kerülnek, osztja meg a tapasztalatát Gegő Virág. Ha pedig hajléktalanként szülnek, a baba a kórházban marad. Ugyanakkor ezek az asszonyok mind tudásban, mind anyagiakban kevésbé férnek hozzá fogamzásgátló eszközökhöz. Emiatt az ügyfeleikkel végzett szociális munkának az is része, hogy beszélnek a fogamzásgátlásról. Ha igénylik, segítenek nekik hozzáférni az eszközökhöz, hiszen nincs pénzük tablettára, óvszerre, spirálra.
Az állam félrenéz
– Nyugat-Európában vannak olyan lakhatási és megélhetési támogatások, amely a társadalomnak azt a rétegét, amelyik nem tudja magát a keresetéből eltartani, segíti lakásban tartani, élelmet vásárolni. Bárki életében bekövetkezhet egy válság, például munkanélkülivé válhat, ekkor az álláskeresési járadék nálunk maximum 3 hónapra jár. Bőkezűbb támogatásokkal a mi intézményeinkben élő emberek jobban tudnának teljesíteni. A mai lakásárak elszállása mellett az átlagjövedelműeknek is nehéz lakást bérelni, hát még annak, akinek nincs rendszeres keresete – írja körbe Fehér Boróka azt, hogy mi lenne az állam feladata.
Dés Fanni az egyesület küldetéséből adódóan a nők elleni erőszak fókuszába tudja helyezni a kérdést. Olyan lakhatási és pénzbeli támogatásokra lenne szükség, amelyek érdemben megcélozzák ezt a célcsoportot. Nagyon sokszor a családtámogatások, pénzügyi támogatások nem veszik figyelembe, hogy a nők a párkapcsolatokban egyenlőtlen helyzetben vannak. Ez azt is jelenti, hogy ha ki akarnak szállni, nem tudják megtenni, mert nincs rá anyagi lehetőségük: nem tudnának megélni, az utcára kerülnének. Gyakran kényszerből maradnak benne a bántalmazó kapcsolatban. Az állam részéről nincs arra törekvés, hogy mindezt kompenzálja, megoldja. A hagyományos férfi-nő szerepekre épít, illetve a családtámogatás néha egyenesen kiszolgáltatottá teszi a nőket.
Addig is, amíg az állam nem tesz lépéseket ezért a rétegért, az Utcáról Lakásba! Egyesület saját eszközeivel igyekszik menteni a menthetőt. Az egyesület szociális munkásaival egy új protokollon dolgoznak, hogy megkönnyítsék a nők helyzetét, avat be a terveikbe Gegő Virág. Már a kiválasztás folyamatában figyelni fognak a bántalmazás jeleire, például páros jelentkezés esetén külön is fognak beszélni a jelentkezőkkel, hogy lássák, milyen dinamika van köztük. Az esetkezelés során pedig segítséget nyújtanak az áldozatnak abban, hogy a bántalmazás megszűnjön.
Nem választás kérdése
A panelbeszélgetésen Bolonyai Blanka rámutatott, hogy az alacsonyabb osztályhelyzetű nők, akiknek a nevére hiteleket, személyi kölcsönöket vesznek fel, sokkal kitettebbek az adósságcsapdának. Hitelfelvételek miatti eladósodás következtében rengetegen vannak az ellátórendszerben, fűzte hozzá Szabó Zsuzsa. A jellemzően nőiesnek tartott munkákról azt mondta, ez nem választás kérdése: a nők egyszerűen ezekbe a szektorokba szorulnak, alulértékelt tudásukkal végzik alulfizetett munkájukat. Péter Anna Nada a családpolitikai beavatkozásokat górcső alá véve azt látja, hogy az egyedülálló anyák sokkal jobban kitettek a szegénységnek, a Fidesz-kormány folyamatosan szűkíti a szociális támogatásokat, van egy leszakadó társadalom. A férfiakhoz képest minden rétegben rosszabb a nők helyzete, mélyszegénységben ez halmozottan igaz.
