– Második alkalommal jövök felolvasni neki. Nagyon cuki, volt, hogy hozzám bújt, ez nagyon jó érzés. Először igazából azért gondoltam, hogy kipróbálom, mert ő is Zéti, meg én is – sorolja először kicsit visszafogottan, majd az emlék hatására egyre lelkesebben a nyolcéves – illetve később pontosít: mindjárt kilencéves – Kovács Zétény. A harmadik osztályos szegedi kisfiú a saját elmondása szerint nagyon szeret olvasni, mindenevő, otthon megszámlálhatatlan kiolvasott kötet sorakozik a polcán.
Beszélgetésünkkor a helyi Somogyi-könyvtárban vár türelemmel a sorára, hóna alatt az aktuális kedvenc kötettel. A szintén harmadikos Sebők Árlen egy közeli asztalkánál üldögél, bármit elolvas, mondja büszkén, amiben a horgászásról vagy a fociról van szó.
Meghallgat, nem kritizál
A bibliotéka gyerekrészlegén üldögélünk, a főszereplőre várunk. Anélkül, hogy látnánk is, tudomást szerzünk az érkezéséről, hiszen a mosolyok előre jelzik Zéti jöttét, aki a feladatához méltó kiegyensúlyottsággal és a lelkesedését kifejező farokcsóválással ballag befelé a polcok között. A terápiás golden retriever kéthetente „rendel” a szegedi könyvtárban. Az ötlet a ma már nyugdíjas Kulcsár Mariannától ered, aki jó gyakorlatokat keresgélt, és egy külföldi mintából merített – meséli Nagy Zsuzsanna gyermekkönyvtáros.
Más országokban állatmenhelyekre mennek el a gyerekek felolvasni, mert a tapasztalatok szerint ez az embernek és az állatnak is jó, Szegeden pedig úgy gondolták, miért ne jöhetne be a könyvtárba egy kutya.
A pandémia előtt vágtak bele, az ötletre egy segítőkutya-tulajdonos, Farkas László azonnal nyitottnak bizonyult. Ekkor még egy Sziszi nevű ebbel zajlott a program, tőle vette át Zéti a stafétabotot. – Jó látni, hogy vannak visszatérő résztvevők. A szülők beszámolója alapján a gyerekek magabiztosabbak lettek az olvasás terén. A négylábú doktor nem kritizál, mindenkit meghallgat, a kisiskolások sokkal nyugodtabban olvasnak előtte, bátrabban viselkednek, nincs meg bennük a drukk, az idegességi faktor – taglalja Nagy Zsuzsanna a program előnyeit.
A gyerekekkel sokféleképpen lehet megszerettetni az olvasást. Zétény édesanyja például egész kicsi korától olvas a kisfiának, később egy bájos trükkel vette rá a hangos gyakorlásra. Azt javasolta, olvassanak felváltva egymásnak, mindketten ugyanakkora szakaszokat. Ez bevált, szinte csak azok a napok maradnak ki, amikor Zétény például beteg. Árlen anyukája is a finom megoldások híve. Erőltetni szerinte nem szabad az olvasást, de fel kell hívni a gyerekek figyelmét az érdekes témákra, a kutyával való olvasás pedig kiváló lehetőség.
Az is kap, aki adni érkezett
A két kisfiú és a többi, a programban részt vevő szegedi kisgyerek üdítő kivétel egy rossz irányba tartó tendencia tekintetében. Tavaly novemberben közzé tett európai uniós adatok szerint hazánkban egyelőre sok a behoznivaló. A PISA-felmérés három részterületet vizsgált, a matematikát, a természettudományt és az olvasást. Két utóbbi téren, így az olvasásban is a legjobban teljesítő magyar diákok aránya az EU-átlag alatt van. Ha tehát kissé szélesebbre fogjuk a látómezőt, akár azt mondhatjuk, hogy a szegedi könyvtár társadalmi szempontból is igyekszik megtenni, ami tőle telik. Ha van egy jó olvasási alap, támasztja alá a megérzésünket Nagy Zsuzsanna, annak hozománya valószínűleg más tantárgyakban is jelentkezik. Van olyan réteg, amelyik szívesen tér be a bibliotékába, de a dolgozók is igyekeznek népszerűsíteni az olvasást minden lehetséges módon. Zétin és Lászlón biztosan nem múlik, kijárnak iskolákba, fiókkönyvtárakba is.
A szegedi program tökéletes példája annak, amikor egy játékban mindenki nyer.
Ez sugárzik át Farkas László tekintetén, aki 3 és fél éve osztja meg a mindennapjait Zétivel. Vannak olyan gyerekek, akik a legelejétől járnak, és látja rajtuk a fejlődést. Volt olyan szülő, aki úgy érkezett, hogy a világért sem tudja rávenni a gyerekét a hangos olvasásra, de amint meglátja a kutyát, leül mellé, simogatni kezdni, érzi, milyen nyugodt jószág, és leomlik benne a gát. Van, aki négyszemközt szeret olvasni, más azt kéri, a szülei ne legyenek bent, de Laci nyugodtan, valahogy benne is ugyanúgy megbíznak.
Baleset után új kezdet
– Szerintem Zéti alapból érzi, hogy ő egy fontos léte a világnak, hiszen segítőkutya. Járunk érzékenyítőórákra óvodákba, iskolákba, még egy olyan csoportba is, ahol csak sérült gyerekek vannak. Ott még inkább tudja, hogy nem szabad megmozdulni vagy hirtelen mozdulatot tenni, amíg egy olyan kisgyerek simogatja, aki a sérültségből adódóan nem mindig úgy nyúl a kutyához, mint egy egészséges ember – véli László, amikor azt kérdezzük tőle, az eb vajon érzi-e, hogy milyen sokat köszönhetnek neki a gyerekek.
Ahogy a gazdája jellemzi a hamarosan kilencéves Zétit: nagyon jó kutya. Vele tulajdonképpen nem is azért van, hogy segítse, akkor vette magához, amikor meghalt az előző gazdája. Összeismerkedtek, és szerelem volt első látásra. Zéti mindig megérzi, kinek van szüksége arra, hogy odabújjon, a jelenléte jót tesz az emberek lelkének. A könyvtári dolgozók is szívesen töltenek vele egy kis időt, az intézményekben a tanárok, óvónők arról számolnak be, hogy jó érzés nekik a találkozás. A golden retriever eleve jóindulatú kutyafajta, Zéti meg különösen.
Lászlónak javarészt a segítés a munkája, sok karitatív ügyben vesz részt, gyűjtéseket szervez, ez az élete. Idén lesz 51 éves, a sorsa 18 éve vett éles fordulatot, munkahelyi balesetben tört el két nyaki csigolyája.
Mindent a nulláról kellett kezdenie, az akarata vitte tovább. Ha már ez történt, úgy gondolta, ki kell hozni a lehető legtöbbet abból, ami maradt. – Hál’ istennek olyan emberek voltak mellettem – a szüleim, barátok –, akik azt mondták, hogy ameddig én akarom, segítenek. Sokan lemorzsolódtak, de rengeteg olyan új ember jött az életembe, akik azért érkeztek, hogy velem legyenek, segítsenek. És hogy még kerekebb legyen a történet: életem legszebb szerelme talált meg pár hónapja. Egy angyal, aki mindenkit szeret – derül fel az arca.
A „rendelőből” széles mosollyal jönnek ki a gyerekek. Előre kell feliratkozni, mindenki tíz percet olvashat fel, ha valamiért nem jön a következő kisgyerek, akkor húszat, ezt a lehetőséget boldogan ki szokták használni. Máskor is szinte tele van a beosztás, ottjártunkkor meg főleg, mert egy kislány bevitte az osztályába a szórólapokat, és többen kedvet kaptak. A kutyával való közös olvasás hatalmas élmény, és Zéti biztosan jó közönség, hiszen Árlen szerint a kutyák odafigyelnek a történetekre, Zétény tapasztalatai pedig azt mutatják, hogy a retriever minden sztorit szívesen vesz. Akár annyira is belefeledkezhet, nyomatékosítja a kisfiú, hogy a múltkor elaludt az egyik Szimat-kötetben lévő kalandok hallgatása közben.
