A Fidesz kemény frontvonalat épített ki az ország társadalmában, nemzeti és nemzetellenes pólusra bontva azt, és a lőrésekből folyamatosan tüzel. Ebben a helyzetben érdemi vitára, nemzeti párbeszédre buzdítani megmosolyogtató. Más kérdés, hogy a front alapját képező törésvonalat nem a jelenlegi kormánypárt jelölte ki, hanem döntően a múlt századi történelem. De ezt a kérdéskört sem érdemes újrarágcsálni. Világos benne a nacionalista, antiszemita, németbarát kurzus, majd a tradicionális osztályviszonyokat felrúgó, külső erővel érkező szocialista átalakulás szerepe. Mint ahogy az is, hogy a polgári demokratikus rendszerváltásnak szintén kapóra jött saját legitimálására. A Fidesz a NER össznemzeti igézetében elhalványíthatta volna, de a hatalom biztosítása inkább arra ösztönözte, hogy lövészárkot ásva frontot formáljon belőle, „nemzeti” és „nemzetellenes” oldalra osztva a társadalmat.
Ezzel a politikai elittel, rangos támogatóival, propagandistáival már nem lehet vitatkozni. Amiért a demokratikus oldal is felelős, mert nem vette észre időben, hogy a Fidesz árokásása nem játék, nem operettmanipuláció. Az ellenzéki értelmiség elhitette magával, hogy a politikai józanság majd megállítja a folyamatot, nincs igazi veszély. Amíg az egzisztenciáját nem fenyegette veszély, nem lázadt keményen. Se a média-, se a választási, se egyéb törvény ellen, mosolygott a Soros- és Európai Unió-ellenes propagandán, politikusok, közéleti szereplők ügynökké bélyegzésén. Hitt szimpla ellenvéleményének erejében, a józan észben.
Ma már világos, hogy nincs hova hátrálni. A kormánypártnak egyvalamit lehet üzenni: Takarodjatok a francba!
Cinikus cinkosok
A helyzet lélektani és morális szinten (ami szerencsére nem végzetes) kicsit hasonló az ukrán–orosz háborúhoz. Tessék, máris ott vagyunk a Fidesz egyik lőrésénél, a háború- vagy békepártiság kérdésénél. Vitatkozhatunk az előzményeken, a körülményeken, a történelmi kontextuson, de egyetlen tény fontos: Ukrajnára fegyveresen, gyilkos erővel rátámadtak. El akar szakadni Oroszországtól, de az geopolitikai érdekekre hivatkozva nem engedi. Az ár, százezrek élete nem számít. A józan ész sem, hiszen ahol közös érdekek, gazdasági kapcsolódások, sokágú rokonsági viszonyrendszerek vannak, oda hiába húznak politikai határvonalat, az összetartozás kiköveteli a maga formáját. Jól mutatja ezt Csehország és Szlovákia vagy a délszláv térség államainak megbékélő viszonya. De nem számít, Putyin indítja a tankokat, a rakétákat. Akinek fontos Ukrajna függetlensége, a katonai agresszió megállítása, az európai béke őrzése, harcba vonul. Gyilkolja a gyilkosokat, amíg meg nem hal. Aki közömbös vagy fél, felemeli a kezét vagy megbújik valahol. Totális tragédia.
Ha valakik erre cinikusan úgy reagálnak, hogy a függetlenségi harc, a védekezés támogatóit háborúpártiaknak, önmagukat, az agresszor híveit pedig békepártiaknak minősíti, azoknak csak egyet lehet mondani: Fogjátok be, és takarodjatok!
Ismétlem én is, mert nem lehet elégszer ismételni: a jelenlegi populista, fasisztoid kormányzó elittel nincs miről tárgyalni! Annál inkább szükség lenne nézőpontok ütköztetésére, folyamatos szellemi kontaktusra a demokratikus oldalon. Mert hiszen ennek a makroközösségnek, a fél országnak sajátossága, hogy ugyan a tág értelemben vett demokratikus szellemiség (vagy csak a kirekesztettség?) összeköti, de szemlélete, értékrendje meglehetősen tarka. Nem ezek összehangolása a cél valamiféle nagy, soha nem realizálható Érdemi Vitában. Csupán kölcsönös elfogadása, tornászgatása, emésztgetése. Az egymás iránti bizalom erősítése. Mert különben félő, hogy a kormány ide is becsempészi a frontvonalát. És a hozzá való viszony szerint ítéljük meg egymás véleményét minden kérdésben, legyen szó bármilyen aspektusról. Bizonyára minden álláspontnak vannak olyan elemei, amelyek érintkeznek a Fidesz ideológiájával, propagandatéziseivel, de nem szabad engedni a csábításnak, hogy rendre ezeket leplezzük le, majd jön az „Áruló”, „Kollaboráns” bélyegző. Maradjon ez egy toleráns, kulturált, nyitott, nagyvonalú közeg.
Humánum-minimum
Ha a kormánypropaganda tüzel a lőréséből, hogy zéró tolerancia a migránsokkal szemben, aki szól az érdekükben, hazaáruló migránspárti, a válasz annyi: Kuss legyen! Már csak azért is, mert 1956-ban sem csupán üldözöttek hagyták el az országot. A menekülők többsége a jobb életet kereste. És befogadták őket. Nyilvánvaló persze, hogy a jelenlegi helyzet más, fontos töprengeni a kérdésről, és keresni az optimális kezelési alternatívákat. Csak nem rasszista indulatok gerjesztőivel! Az én szerény, önállónak, eredetinek aligha nevezhető véleményem, hogy a kolonizáció, a szélsőséges egyenlőtlenségek, a feszültséggócok kezeletlenségének árát olykor a centrumnak is meg kell fizetnie. Borzalmas állapotok, vérengzések miatt indultak neki százezrek a világnak. És a centrum sokáig így sem járt rosszul. Kapott olcsó munkaerőt. Csak hát nagyobb etnikai, vallási közösségek megjelenése egy civilizációban előbb-utóbb gondot okoz. A megoldására, a beilleszkedés harmonizálására költeni kell. Méghozzá nagyon sokat. Bizonyára elvinné az egész extraprofitot. Na, azt már nem! A nyugati félperiféria országaiban, így hazánkban is észszerű lehet a döntés, hogy korlátozzák a bevándorlást. Nem hoz akkora anyagi hasznot, akkor meg jobb inkább a munkanélküliséget csökkenteni. De az együttérzés, a humanizmus azt parancsolja, hogy a hazájukat kényszerből elhagyóknak megfelelő menedéket biztosítsunk, és ne úgy kezeljük őket, mint a bűnözőket vagy invázióra készülő barbárokat.
Az Európai Uniónak meglennének az eszközei egy emberi menekülttábor-rendszer kialakítására. De néhány kormánynak, leginkább a magyarnak ez nem volt politikai érdeke.
Nem ez volt a politikai érdeke. Még egy erősen minimalizált kvóta kezelését sem vállalta. Inkább a kerítés, a pánikkeltés. Máshol meg a lehető legolcsóbb, felemás intézkedések.
Túl az identitáson
A nemi identitás megválasztása liberális agyrém, a transzneműség aberráció, a homoszexualitás ragályossá válhat, a család férfi és nő, a gendertéma nemzetbomlasztó – csapódnak be a kormányzati propagandadrónok. Pofa befog! Teljesen ártalmatlan, polgári szinten kezelhető kérdéskörről van szó. Kisebbségek elfogadásáról, számukra egyenjogú, szabad élettér biztosításáról. A genderkutatások pedig létező társadalmi problémákat vizsgálnak, sokakat (főleg a nőket) hátrányos helyzetbe hozó tradíciókra mutatnak rá. Márpedig ezt az emancipációt is végig kell egyszer vinni. Ugyan elvileg egyetértek azokkal a fenntartásokkal, hogy ha kötelező kvótákkal, társelnökségekkel akarjuk előbbre mozdítani a folyamatot, kockafejű, bürokratikus megoldás, és csupán igazságosabb igazságtalansághoz vezet, kell ez a lökés, az eddigi elnyomásnak, megfélemlítő türelmetlenségnek ez az ára. Az is igaznak tűnik, hogy a társadalmi mozgalmak nem merülhetnek ki az identitások védelmében. De ettől még valakiknek foglalkozniuk kell velük, és progresszív hatású, ha megteszik.
A balliberális tábor elárulja a nemzet érdekeit, a magyarság beolvasztására, megszüntetésére tör! Durr! Ez nagyon nagyot szól! – Csend legyen! Amúgy talán a nemzet mai fogalma, a nemzethez tartozás a legösszetettebb kérdéskör, ráadásul nagyon mély érzelmi rétegek itatják át. Viszont jelenleg nem szorul beható kezelésre. Nincs akadálya a nemzeti érzelmek megélésének. A tartalmát meg nem lehet szabályozni. Állandóan formálódik, kisebb közösségekként, egyénenként változó. Egyedül az nemzetellenes, ha beleavatkozunk a folyamat irányába. Jómagam az európai integráció, egy európai föderáció híve vagyok. Az EU tagállamai egyre kompatibilisebbek egymással, a térség átjárható, kibontakozóban egy európai identitás, előnyös lenne ennek egyszer egy megfelelő jogi formulát találni. De kellenek még a kisebb közösségek, szükség van az anyanyelvi mozgástérre, kultúrára, meg persze a jó kis Eb-kre. Ami meg akar őrződni, megőrződik. A szuverenitás védelme az európai közösségen belül merő demagógia. Egyébként is kis országként milyen szuverenitásról beszélünk ma, amikor éppen nagyhatalmak döntik el egy jelentős területű állam sorsát?
Kapitalizmuskritika
Akkor lehetne persze igazán tartalmasan, a kormánypropaganda hatását semlegesítő hatással beszélni, véleményeket formálni ezekről a kérdésekről, ha nem önmagukban, a Fidesz támadásai kapcsán nyilatkoznánk róluk, hanem sikerülne felfűzni őket egy közös, rendszeralkotó tengelyre.
Könnyen adódik a válasz, hogy legyen ez a polgári demokrácia, a jogállamiság képviselete, védelme. Én inkább azt mondanám, legyen a polgári demokrácia, a kapitalizmus kritikája.
Ami az igazi baloldalon ugyan elutasításával is párosul, de nem ez a lényeges. Hanem csupán a kritikai szemlélet. Belátni, hogy ez nem egy ideális rendszer, sosem fog mély társadalmi harmóniát, igazságot, egyenlőséget, testvériséget teremteni. A mai neoliberális globális rendszer, a világrendekben gondolkodás, a szélsőséges egyenlőtlenség, a növekedéskényszer feszültségei, a szélsőjobboldali mozgalmak, az új autoriter politikai formációk, a Fidesz mind belőle nőnek ki, az ő potenciális termékei. Kelet-Európában tökéletes tévút minden jelenségben az egykori szocializmus utóhatásait keresni. Nem. Ez már a tőkés polgári rendszer. Csak szigorú kritikai szemlélettel lehet védeni, finomabbra csiszolni az értékeit.
