Fekete kabátos férfi áll egy szikla csúcsán, és a ködös tájat szemléli – ezt láthatjuk a német romantika egyik legfontosabb alakjának, Caspar David Friedrichnek (1774–1840) a Vándor a ködtenger felett című képén. Az enigmatikus mű az európai képzőművészet egyik leghíresebb alkotása, melyet már számos művész idézett meg, illetve a kép mémmé vált az interneten. Friedrich a munkáin előszeretettel ábrázolt hatalmas tájakat, melyekben olykor alakok is feltűntek, akik szinte elvesztek a természet nagyságával szemben. A budapesti Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület (FKSE) kiállítóterében most fiatal alkotók munkáit láthatjuk, melyek reflektálnak a német mester művészetére és témáira.
– Tavaly volt Caspar David Friedrich születésének 250. évfordulója, ezért Németország-szerte számos nagy léptékű kiállítást rendeztek a tiszteletére, hiszen az alkotó a német művészet egyik óriása – mondta lapunknak a kurátor, Zemlényi-Kovács Barnabás teoretikus. 2024-ben a budapesti Goethe Intézet is kapcsolódott az évfordulóhoz, így az FKSE-vel együtt nyílt pályázatot hirdetett, melynek az volt a célja, hogy fiatal művészek reflektáljanak Caspar David Friedrich életművére, a romantikus tájkép mai helyzetére, és ezáltal kortárs parafrázisok születhessenek. A beérkezett pályaművekből a háromtagú zsűri – Miriam Bruns, a budapesti Goethe Intézet vezetője, Laura Förster, a Hamburger Kunsthalle művészettörténésze és Zemlényi-Kovács Barnabás – választott ki hat munkát, melyet megnézhetünk az FKSE galériájában a Köddé vált jégtenger című kiállításon.
„Végre betemetni az árkokat” – Elindítottuk az élet.történet. című pályázatunkat, amelyre 16-22 év közöttiek írásait várjuk– Friedrich művészete mindig más okból volt izgalmas, mondhatnám azt is: minden korszak megtalálta a maga Friedrichjét – véli a kurátor.
A német művész két, már akkor is válságban lévő jelenséget mutat meg a képein: az egyik a vallás, a másik a természeti táj. – Ha belegondolunk, Friedrich élete és munkássága egybeesik az ipari forradalom XVIII. századi kezdetével és a felvilágosodás kiteljesedésével, mely során a természet is varázstalanítva lett, vagyis az emberi értelem uralma alá hajtott, kiaknázható szférává vált, a szekularizációval pedig a vallásos hit került válságba – mondja a teoretikus, hozzátéve, a német festő a képein a transzcendens, az érzék feletti ábrázolhatóságát kereste a tájon keresztül. Friedrich számos műve másfelől az elveszettségről, az útkeresésről szól, hisz a Vándor a ködtenger felett című kép főszereplője is maga az ember, aki az életben vándorol, miközben nem tudja, hogy az útja merre tart.
Idővel Friedrich műveinek értelmezése tovább gazdagodott: a huszadik században a festőművészben az absztrakció előfutárát fedezték fel, hisz a tájképei absztrakt, elvont terekként is értelmezhetők. De műveinek témái – például a tájban egyedül megjelenő alakok – miatt az egzisztencialista filozófiával is rokonították. Manapság pedig a táj ökológiai válságával, a természet és az ember viszonyának problémájával lehet összekapcsolni a művészetét.
Az FKSE kiállításán is szemtanúi lehetünk annak, hogy a német mester témái hogyan értelmeződnek át vagy egészülnek ki más olvasatokkal a fiatal magyar képzőművészek munkáin. A legszembetűnőbb Friedrich-utalás Januskó Klaudia Wanderer above the Sea of Fog című olajfestménye, melyen a Vándor a ködtenger felett című képhez hasonlóan egy, a tájjal szembehelyezkedő alakot látunk, csak ezúttal fekete kabátos férfi helyett egy fekete bőrcuccban feszítő, telt idomú hölgyet, aki kezében egy túlméretezett kardot markol. Az alkotó a figurát a Nier: Automata című számítógépes játékból kölcsönözte, mellyel a festmény hidat képez a XIX. századi romantika és a szerepjátékok virtuális valósága, illetve azok problematikus nőábrázolása között.
Szintén egy híres Friedrich-képre, a Jégtenger című festményre utal Nagy Barbara The Sea of Asphalt című, aszfaltdarabokból álló installációja, mellyel a művész megidézi az eredeti művön látható hatalmas, feltorlódó jégtáblákat, de azzal ellentétet is képez, hiszen a mattfehér tömbök helyett ezúttal mesterséges, fekete anyagot látunk. A mű ezáltal nemcsak az ökológiai válságra hívja fel a figyelmet, de a természet és az épített környezet közti feszültségre is.
Szabó Kristóf Human as Error (Ember mint hiba) című akrilképei is a természetbe való mesterséges beavatkozásról szólnak: azokon a Veszprém közeli, egykor szovjet katonai bázisnak otthont adó Szentkirályszabadja házai láthatók, melyek a rendszerváltás után fokozatosan elnéptelenedtek. A képen, akárcsak Friedrich több művén, romokat látunk, melyeket „visszahódított” a természet, a romesztétika pedig az ábrázolásban is megjelenik: a művész a munkába képhibákat, úgynevezett glitch-eket festett bele.
Csatlós Asztrid muszlinból készült, nagy méretű installációja Friedrich művészetét a menekültválsággal kapcsolja össze. Az alkotó 2021 óta kutatja a Szeged környéki tranzitvonalakat, melyeken emberek ezrei menekültek a háborúk és válságok elől, a művében pedig az utakon talált tárgyakat és faleveleket helyezte el, így idézve fel, hogy az elhagyott holmik és a környezet hogyan lépnek kapcsolatba.
Az FKSE pincéjében két videómunka reflektál Friedrich művészetére. Mákó Bori Stillness című animált festménye a Jégtenger című művet idézi meg, vagyis annak jégtábláit mint természeti motívumokat, melyek absztrakt formákként is értelmezhetők. Bori Om installációja a La Manche csatornáról készített felvételeket váltogatja, így láthatunk hullámzó tengert és kies partvidéket is, miközben az árnyékunk a falra vetül, mintha szembenéznénk az ismeretlennel, akárcsak Friedrich tájban elvesző alakjai.
