Bármilyen meglepő (vagy magától értetődő), a Nemzeti Ellenállás Mozgalmat a kormány, a NER szimpatizánsai hozták létre. (Apáti Bence NER-influenszer, Megafon-propagandista fejéből pattant ki a szikra – sic – a szerk.) Érthető, hiszen egy olyan hatalomról van szó, amelynek kétharmada van a parlamentben, uralja az intézményeket, a közmédiát, alkotmányt változtathat, amiből az következik, hogy veszélyben van, meg kell védeni.
Ne tévesszen meg senkit, hogy ellenfelei kisebbségben vannak, jellemzően erőtlenek, valójában mégis ők az erősebbek, az agresszívak, mert mögöttük áll Brüsszel és a globalista világ. Ellenzéki oldalon ismerős ez a mese, de úgy tűnik, a kormánypártiakén még mindig nem, ezért a mozgalom alapítói szerint újra meg újra fel kell előttük tárni a helyzetet. Már csak azért is, mert a veszély most nagyobb, mint valaha. Jönnek a globalisták az ügynökeikkel, a migránsokkal, a bomlasztó genderőrülettel, és nekik tetsző bábkormányt akarnak a magyar emberek nyakába ültetni. Nem hagyhatjuk szuverenitásunk eltiprását, gyerünk összefogni, petíciózni, posztolni, leleplezni!
Ássák az árkot
Jó, hát a szólásszabadság téveszméknek is teret ad, de kategorikusan azt sem lehet kijelenteni egy demokráciában (a demokraták szerint), hogy ezek a szuverenitásvédő gondolatok azok. Szerveződött egy jobboldali, kormánybarát civil mozgalom, semmi baj, majd elvitatkozgatunk vele. Csakhogy félő, ilyesmire aligha lesz lehetőség, hiszen az egyik alapító szájából, már-már kéjes nevetgéléssel, egy programvideóban a következőket halljuk:
„Én azt gondolom, hogy azzal elégedett lennék, hogyha mondjuk 10 millióan lennénk ebben a mozgalomban, és a Telex, a 444, a Partizán és az egész Soros-féle NGO-hálózat pedig átköltözne Bécsbe.”
Ugye mennyi minden változott a polgári körök, CÖF, a Megafon, a Nemzeti Konzultáció óta! És vélhetően ez a móka sem lesz olcsó a liberális adóforintokat is rekviráló állami költségvetésből. Nyilvánvaló, ezek után semmi esély a párbeszédre, hiszen a fasiszta, kirekesztő mentalitásnak megfelelően a másként gondolkodókat médiástul, politikai mozgalmastul, civilestül ki kell terelni az országból. Ez a biztos védelem. Kár, mert a globalista (nemzetek fölötti) és szuverenista (nemzetállami) álláspontok ütközésének izgalmas elméleti síkja is van. Az Európai Unió történetét végigkíséri a kétféle törekvés küzdelme, hiszen valós probléma, hogyan lehet az egyenjogúság megőrzésével összecsiszolni történelminek nevezhető nemzetállamokat. De kompromisszumok mentén egész szépen formálódott ez a nemzetközi szervezet.
A Nemzeti Ellenállás Mozgalom azonban nem akar erről vitatkozni, csupán keményen harcolni a globalisták ellen (ideértve baloldalt, jobbközepet, liberálisokat, migránsokat, melegeket, „kozmopolitákat”). Nézeteik ismertek, fölösleges ezredszer is pontról pontra cáfolni őket, hozzájuk úgysem ér el. A szerveződés inkább más szempontból érdekes.
Ismét egy olyan alakulatról van szó, amely civilnek mutatja magát, de valójában a hatalom támogatja, annak ki tudja, hányadik csápja.
„Ismerjük egymást, tudunk egymásról, beszélgetünk egymással, és mindannyiunkban megvan a harci szellem. Amikor a harci szellemmel rendelkező emberek vagy a harcias emberek egymással találkoznak és leülnek mondjuk egy tea, egy kávé vagy egy pohár bor mellé, akkor abból általában kialakul valami. És ez is tulajdonképpen így indult, hogy elkezdtünk beszélgetni egymással arról, hogy valamit tenni kéne, és azt gondolom, hogy Donald Trump megválasztása és az amerikai elnökválasztás mindannyiunknak egy nagyon nagy löketet adott arra, hogy igenis le lehet győzni a globalistákat” – mondja egy „híradós”, György-Horváth Zsuzsa. Furcsa, hogy derék, nemzetük függetlenségét féltő hazafiak a globalista világ első számú nagyhatalmának elnökéhez dörgölőznek, már-már „ügynökükké” szegődnek, a többire meg barátian kacsingatnak, miközben ellenfeleiket vádolják hasonlóval. De hagyjuk most ezt az apró ellentmondást.
Ásatag álcivilség
Nézzük meg inkább, kikből áll ez a baráti, tettre készen teázgató-kávézgató társaság. Apáti Bence balettművész, publicista, a kormánymédiából ismert propagandista. Lajkó Fanni, a nemzeti identitás és szuverenitás védelmére létrehozott Alapjogokért Alapítvány elemzője, György-Horváth Zsuzsa, a Hír TV műsorvezetője. Szűcs Gábor jogász, Abkarovits Joca, jobbos influenszer. És köztük van Szécsényi Dániel, a Fidesz–KDNP fővárosi képviselője, valamint László András, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője. Nem éppen tradicionális civil szerveződés. Ha tettre szánják el magukat egy jó kis beszélgetés után, aligha vakarják a fejüket, hogyan induljanak el, hova forduljanak támogatásért. De nem leleplezni akarom a kormányhátteret. Már csak azért sem, mert túlságosan árulkodó.
Mint ahogy az is, hogy a bábkormányveszély megkongatásával Magyar Péter politikai befeketítése a cél. Időben bevetni egy újabb kampányeszközt, -fórumot a közösségi médiában. Érdemesebb talán azon elgondolkozni pár percig, csaknem másfél évtizedes kormányzás után miért van ehhez még mindig álcivil formációkra szüksége a hatalmon lévő politikai erőnek. Miért nincsenek igazán izmos civil mozgalmak a kormánybarát jobboldalon, amelyekre rá lehetne bízni a propagandát spontán, sajátos, nem hivatalos hangütéssel? Két válasz vagy inkább tanulság mindenképpen kínálkozik ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy bármennyire is intenzíven, nagy tömegekhez szólóan, radikális kijelentésekkel lehet megjelenni a közösségi médiafelületeken, ennek önmagában nincs szervezőereje. Elsősorban ellenvélemények semlegesítésére, zavarkeltésre, de leginkább indulatok levezetésére alkalmas. Automatikusan nem mozgósít. Erre még a szintén álcivil, kormánypárti Megafon influenszerhálózat sem képes. Nagyon pontos cél és tudatosan felépített szervezeti működés kell ahhoz, hogy a neten szabadon keringő véleményekből aktív politikai erő formálódjon. Ezzel együtt mégis érdemes felfigyelni arra, hogy a Fidesz ideológiája mentén nem alakultak ki markáns civil szerveződések.
A Fidesznek nincs polgári hangja a médiatérben. És mintha nem is akarná, hogy legyen. Fontosabb számára, hogy mindenhol a hivatalos propagandája visszhangozzon, ellenőrizhető módon.
Nincs szüksége egyéni hangú, belső hittől fűtött interpretációkra. Hiszen a Megafon „küldetését” rábízhatná civil híveiből kitermelődő influenszerekre. De inkább kiképez egy ilyen hálózatot. Mert tart mindenféle tarkaságtól, kontrollálatlan megnyilvánulástól – saját oldalán is. Hiszen azokban lehetnek eltérő megfogalmazások, hangsúlyok. Esetleg kritikai észrevételek. Nem kedvelem az analógiákat, de ebből a szempontból ugyanúgy kívánja kanonizálni, szabályozni saját híveinek is a gondolatait, mint az egyház vagy egy szektás, diktatórikus kommunista párt. Tart az alternatív gondolatoktól, a szabad jobboldali szellemiségtől, minden szintű „eretnekségtől”. Amivel már eddig is sok hívét távolította el magától – főleg az értelmiség körében. De nem bánja, amíg a szavazatukra számíthat.
Felkorbácsolva
Antal Attila politológus is azt látja a NEM megjelenésében, hogy a kormányzati kommunikáció próbálja társadalmasított tálalásban eljuttatni az üzeneteit a kampányban, amihez a netes platformokon túl közösségszervező formát is szeretne társítani. „Csakhogy amikor a Fidesz ellenzékben polgári köröket hozott létre, ott valódi közösségszervezés folyt, most viszont virtuális közösségszervezés zajlik, ennek kivetülése a Nemzeti Ellenállás Mozgalom – állítja a szakértő. De hiába érzi jól a kormánypárt most is a kommunikációs szempontokat, egyre inkább kezdi elveszíteni társadalmi beágyazását. Vezetőjével együtt elszakadt sok szempontból a valóságtól, és ugyan megpróbálja magát közösségiesíteni, ez nagyon nem megy. Profi influenszerek lépnek fel, próbálják kiáltvánnyal, petícióval megteremteni a társadalmi mozgalmak klasszikus kommunikációs közegét, de látható, hogy az egész a rogáni propagandának, az orbáni diskurzusnak egy kivetülése, nem valódi közösségformálás. Profi üzleti háttérről uralkodik, hogy a honlapjukat egy nonprofit kft. működteti. A kormány tisztában van vele, hogy a Tisza-körökkel szemben mozgalmi hátteret kéne felépíteni, de a dolog megmarad a virtuális propagandaközegben. Nem találják a civil hangot.”
Antal Attila szerint abból a szempontból viszont lehet hatása a szerveződésnek, hogy érzelmeket lovagoljon meg, és így próbálja az orbáni politika már nem létező, de vágyott társadalmi jellegét becsatornázni a nagypolitikába. „Az amerikai politikai életben is látjuk, hogy az egyes erők, főleg a Trump mögött állók erős társadalmi érzelmeket felkorbácsoló témákat szajkóznak – jegyzi meg a politológus. – A NEM felhívásában a magdeburgi dráma volt az egyik nyitóelem annak tényektől elrugaszkodott igazolására, hogy a migráció egyenlő a terrorizmussal. De ez nem pótolja, ami hiányzik. Egy profi kommunikációs gépezet más formában, de továbbra is ugyanazt mondja ugyanúgy, amivel érzelmekre tud csak hatni. Ahhoz, hogy a Fidesz visszaszerezze társadalmi jellegét, egy felülről irányított, virtuális mozgalom kevés lesz.”
A kormánypárt tehát alighanem válaszúthoz érkezett. Vagy több szabadságot ad táborának, teret engedve valódi spontán szerveződéseknek, a hivatalostól valamennyire eltérő véleményeknek, vagy hatalmának irányíthatóbb őrzése érdekében agresszíven belecsontosodik egyre inkább kiüresedő dogmáiba. Pozícióit fenyegető politikai ellenfele ma már nem csupán egy vezető karizmájából meríti népszerűségét, dinamizmusát, hanem különféle ellenzéki nézetek, civil kezdeményezések összehangolásából. Egy igazi népfrontos mozgalomból.
