Aki gyakran sétál Budapest utcáin, már találkozhatott a 0036mark nevű street art művész koszos utcafalakra és betört kirakatokra ragasztott nagy méretű matricáival, amelyeken klasszikus magyar rajzfilmek szereplői köszönnek vissza, ám korántsem úgy, ahogy azt anno a televízióban megszokhattuk.
Mézga Aladár például maszkban guggolva, kezében graffitis kannával tűnik fel, Csőrmester mint Robotzsaru, Vízipók-Csodapók pedig mint Pókember pózol,
míg a művész legújabb munkáján a Macskafogóból a bekötözött fejű beosztott, Safranek áll puskával és aktatáskával a kezében, mint a hétköznapi tisztviselő, William Foster (Michael Douglas) az 1993-as, Összeomlás című filmben.
– Amikor kitaláltam, hogy street arttal szeretnék foglalkozni, elhatároztam, hogy olyan műveket fogok alkotni, amelyek egyszerre tudnak magyarok és nemzetköziek is lenni, könnyen felismerhetők, illetve lesz bennük humor és mondanivaló is. Így jöttek képbe a magyar rajzfilmek szereplői – mondja az alkotó. A hitvallását a művészneve is tükrözi: a 0036mark Magyarország nemzetközi hívószámából és az alkotó keresztnevéből tevődik össze. Munkáit pedig a külföldiek is szeretik, és bár felismerik rajtuk a többségében filmes utalásokat, a magyar referenciákat nem feltétlenül – például azt még értik, hogy Márk egyik rajzán a Ponyvaregény gengszterpárosa, Jules és Vincent látható, de azt már nem, hogy az általuk őrzött bőröndből a Kockásfülű nyúl füle lóg ki.
Andy Warhol találkozása Maxipocakkal
Márk nemrég viszont nem az utcának alkotott, hanem a II. kerületi Képező Galériában rendezett kiállítást, amelynek művein a rajzfilmfigurák stílszerűen nem filmeket idéznek meg, hanem híres képzőművészeti alkotásokat. Az egyiken A nagy ho-ho-horgászt látjuk, amint Hokuszai japán mester A Fuji harminchat látképe című festményén egy hullámon szörfözik, míg egy másikon Pom Pom pihen meg Csontváry Magányos cédrusának egyik ágán, és onnan tekint le társára, Picurra.
A leghumorosabb talán az a képsorozat, amely Andy Warhol Campbell’s leveskonzervet ábrázoló szitanyomat-szériájára utal, amelynek címkéjén Maxipocak látható, a Macskafogóban szereplő, egérvérre éhes mexikói denevér.
A tárlaton láthatunk továbbá Márk stílusától eltérő, színes ceruzával rajzolt képeket is, amelyeken többek közt Vili, a veréb, a Kockásfülű nyúl, illetve Kukori és Kotkoda tűnik fel az 1972 és 1996 között kiadott, igen népszerű Búvár Zsebkönyvek realisztikus állatillusztrációinak stílusában.
– Korábban állítottam már ki graffitis boltban, kultúrkocsmában, de kimondottan galériában még nem, így a képek témáját is ahhoz igazítottam – mondja Márk. Mindez a művészeti életben nem újdonság, hiszen a mára klasszikusnak számító street art művészek, mint a nyolcvanas évek New Yorkjában alkotó Basquiat és Keith Hering műveit is bemutatták galériákban, arról nem is beszélve, hogy a napjainkban a nagy népszerűségnek örvendő Banksynek egyes alkotásait már a művész életében aukcióra is bocsátották. Márk kiállításának címe (It belongs in a Museum – Ennek egy múzeumban a helye) ironikusan erre a gyakorlatra utal, miközben azt is jelzi, hogy a street art alkotásokat eredetileg nem kiállítótérbe, hanem az utcára szánták, hogy megszólítsák a mezei járókelőt. Másrészt a cím egy idézet az Indiana Jonesból, amelyben a régészprofesszor a múzeumok számára szállít egyiptomi műkincseket.
Ahaélmények
Márktól amúgy nem áll távol a korábbi korszakok festészete, anno felvételizett is az ELTE művészettörténet-képzésére, csak nem vették fel, ám a téma továbbra is foglalkoztatta. Amikor nekiállt a mostani tárlat megtervezésének, több ötlet is megfordult a fejében, mígnem úgy döntött, olyan műveket mutat be, amelyek XIX. és XX. századi, illetve kortárs alkotásokra is utalnak, így szerepel azok közt Damien Hirst brit botrányművész formaldehidben tárolt cápateteme is.
– Próbáltam a kedvenceim közül válogatni, hogy én is tudjak hozzájuk kapcsolódni, másrészt ismertebb művekre akartam utalni, amelyekkel mások is találkozhattak, így átélhetik az ahaélményt, például hogy a kép Gustav Klimttől A csókot vagy Hokuszaitól A Fuji harminchat látképét idézi meg.
Illetve fontos volt, hogy az általam használt rajzfilmfigurák is passzoljanak ezekhez a képekhez.
Márk a kiállítással elsősorban a művészet szeretetét akarta átadni a nézőknek, mivel úgy látja, az sokkal könnyebben fogyasztható, mint ahogy azt sokan elképzelik, például hogy a műkedvelők egy fehér falú galériában síri csöndben nézik a képeket, és csupán a bennfentesek érthetik azokat. – A művészet szórakoztató is tud lenni, a street artnak pedig pont az a különlegessége, hogy a befogadásához nem kell műértőnek lenni, hanem bárki, aki elsétál az utcán elhelyezett képek mellett, szabadon értelmezheti azokat. Még múzeumjegyet sem kell hozzá vásárolni, hisz mindeni számára hozzáférhető, vagy megállsz előtte, vagy nem.
Ritkuló kultfilmek
Kérdés persze, hogy a képein miért pont A nagy ho-ho-horgász, Gombóc Artúr, Grabowski, a Vízipók-csodapók és Mézga Aladár jelenik meg. – Nyilván gyerekkoromban ezeket a rajzfilmeket néztem nagyon sokat, így adta magát, hogy a művészetemben a magyar karakterekből induljak ki. Az egyetlen problémám ezzel, hogy véges ez a figurakészlet, ezért kénytelen vagyok más filmek szereplőiből is válogatni, így a képeimen már feltűnt Maugli, Törpilla és Hófehérke is – mondja Mark. Érdekes ellentmondásnak tartja, hogy a gyerekkorának meséi között a különböző filmtörténeti korszakok „keveredtek”, hiszen a VHS-korszakban már egyszerre lehetett kölcsönözni videókazettán az 1937-es Hófehérke és a hét törpét, az 1967-es A dzsungel könyvét és a 1986-os Macskafogót is. Ezekhez a rajzfilmekhez pedig nemcsak az akkor felnőtt Y és az X generáció, de a korábbi nemzedékek is kapcsolódhattak, hiszen elképzelhető, hogy a gyerekekkel a felnőttek is megnéztek párat azokból. Sőt, voltak bennük olyan poénok, amelyeket csak a felnőttek érthettek meg, mint amikor a Macskafogóban Fritz Teufel, a macskaszindikátus alelnöke az irodájában egy megbeszélés után így búcsúzik a beosztottjától: „Mehet, Safranek, és üdvözlöm a kedves feleségét”, mire az azt válaszolja: „Köszönöm, uram, de már egy éve önnel él.”
– A kedvenc meséimet sokszor újranéztem, de néha mások is mondanak nekem olyan címeket, amikről addig nem is hallottam. Kérdezték már, hogy nem akarok-e valamilyen vicces képet csinálni Az erdő kapitányáról. Én viszont azt az életemben nem láttam. Szóval attól is függ, hogy kinek mi a kedvenc meséje, hogy miket látott gyerekkorában – véli Márk. Ebből a szempontból problémásnak tartja a Z generáció, azaz a mostani fiatalok helyzetét, hiszen ők inkább a jelen rajz- és élő szereplős filmjeire koncentrálnak.
– Úgy látom, manapság új kultfilmek ritkábban születnek, mivel ma sokkal gyorsabban zajlik minden, folyamatosan új alkotások jönnek ki, amik ma még érdekesek lehetnek, de két hét múlva már nem. Szerintem filmek és sorozatok terén akkora túlkínálat van, hogy emiatt sem tudnak megmaradni a köztudatban az újabb, kiemelkedő művek.
A Z generáció tagjainak pedig naprakésznek kell lenniük az új filmekben, hogy ne közösítsék ki őket, ezért nincs is idejük visszanyúlni a régebbi alkotásokhoz. Aztán majd meglátjuk, hogy miből lesz új kultfilm. Kicsit félek, hogy azok a Marvel-szuperhősfilmek lesznek, de csak azért, mert azokat rohadt sokan látták, ami nem egy értékmérő.
