Egyszer egy negyven körüli nő valamilyen buliban a budiban, szinte félmeztelenre vetkőzött és a csapnál mosta a hónalját, miközben azt kiabálta a mellette álló barátnőjének, hogy elege van a változókorból, utálja a hirtelen leizzadásait! – Tudod mi a baj Sári? Nekem erről senki nem mesélt!- mondta a barátnőjének, majd kiigazította a toalettjét é angolosan távozott.
Mivel anyám nekem sem mesélte, mivel az anyja neki sem mesélte, ezért vajmi keveset tudok jómagam is a változókor fizikai létjogosultságairól. Vajon milyen az valójában, amikor egy nő havi ciklusa megszűnik, lassú folyamat vagy hetek alatt végbemegy?
Most meg csak ámulok és bámulok, mint a nő a budiban, amikor ezek az események bekövetkeznek. Az első menzesz valamikor a hetedik osztály vége felé történt egy testnevelés órán. Szerintem ez olyan a csajoknál, minthogy az első csókot sem felejtjük el. Hát ezt se!
Akkor is csak ámultam az alsóneműn megesett barna folton és csak lassan állt össze a kép arról, hogy mi történik velem. Leginkább a már beavatott osztálytársnőknek köszönhettem a részletes felvilágosítást. Aztán az ember lánya hozzászokik, hogy ez van, és ez jönni fog minden hónapban, mint egy stréber kismikulás. Aztán majd nem jön, ha egyszer babát várunk, és akkor milyen jó lesz. Ha anyám nem is mesélt ezekről a dolgokról, szerencsénkre volt egy osztályfőnöknőnk, aki minden tabu nélkül adott választ a kérdéseinkre az egyik délután, amikor ott maradtunk vele iskola után. Valahogy Anikó néniben megbíztunk, és mindenki feltette neki azokat a kérdéseket, amik otthon szóba sem jöhettek.
A mai napig hálás vagyok neki azért a délutánért, mert sok mindenre fény derült, rengeteg dolgot elmondott a szexről, az érintések gyönyörűségéről és arról, hogyan is működik egy kapcsolat normál esetben egy nő és egy férfi között.
