Ági a szlovákiai Zselizen született – amelynek lakossága felerészben magyar, felerészben szlovák nemzetiségű –, egy kicsi, zárt közösségben, ahol az emberek egymás előtt élik az életüket, ismerik egymás gondjait, belelátnak egymás fazekába. Ebben a kis faluban élve ébredt rá arra, hogy színésznő lesz. „Kiskorom óta ösztönösen tudtam, hogy ezt akarom, és bár nem volt bennem belső bizonyosság, hogy ezt kell csinálnom, mégis egyenes út vezetett a pozsonyi színművészeti főiskolára, ahova elsőre felvettek – emlékszik. – Pedig akadt nyelvi nehézségem is, ám ezen átlendített a hatalmas megfelelési vágy, illetve inkább kényszer.
A főiskola elvégzése után szép, szerelmes, bohém évek következtek, kőkemény tanulással, munkával megspékelve.”Övé volt a legjobb női alakítás 2008-ban a Pánikban nyújtott szerep megformálásáért, utána jött a Szinglik éjszakája, majd a Diplomatavadász c. film. 2012-es sikere a Nejem, nőm, csajom című film, ahol Stohl András feleségét játszotta. A Pánikban a szakma fedezte fel, de igazi televíziós sztár a Hacktion című sorozatban alakított szerepével lett, tavaly a Mellékhatás drámasorozatban láthatták őt a tévénézők. A filmesek és tévések után felfedezte a magyar színházi világ is.
Szövevényes történet
„Szeretem a színpadi játékot, örömmel vállalok játékfilmszerepet is – vallja Ági. – A szappanoperák forgatása egy tágabb ismertséget hozott, mert a Barátok közt és a Mi kis falunk című napi sorozatok igazi sikerszéria a magyar televíziózásban. A forgatás ugyan gyakran nehéz, mégis, filmezés közben igazán sztárnak érezhetem magamat, a munka sikerének érdekében körülugrálnak és kiszolgálnak minden téren.
A színház viszont olyan, mint a kézilabda, igazi, összetett csapatmunka.”
Legújabb szerepét a Másfél óra című felolvasószínházi előadásban játssza, amelynek producere Koltai Róbert színművész, rendezője Gaál Ildikó. A szövevényes történet arról szól, hogy egy férfi az autójában ül, úton van a szeretőjéhez, aki épp gyermeket szül neki, közben hívogatja őt a felesége és a kisfia, mikor ér már haza, és hívja őt a főnöke is, mert a szülés miatt félbehagyta a fontos munkáját, amit helyette nemigen tud elvégezni senki. A férfit feszíti a transzgenerációs traumájából eredő megfeleléskényszere, mindenkinek a maximumot akarja adni, az éppen vajúdó szeretőjének is, akit Gubík Ági játszik.
„Koltai Róberttel a Hajnali részegségben dolgoztam először együtt, 2018-ban, a Szegedi Szabadtéri Játékokon – emlékszik. – A darab Karinthy Frigyes (Koltai Róbert) és Kosztolányi Dezső (Kőszegi Ákos) életéről szólt, én az utóbbi feleségét játszottam. Abban az időszakban, a próbák idején nagyon magam alatt voltam. Addigra úgy gondoltam, már minden rossz ellen fel vagyok vértezve, nem tudnak begörcsöltetni rendezők vagy helyzetek, de pont ez az előadás olyan volt, hogy folyamatosan azt éreztem, hiába vagyok húsz éve a pályán, és hiába tudom, hogy hamis, amit csinálok, valahogy nem tudok jó lenni a próbán. Egyszer csak Robi azt mondta: „Ági, neked olyan jól áll a színpad!” Nem ecsetelte a dolgot, nem akart tanácsot adni, nem akarta megoldani helyettem a helyzetet, csak ezt a mondatot elmondta, és onnantól kedve elkezdtem szárnyalni, és jó lett az, amit csináltam, és a darab sikeres lett.
Az a jókor elhangzott mondat zökkentett ki a tehetetlen görcsösségemből. Ezt soha nem meséltem el neki, nem is tud arról, hogy emiatt milyen fontos ember lett az életemben.
Nem köszöntem meg neki, de alapvetően nem is tudjuk egymásról, hogy egy-egy odavetett, ártatlan megjegyzés mennyit javíthat – vagy éppen ronthat – a játékunkon. Nagyra tartom őt színészként és emberként is, boldog lettem, hogy vele játszhatok, amikor Gaál Ildikó felhívott, és felkért erre a szerepre. Ami külön öröm és megtiszteltetés, hogy amikor Hegedüs Miklóssal együtt játszottam az Ágnes, báránykámban, Robi és Ildi megjelentek nézőként, de megnéztek a Nem, nem, köszönöm című abúzustörténetben is.”
Izgalommal várta a Másfél órát és főleg a nézők reakcióját. Amikor megtudta, hogy az előadást egy ponton megállítják és beszélgetnek a nézőkkel, illetve a nézők „felhívhatják” őket, a szereplőket, nagyon megörült a rendhagyó, interaktív lehetőségnek. „Maga a szerep is roppantmód izgat, mert egy olyan nőt játszom, akinél a néző érzi, hogy ez a terhesség az utolsó esélye arra, hogy gyermeke szülessék. Az, hogy nem önzésből tartja meg a gyereket, abból derül ki, hogy ez egy egyéjszakás együttlétből fakadó várandósság, igazából nem is ismeri egymást a két fél, tehát nem akarja a férfi nyakába sózni a gyereket, ezzel kiharcolva a törődését.”
Játék három nyelven
Gubík Ági különböző műfajokban, különböző stílusokban, három nyelven játszik, különböző országok színpadjain, filmvásznán tűnik fel. Mindegyik munkája egészen más művészi attitűdöt kíván, így mindig teljesen más karaktert mutat, mégis mindig önazonos, minden szerepében gubíkágis marad: sallangoktól mentes, elegánsan vérprofi, akinek sok minden más is belefér az életébe. „A munkáim nem engedik meg, hogy rendszeresen étkezzem, bár nagyon szeretek főzni – magyarázza. – Szerencsére a szüleim kertjében sok minden megterem, ezért vegyszermentes zöldség és gyümölcs is folyamatosan kerül az asztalra. Mindig főszerepet játszott életemben a sport, régebben kézilabdáztam, nyáron úsztam, télen síeltem, most is, ahogy időm engedi, rohanok aerobikozni, alakformáló edzésre, vagy futok egy jót. Érdekes, hogy akkor kezdtem ismét rendszeresen sportolni, amikor pár éve nagyon padlón voltam. Éreztem, hogy kell valami, ami kihúz a lelki gödörből, és rávettem magamat a gyakori edzésekre.
Ez olyan hatással volt rám, mintha valaki helyrepofozott volna, éreztem, ahogy az izmok újra stabil tartást adnak, kiegyenesedik a gerincem, és ismét felemelt fejjel tudtam fordulni a világ felé.”
Mostanában, meséli, nagyon érdekes időszakot él lelkileg, ami tavaly azzal kezdődött, hogy elromlott a tévéje. Nem vett újat, ezzel kikerült abból az általában silány és szinte feldolgozhatatlan információáradatból, amit a tévé közvetített. „Emiatt valami megmagyarázhatatlan nyugalmi állapot kerített hatalmába, sokkal több időm maradt, jut például a befelé fordulásra, odafigyelést igénylő könyvek olvasására, a természetben való szemlélődésre. És igen, nevezhetjük mentális hobbinak is: felfedeztem magamnak Pál Feri atyát. Olyannyira fanatikus módon, hogy minden előadásán ott vagyok, akár a legkisebb faluban is. Zsámbékra, Gödöllőre megyek legközelebb, de észrevettem, hogy a szülőfalum mellett, Garamszentgyörgyön is fellép, oda is követem őt. Olyan dolgokra ad választ vagy nyújt iránymutatást – humorral és életszeretettel –, amiken én is gondolkodom. Ott ülök a tömegben elbújva, iszom a szavait, és csodálattal hallgatom, hogy látszólag milyen könnyedén, magától értetődően ad választ az élet engem foglalkoztató, nagy kérdéseire.”
