A Kornél szellemisége egyrészről Esti Kornél mágikus világát idézi, mintha épp itt futna össze a sarkon az író és játékos, könnyed, az unalom s olykor a polgári normák ellen lázadó, ifjú alteregója. Emellett a Cornelius latinul egyszarvút jelent, ami a logójukban is megjelenik: a hely otthont ad az „unikornisoknak”, a ritka és értékes személyeknek, akik itt találkozhatnak, és tovább szőhetik e kis közösség finom emberi szövetét.
Már a bejáratnál összefutunk Máray Mariann grafikus-illusztrátorral, akinek különleges zöldséggrafikáiról és a szöveget mellőző, csendes könyveiről is írtunk a Visszhangban. Számára a Kornél több, mint törzshely: a béke szigete, ahol a lelke megpihen, és itt tud az egyik félreeső asztalhoz leülve elmélyülten alkotni is.
Ide tényleg hazaérkezik a vendég, a kellemes kávé- és süteményillatban a szeme is eltelik a sok kis kinccsel. Jelenleg nagyjából harminc alkotóval dolgoznak együtt, akiknek időnként pop-up kiállítást rendeznek, munkáik pedig baráti áron megvásárolhatók,
legyen szó képeslapokról, printekről, egyedi ékszerekről, avagy századfordulós játékokról – ezt már Vágó Marianna Rita tulajdonos-üzletvezető meséli, a Kornél közösségi-kulturális programjainak szervezője, aki a többi között árny- és papírszínházakat, marionetteket készítő Ötvös Enikővel épp új műtermet keresett, amely elég tágas közösségi programok szervezésére. Ekkor találtak rá a Feneketlen-tó partján a helyiségre, amely már korábban is galéria volt, a néhai Scheffer Lívia működtette évtizedeken át. Ő nagyon befogadó volt, a művészet iránti rajongása mellett a lelki gazdagságával is bőkezűen bánt – ezt az energiát élesztették újra és viszik tovább a Kornél alapítói.
A harmadik társuk Fülöp József, eredetileg történész, ám otthonosan mozog a gasztronómia és a kávék világában, az ő kreációja a hely két specialitása, a rózsaborsos-karamellás Kornél és a levendulás Kornélia. Komjáthy István pedig a légifotózás szerelmese, egyedi papírsárkányokat épít, emellett merített papírból képeslapokat készít. Marianna a boltban kapható képeslapok szerelmese is, hiszen ez más, mint elküldeni egy e-mailt, időt kell szánni a kiválasztására, az üzenet megírására, ami már jelezheti a címzettnek, hogy fontos számunkra.
Ahol a biciklik is pihenhetnek
Sokan térnek be a Kornélba akár kutyasétáltatás vagy bringázás közben is. Bár a szomszédos park nagy fejlődésen megy át – van már futópálya és köztéri tornaeszközök, a játszóteret pedig az idén újították fel –, hiányzik az alapvető infrastruktúra, nincs elég ivókút, mosdó. Közel s távol eddig nem akadt biciklitámasz sem, holott errefelé sokan járnak két keréken, nem csak fiatalok. A Bartókon végigsuhanva alig fél óra alatt a belvárosba juthatunk, de a dél-budai vérkeringés utolsó csomópontja is a Kosztolányi Dezső tér, innen kezdődik a kertváros. Lassabb itt az élet, belefér a tekerés, és a kerékpársáv kialakítása óta olyanok is bringára kaptak, akik eddig féltek a forgalomban. Ezt mesélik a kerekparparkolas.hu újonnan indult közösségi vállalkozás alapítói is: Dormán Emese, Kovács Virág és Török Vazul mindhárman lelkes bringások, ketten korábban együtt dolgoztak a Magyar Kerékpárosklubban. Őket kérte fel a Kornél, hogy segítsenek a biciklitároló létrehozásában, a tervezéstől az engedélyeztetésen át a megvalósításig.
„Józseffel beszélgettem, hogy milyen jó lenne ide egy bringatároló a vendégeknek. Amúgy kutatások is bizonyítják, hogy egy üzlet forgalma megnő, ha van előtte kerékpárparkoló. Összekötöttem őt Virággal, aki tervezőmérnökként régóta ezzel foglalkozik, az egész így kezdődött. Tulajdonképpen magamért is csináltam, mert így én is le tudom tenni a biciklimet” – meséli nevetve Emese. „Száz méternél többet senki sem sétál egy bringatámasz miatt, ezért kellene minél sűrűbben belőle” – teszi hozzá Virág. „Nagyon nagy igény van rájuk, de nincs erre egy egyablakos szolgáltatás. Macerás megcsináltatni, ezt senki nem vállalja fel könnyen, és nem is a használó fogja ezt megépíteni, hanem egy intézmény, egy iskola vagy kávézó. A vállalkozásunkban mi megpróbáljuk összehozni az igényt, a beruházót és a »kulcsrakész« háttérmunkát” – magyarázza Emese.
„Mi most úgy csináljuk, hogy magunk elkészítjük a terveket, megkérjük az engedélyeket, és megszervezzük a kivitelezést. Ezután az önkormányzat átveszi üzemeltetésre, így bekerül a város leltárába. Könnyebbség, hogy utána nem a tulajnak kell karbantartania, újrafestenie, sem közterület-használati díjat fizetnie érte” – érzékelteti Virág.
„Tulajdonképpen ez egy közcélú adomány a Kornél részéről a fővárosnak úgy, hogy a kerületiek használják”
– összegez Vazul.
A centiket itt is kellett számolgatni a tervezésnél, és sokat kilincselni, hogy meggyőzzék az illetékeseket arról, hogy ez jó és fontos projekt, de ez a közös munkájuk lényege. „Próbálunk az önkormányzatokkal is beszélni, hogy írjanak ki erre pályázatokat, és akkor cégek vagy akár társasházak is pályázhatnának, hogy legalább felesben finanszírozzák a kerékpárparkolókat. Ez jó az önkormányzatnak, mert teljesíti a klímacélokat, jó az embereknek, akik bicikliznek, és jó a helyeknek is. Ez egy win-win-win helyzet” – írja le Vazul.
„Persze az sem mindegy milyenek a támaszok, sok helyen csak dugóhúzók vannak, mert az olcsó, tízezerből megvan, míg mi inkább a jó minőségű támaszokat szeretnénk elterjeszteni. Lényeg, hogy a vázat lehessen hozzálakatolni, ne kelljen vacakolni a küllőkkel. Ráadásul mindenki látott már olyat, hogy leszedik a kereket, a bicikli meg elvándorol. Ehhez nem kell hajolgatni se, pikk-pakk le lehet lakatolni a bringát, ettől jó a támasz” – teszi hozzá Emese.
Abban egyetértünk, hogy lakatolás nélkül még egy régi, használt bringát sem érdemes kint hagyni köztéren, de városi közlekedéshez szerintük érdemes minél olcsóbbat választani. Mindhárman úgy látják, sokat javult a fővárosban a közlekedési morál az elmúlt években. Persze stresszesebb itt, mint egy nyugati nagyvárosban, de minél többen járnak kerékpárral, annál nagyobb a biztonság, mert megszokják az autósok, hogy figyelni kell a biciklisekre.
Most már télen is egyre többen bringáznak itthon, nem kell hozzá overall meg síszemüveg, egy térdvédővel és egy meleg sállal végig lehet tekerni a leghidegebb időket is
– magyarázza Virág, és meg is mutatja saját készítésű, menő térdvédőjét. Eközben a színes lufikkal feldíszített bringaparkoló a szemünk láttára meg is telt, mintha mindig is itt lett volna.
Fonál, amely összeköt
A Kornélban a kiállítások, koncertek mellett rendszeresek a meseterápiás és más, az érzelmi életet fejlesztő, önismereti foglalkozások, valamint a kézművesprogramok, melyek szintén lehetnek terapeutikus hatásúak. A születésnapi ünnepségen a nemrég indult közösségi horgoló workshop résztvevőivel beszélgettünk. „Bár én horgolni tanultam meg előbb, most főként kötök, ruhákat, pulcsikat, felsőket készítek. Nagyon szeretem ezt egyedül csinálni, közben teljesen ki tudom zárni a külvilágot, és flow-ba kerülök. Persze együtt is jó horgolni, van egy közösségépítő ereje” – mondja Benke Eszti, a workshop vezetője. Bátki Anna és tízéves kislánya, Rita alkot lelkesen mellette. Anna akkor kezdett horgolni, amikor a kislánya elkezdett kúszni-mászni. Könyvet olvasni nem tudott, miközben fél szemmel a babájára figyelt, de a horgolás pont jó volt, hogy kikapcsolja, és valami hasznosat is csináljon közben. Később Rita kérte anyukáját, hogy tanítsa meg őt is, már anya-lánya alkotásokat is csináltak együtt.
„Én itt lakom a közelben, rendszeresen járunk ide kávézni a lakótársammal. Egy alkalommal letámadtak, hogy itt meg lehet tanulni horgolni, és bekapcsolódtam. Kívülről nagyon egyszerűnek tűnhet, de ez egy brutálisan bonyolult tudomány. Az hozta most a megváltást, hogy rájöttem, hogyan kell kijavítani a hibát, vagy ignorálni, ha elrontottam valamit” – mondja Gelle Szebasztián, a horgolókör eleddig egyedüli férfi tagja. Eszti közben kedves szavakkal biztatja, dicséri őt. Többször látja, hogy az emberek szinte gyermeki örömöt élnek át, amikor horgolni tanulnak, ami számára is sikerélmény. A kézművesség és a finommotorika tornáztatása az agyat is karbantartja, emellett nagyon mély fókuszt tud adni, ami különösen fontos a figyelmünket felszínessé tevő digitális korban – ehhez tud csatlakozni Anna, aki online dolgozik, ezt próbálja ellensúlyozni a kézműves-tevékenységgel.
S ha azt gondolnánk, a kézimunka női hobbi, a TikTokon rengeteg fiú is köt-horgol, Szebasztián szerint pedig a férfiakra is ráférne, hogy fókuszálni tanuljanak. Ha neki van olyan lányismerőse, aki a szabadidejében szeret fát vágni, ő miért ne horgolhatna?
Pár percre leülünk még a kinti ablakpárkányra Vágó Mariannával, aki elmeséli, három év alatt mennyi mindent felújítottak, megvalósítottak már, de ennek sosincs igazán vége. A következő cél a régi kirakatüveg lecserélése lesz olyanra, ami már hőszigetelt. Közeleg F. Galló Béla rajzelemzéssel egybekötött különleges könyvbemutatója, Rofusz Kinga illusztrátor kiállításmegnyitója (december 4-én), és november 29-én, az Élő könyvtár programjuk következő délutánján a meseterápiás foglalkozásokat vezető Bánosi Esztert (róla is írtunk korábban a Visszhangban) lehet fél órára kikölcsönözni a kávéjuk mellé egy beszélgetésre azoknak, akik kifejezetten a női életproblémákra, életút-elakadásokra keresnek intuitívan válaszokat, és regisztrálnak a [email protected] címen vagy személyesen a már ismerős pultnál.
