A Városligeti Műjégpályára eddig csak korcsolyázni jártam, most azonban divatbemutatóra érkeztem. Amikor beléptem a kapun, tőlem jobbra éppen egy nagyon piros ruhába öltözött idősebb hölgyet és egy citromsárga öltönyt viselő urat fényképeztek éppen. Végre színeket láttam a szürke hétköznapokban, és már sejtettem, hogy valami izgalmas élmény előtt állok.
A díszteremben a kifutó két oldalán foglalt helyet a közönség. Bár aki egyszer leült, nem nagyon tudott helyet változtatni az esemény végéig. Az érdeklődők szinte minden korosztályt lefedtek, még tízéves kislány is nézte a bemutatót. Nekem elég jó hely jutott, az üröm az örömben csupán annyi volt, hogy az egyik hölgy mellettem olyan átható illatú parfümöt használt, amitől az orrom folyamatosan haptákban állt.
A bemutatókon láttam olyan darabokat, amelyeket szívesen viselnék a hétköznapokban, hiszen egy gyönyörű lila alkalmi ruhát bármikor fel lehet venni még színházba is, de természetesen olyanok is szembejöttek a kifutón, amiket akkor viseltem volna, ha a Holdra repítenek, és ott ünneplem a szülinapomat.
A 29. Budapest Fashion Week divatbemutatónak ez volt az egyik varázsa: a mindennapi ruháktól az extravagáns darabokig mindenki láthatott olyat, ami beindítja kicsit a fantáziáját.
Tudatosság és egyediség
Egyediség, elegancia és kifinomult nőiesség – ezekkel a fogalmakkal jellemezném a dizájnerek törekvéseit, amelyekkel a 2024-es kollekcióikon keresztül üzentek. Ezek a darabok akár hatást gyakorolhatnak az utcai viseletre is. Ugyanakkor a világ, ami körbevesz minket, a kizsákmányolásra épül – gondolunk itt a fast fashion üzletláncokra, ahol sokszor még gyerekmunkával készülnek az „eldobható”, műszálas, soha le nem bomló ruhák, szemétszigeteket képezve a harmadik világban. Mintha a társadalom egyfajta hedonista luxusüzemmódba kapcsolva próbálná túlélni a nyomasztó impulzusokat. A másik oldalon egyre inkább a tartósság, az (öko)tudatos szemlélet kerül előtérbe.
A divatban az állandóságra törekvés azt jelenti, hogy egy-egy minőségi ruhadarab megvásárlásával hosszú távra fektetünk a ruhatárunkba, ezáltal egy fenntarthatóbb jövő irányába mutat a gondolkozásunk.
A dizájnerek a karakteres darabok viselésével arra is biztatnak bennünket, hogy merjünk önmagunk lenni. Öltözzünk egyedien, legyen szó színről, anyagról, szabásról vagy e három kombinációjáról, már ezzel is túllépve a tömegárudömpingen. Erről is beszélt a Visszhangnak Daemona, vagyis Domokos Kata, az első napon bemutatkozó öt divattervező közül a legfiatalabb. „A hektikus jelenben egyre nehezebben tudjuk elhelyezni magunkat, a jövőt pedig szinte képtelenség elképzelni. Talán ezért kerültek előtérbe a tartalmatlan, felszínes, egységre törekvő divattrendek. Életünket a rohanás jellemzi, nem hagyunk időt magunknak arra, hogy a létezés egyszerűségére fókuszáljunk. A Daemon brand egyfajta menekülés számomra, egy kis buborékban létező világ, ami teljesen leválaszt arról a világról, amiben sebezhetőnek érzem magam – érzékeltette a dizájner. – A kollekciómban megjelenik a gyermeki én, ahol minden apró részlet számít. A ruhadarabok megmutatják a bennem lakozó két személyiséget: a komoly, introvertált embert és az életigenlő, pozitív, színes karaktert. Amikor alkotok, számomra megszűnik a világ generálta igazságtalanság és közöny, le tudom dönteni a korlátokat.”
A világhálón Daemoncouture néven megtalálható márka alapítójának fő profilja a kiegészítők tervezése. Sokféle anyaggal dolgozik, a gyártási folyamatokban őt is a környezettudatosság vezérli, éppen ezért limitált számban érhetők el a munkái. Egyedi, kézzel készült darabjai magas minőségű olasz bőrből, vegán szőrmékből vagy újrahasznosított nejlonból készülnek, valamint üvegplexit is használ díszítésként. Gyakran a népi bőrdíszműves-technikákat kombinálja a modern technika adta lehetőségekkel, hogy a hagyományok előtt tisztelegve kortárs dizájnt hozzon létre.
Nőiesség stílusosan
A bemutatók közötti szünetekben Virág Judit bűvölte el a közönséget fúziós hastáncelőadásával, amely egy Amerikából indult irányzat. Mozdulatai a törzsi hastáncra épülnek, de sokat merít más táncstílusokból is, legyen az népi, klasszikus, avagy flamencoelem. Különös hangsúlyt fektet a földies mozdulatokra, amelyek színtiszta női energiát sugároznak, akárcsak a Navona Fashion ruhakollekciója. Megla Rózsa a Navona Fashion alapítója és tervezője, a fenntartható divat elkötelezettje, akinek sztárok viselik ruháit több mint 80 magazin címlapján. A ruhái könnyedek, elegánsak, színpompásak és sikkesek. Természetes anyagokból készülnek, a klasszikus és a trendeknek megfelelő változatokban.Bucsuházy Piroska neve sem csenghet ismeretlenül a divat iránt érdeklődőknek, hiszen több mint három évtizede jelen van a hazai divatvilágban. Az első ruháját még kislány korában, a babájának varrta. Ehhez pedig az anyukája bársonyruháját szemelte ki magának, édesanyja nagy bánatára. Piroska tanult pilótának, elvégzett egy pénzügyi főiskolát is, míg végül a divat felé kanyarodott, megjárta Párizst, Milánót és Rómát is. Véleménye szerint a stílus ott kezdődik, hogy tudod, ki is vagy valójában, és ezt fel is mered vállalni a szürke hétköznapokban – ezt a szemléletet adja át stílustanácsadásain is.
Hagyományok kortárs köntösben
Suza, vagyis Kecskeméthy Zsuzsanna nívódíjas tervező szintén harminc éve képviseli a hazai divatszakmát. Ruháit leginkább a kézművesség jellemzi, az egyszerű, formailag letisztult szabású darabokat kortárs dizájnelemekkel ötvözi, de a romantikus bohémság is felfedezhető az alkotásaiban. Zsuzsa gyerekkorában a nagymamájától tanulta meg a kézimunka fortélyait. Már érettségi előtt tudta, hogy ruhatervező iparművész szeretne lenni. Pályája kezdetén nőikonfekció-tervezéssel foglalkozott ruhagyárakban, és már abban az időben szinte minden évben díjakat zsebelt be a ruhaterveivel. Ruhaanyagai között szerepel szatén, selyem, taft, tüll, zsorzsett, gyapjúszövet, organza és muszlin is. Az őszi kollekciója is transzparens anyagokra épül applikálással, hímzéssel és természetesen rengeteg kézi munkával.
Az összes kollekció közül Andrea Zimits alkotásai álltak a leginkább közel hozzám. Andrea már 1996 óta alkot, ruhadarabjait a kortárs eklektika stílusába sorolja. Egyik gyerekkori álma teljesült azzal, hogy nemrég a belvárosban (V. kerület, Galamb utca 7.) megnyitotta kis ruhaüzletét. Küldetésének tekinti, hogy a régi korok elfeledett kézművestechnikáit újraélessze, életben tartsa és továbbörökítse.
Szenvedélyesen gyűjti az egykori kézimunkákat, gobelineket, csipkéket, gombokat, antik kiegészítőket, ezeket társítja nemes anyagokkal és helyezi modern környezetbe.
Őszi kollekciója darabjainak egyediségét a japán boro és sashiko hímzés és foltvarrás adja. A sashiko Japán északi régióiból származik, és egy apró fércöltéses, ősi technikát takar. Az öltések mintája lehet egyszerű avagy bonyolult geometrikus ábra, mindenesetre a hímzés magával ragad, megnyugtatja a lelket, akár még függőségi viszony is kialakulhat az öltéssel kapcsolatban. A japán boro szó pedig rongyot jelent. Az eredeti borodarabokat szükségből készítették Japán szegényebb vidékein, ahol az új textíliák beszerzése nehéz és drága volt. Ezzel a technikával varrták össze a régi, elrongyolódott ruhákat, különböző rétegekben. Andreának nemrégiben gipszben volt a lába, ekkor fedezte fel ezeket a japán stílusokat, melyek számára gyógyító technikáknak bizonyultak. A divattervező fanatikus állatvédő is, ami visszaköszön a kollekcióban is, hiszen egyes darabokon megjelennek állatmotívumok is. A kollekciót az egyediség jellemezte, japán stílusban, és mindegyik darabon látható volt valami plusz, ami igazán szerethetővé tette a bemutatott ruhát.
