kiállítás;megváltozott munkaképességűek;Budapest Esély Nonprofit Kft.;művészetterápia;

- Gyógyító művészet: a papír jótékony hatása

A hagyományos papírmerítés technikája nemcsak a művészi célokat szolgálja, de terápiás eszköz is lehet – a Budapest Esély rehabilitációs műhelyében például a pszichoszociális rendellenességgel élő-, illetve beilleszkedési nehézségekkel küzdő embereket segíti önkifejezésükben és mentális jólétük javításában. A budapesti Deák17 Galéria A papíron túl című kiállítása betekintést nyújt a műhely terápiás folyamataiba.

Papírmasszából készült alkotások fogadnak minket a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Galériában: az egyik emberi alakot formáz, a másik macskákat, lovakat és galambokat, de találni emberi szervekre hasonlító absztrakt formákat is. Egy speciális technikával, a papírmerítéssel különös textúrájú műveket hozhatunk létre, de a masszába kerülhet szabási hulladék, mint szövet vagy fonál is.

– A textilt első körben felvágjuk, majd belehelyezzük az úgynevezett hollandi gépbe, melybe előzetesen vizet öntöttünk. Ebben egy őrlő cirkulálja az anyagot, majd szétbontja a rostokat, hogy aztán a pépet egy kádban eloszlassuk, majd szitakeret segítségével kimerítsük, hogy miután a víz kicsurgott belőle, a megformált papírt lepréseljük – magyarázza Jakubík-Cifra Anett képzőművész, aki mentorként dolgozik a Budapest Esély nevű szervezetnél. (A Budapest Esély Nonprofit Kft.–t a Fővárosi Önkormányzat 1996–ban alapította, a hátrányokkal küzdő társadalmi csoportok munkaerő–piaci esélyeinek megerősítésére - a szerk.)

Jakubík-Cifra Anett

Ennek a rehabilitációs műhelyében készíti e műveket olyan speciális igényű személyekkel, akik kiestek a munkaerőpiacról, de szeretnének visszailleszkedni. Most, a Deák17 Galériában az ő munkáikat láthatjuk kifüggesztve, illetve öt képzőművész alkotását, melyekhez a felhasznált alapanyagot szintén a Budapest Esély műhelyében dolgozóktól kapták. 

A tárlat célja, hogy bemutassa a fiataloknak és időseknek egyaránt, hogy milyen fontos megismerni a társadalom periférikus csoportjait, illetve felismerni, hogy ők is fontos részei az egésznek.

Napsütötte táj, boldog emberek, bájos kis állatok, egy színes virág. Az átlagembernek ilyesmi jut eszébe, ha azt próbálja megfogalmazni, mitől szép számára egy kép. A művészek teljesen másképp látják a világot, egy részletet, egy fényt keresnek, egy témát, ami megfogja őket. Ugyanígy van ezzel lapunk képszerkesztője, Gálos László fotóművész. Portrét nem szeret készíteni, a test viszont érdekli, mert azzal nehezebb hazudni. Egy gyógyíthatatlan ízületi betegséggel küzdő, egyelőre tünetmentes fiatal nő életét örökíti meg hatodik éve. A modell, György Erika legyűrte a félénkségét a cél érdekében. Az alkotó egy három képből álló kollekciójával különdíjat kapott a napokban az Alföldi Fotószalonon.