Papírmasszából készült alkotások fogadnak minket a Deák17 Gyermek és Ifjúsági Galériában: az egyik emberi alakot formáz, a másik macskákat, lovakat és galambokat, de találni emberi szervekre hasonlító absztrakt formákat is. Egy speciális technikával, a papírmerítéssel különös textúrájú műveket hozhatunk létre, de a masszába kerülhet szabási hulladék, mint szövet vagy fonál is.
– A textilt első körben felvágjuk, majd belehelyezzük az úgynevezett hollandi gépbe, melybe előzetesen vizet öntöttünk. Ebben egy őrlő cirkulálja az anyagot, majd szétbontja a rostokat, hogy aztán a pépet egy kádban eloszlassuk, majd szitakeret segítségével kimerítsük, hogy miután a víz kicsurgott belőle, a megformált papírt lepréseljük – magyarázza Jakubík-Cifra Anett képzőművész, aki mentorként dolgozik a Budapest Esély nevű szervezetnél. (A Budapest Esély Nonprofit Kft.–t a Fővárosi Önkormányzat 1996–ban alapította, a hátrányokkal küzdő társadalmi csoportok munkaerő–piaci esélyeinek megerősítésére - a szerk.)
Ennek a rehabilitációs műhelyében készíti e műveket olyan speciális igényű személyekkel, akik kiestek a munkaerőpiacról, de szeretnének visszailleszkedni. Most, a Deák17 Galériában az ő munkáikat láthatjuk kifüggesztve, illetve öt képzőművész alkotását, melyekhez a felhasznált alapanyagot szintén a Budapest Esély műhelyében dolgozóktól kapták.
A tárlat célja, hogy bemutassa a fiataloknak és időseknek egyaránt, hogy milyen fontos megismerni a társadalom periférikus csoportjait, illetve felismerni, hogy ők is fontos részei az egésznek.
Együtt átlépni a falakat
– 2024-ben az egyik hívószavunk az inklúzió, az elfogadás. Ennek érdekében számos szemléletformáló konferencián vettünk részt, ahogy workshopokon is. Mindezt azzal a céllal tettük, hogy a galéria a jövőben inkluzív intézménnyé válhasson. Ebben a szellemben valósult meg ez a kiállítás is – mondta a Visszhangnak Garami Gréta, a Deák17 Galéria vezetője. Örömmel is fogadták, amikor szűk egy éve megkereste őket a tárlat ötletével Dobai Sándor és Dombay Petik Rozália, a Budapest Esély intézményvezetője és szakmai vezetője, hisz a műhelyükben a fókuszt a művészet gyógyító és terápiás hatása kapja, mely rokon a Deák17 Galéria művészetfelfogásával és pedagógiai szemléletével is. – A téma kapcsán a gyerekekkel plakátokat készítettünk, és az egyiken megfogalmaztuk a fő szlogenünket: Veled teljes – Együtt átlépjük a falakat. Mi a galériában hisszük, hogy a kultúra mindenkié – vallja Gréta.
A Deák17 munkáját is ez a szellemiség hatja át, hiszen ide bármilyen gyerek betérhet, a foglalkozásokon pedig alkothat. A galéria terében azokat is segítik, akik enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékossággal élnek, nekik a Kassák Múzeum által tervezett piktogram-sorozat darabjait helyezték el a falakon, olyan könnyen érthető, apró rajzokat, melyek megmutatják, hol lehet enni, inni, beszélgetni, a kabátot akasztóra tenni vagy csöngetni a galériába. – A Könnyen Érthető Kommunikáció nevű módszer szakértői Horváth Péter és Farkasné Gönczi Rita, akikkel a galéria belső fejlesztést indított el az inkluzív módszerek bevezetésére. Ennek a nyelvezetnek az a lényege, hogy egyszerű, tiszta formában az információ megértését szolgálja. A kiállítótérben ezért a tárlat koncepciójának a szövege könnyen olvasható formában is szerepel, hogy mindenki tudja azt értelmezni.
Felzárkózni a piachoz
– A Budapest Esély műhelyében nemcsak művészeti alkotások készülnek, hanem használati tárgyak is, mint borítékok, jegyzettömbök, határidőnaplók, melyek olyan exkluzív minőségűek, hogy a piacon is megállják a helyüket, sőt, vannak olyan jók, mint egy webshopból rendelt márkás termék – mondta Dombay Petik Rozália, a szervezet szakmai vezetője. – Mi a kollégáimmal főként foglalkoztatásfejlesztéssel és esélyegyenlőséggel foglalkozunk, a célunk pedig az, hogy a megváltozott munkaképességű személyeknek védett foglalkozást biztosítsunk, hogy később a nyílt munkaerőpiacon el tudjanak elhelyezkedni, majd önálló életvitelt folytatni. Ezért is jött létre nálunk a papírmerítő műhely – mondta Rozália. Ügyfeleik között vannak olyanok, akik pszichoszociális nehézségekkel küzdenek (ilyenek például a pánikbetegség, a depresszió, szorongásos zavarok stb. - a szerk.), fogyatékossággal élnek vagy hajléktalanok, a szervezetben pedig arra törekszenek, hogy mindenkinek feltárják az értékteremtő képességét, és megmutassák nekik, hogy a közösség hasznos tagjaivá tudnak válni.
– Aki felkeres minket, azzal egy foglalkoztatási szerződést kötünk, így az elvégzett munkáért, ami maximum hat óra, díjazásban részesítjük őket, illetve fejlesztő tevékenységben is részt vesznek – mondta a vezető. Mindez integrált módon zajlik: a különböző igényű és társadalmi helyzetű emberek együtt dolgoznak, alkotnak, a foglakozásokat pedig szakképzett mentor munkatársak koordinálják. A műhelyben figyelnek arra is, hogy mindenki komfortosan érezze magát, például alacsony a zajterhelés, a résztvevőkön kívül pedig más nem tartózkodik a helyszínen, hogy mindenki nyugodtan alkothasson.
Papír mint kifejezőeszköz
– A dolgozóinkat is motiváljuk azzal, hogy ezen a kiállításon a munkáikat mások is látják és értékelik, főleg hogy már bizonyított alkotók munkái is szerepelnek mellettük – véli Jakubík-Cifra Anett képzőművész. Ő a munkájában például a nagyszüleitől kapott textileket dogozta fel, melyhez két aktot rajzolt, körvonalukat pedig kézzel hímezte, így emelve be egy személyes tárgyat a létrejött műbe. Metzing Eszter Átmosott üledék I-II. című absztrakt munkája talált muszlinkendőből, textilpépből, üvegből, vászonból és cérnából épül fel, az organikus formákkal pedig az ember testi és lelki folyamatait, a változások kikerülhetetlenségét akarta ábrázolni. Hu-Yang Kamilla Időtlen szálak című műve egy kenderből készült, a magasból leomló papírszövet, mellyel az alkotó a személyközi kapcsolatok időtlen természetét fejezi ki. Eged Enikő Katalin állatportréi a mesék világát idézik meg, Koltay Dorottya Szonja emberalakjai pedig a saját bőrüktől is megszabadulnak. A kiállított művek bizonyítják, hogy a papírmassza végtelen lehetőséget nyújt a belső világ kifejezéséhez.
