Körbeolvasás címmel nemzetközi műfordítói kerekasztalt tartottak a Goethe Intézet, a Magyar Műfordítók Egyesülete és a Bázis Egyesület szervezésében, melyen alapvetően a környező országok irodalmainak kölcsönhatásairól esett szó, de a beszélgetés egészen a határon túli kultúráig, valamint az 1999-es Frankfurti Könyvvásárig terjedt. A résztvevők közül Mészáros Tünde és Deák Renáta szlovák-magyar műfordítók, Akos Doma magyar irodalmat fordít németre, a moderátor Nádori Lídia szakterülete a kortárs német próza, Hetényi Zsuzsa pedig oroszból és angolból fordít.
Ahogy a Könyvfesztiválon sokadjára, úgy itt is előkerült, aránytalanul kevés fordítás készül a kis nyelvek irodalmából mondjuk angolra, miközben a kis nyelvek fordítói számtalan művet ültetnek át a saját nyelvükre. Nádori Lídia a beszélgetés elején fölvetette, olyan, mintha nem lenne rálátásunk, talán érdeklődésünk sem a szomszédos országok irodalma felé. Mészáros Tünde annyit kért a közönségtől, hogy gondolja át, az elmúlt egy-két év során hány könyvet olvasott a szomszédos országok íróitól. Akos Doma úgy reagált, érdemes lenne odafigyelnünk a mellettünk élő kultúrákra, mert a szomszédos országokkal egy nagy kulturális egységet alkotunk sok-sok kulturális különbséggel. – Jóval több a közös bennünk, mint azt elsőre gondolnánk. – fogalmazott.
A moderátor felvetette, hogy jelentős különbség van a magyarországi magyar olvasók, szakemberek, alkotók, műfordítók, kritikusok és a határon túlon élő irodalommal foglalkozó, aziránt érdeklődők között. – Az állításom az, hogy a határainkon túl élő magyarok, legyenek akár úgynevezett egyszerű olvasók vagy éppen szakmabeliek, egyaránt figyelnek a magyarországi kultúrára és azé az országéra is, amelyben élnek. – Nádori Lídia szerint olyan, mintha elszigetelnénk saját magunkat mindattól, ami a határainkon túl történik. – Nagyon-nagy tudatlanságban vagyunk szerintem a határon túli magyar irodalommal, illetve a határainkon túl élő emberekkel kapcsolatban úgy általában. Sokan nem is tudják, hogy a határon túl élnek emberek, akik magyarul beszélnek, és nem feltétlenül csak szavazógépeknek használják őket, hanem esetleg teljesen másképpen gondolkodnak kultúráról, politikáról – vélekedett.
Mészáros Tünde leszögezte, hogy csak a szlovákiai állapotokról tud beszélni. Szerinte egy egynyelvű szlovák közegben a magyar olvasó inkább a magyar nyelvű könyvekre fókuszál, de ha úgynevezett laikus olvasóról van szó, akkor tulajdonképpen inkább zsánert keresi vagy a zsáneren belül egy adott szerzőt. – Van egy következő réteg, aki mondjuk nem szakmabeli, de figyeli az irodalmi újdonságokat is, mind a magyarországiakat, mind a szlovákiaiakat. Mert azt hiszem, hogy Szlovákiában van egy elég erős magyar liga ilyen szempontból, tehát vannak nagyon jó íróink, akik keresettek – válaszolt hozzátéve, hogy az irodalmi újdonságokat figyelő réteg Szlovákiában is hasonlóan szűk, mint hazánkban.
Hetényi Zsuzsa elmondta: határozottan érzi, hogy hogy a nyugat-európai könyvpiacon fokozódik az érdeklődés a kis nyelvek irodalma iránt. Ezzel szemben Nádori Lídia felvetette, hogy kifejezetten a magyar nyelvű irodalom iránt erőteljesen megcsappant az érdeklődés az elmúlt 20-25 évben. – 1999-ben Magyarország volt a Frankfurti Könyvvásár díszvendége, akkor volt egy nagy felfutása magyar irodalomnak, azóta hasonlót nem tapasztaltunk – mondta. Mire Akos Doma elmesélte: volt külföldi kiadó, aki egyenesen 50 magyar regényt fordíttatott le, akkor ismerte meg a világ Márait még Krúdyt is fordítottak. Nem lehet örökké egy Frankfurti Könyvvásár díszvendégségéből élni. – Felmerül a kérdés: vajon a magyar irodalom és a magyar kultúra iránti érdeklődés megcsappanása, vagy akár az attól való elfordulásnak van-e bármi köze ahhoz, hogy milyen képe van a külvilágnak Magyarországról? – fogalmazott Nádori Lídia.
