A francia politika jobbra tolódását igazolja a kijelölt miniszterelnök, Michel Barnier kormánya. A kiszivárgott lista szerint több jobboldali személyiség alkotja a kabinetet, így nem sikerült valóra váltani Emmanuel Macron elnök kérését, hogy minél szélesebb körű kabinet jöjjön létre, amelyben a baloldal is szerepet kap. Több lap úgy tudja, Bruno Retailleau, a jobbközép Republikánusok (LR) szenátusi frakciójának vezetője a belügyi tárca élére kerül. Komoly vita alakult ki abból, hogy az ugyanezen párthoz tartozó Laurence Garnier-t a családügyi tárca élére teszi meg az új kormányfő, pedig a szenátor az azonos neműek házassága és a nők abortuszhoz való jogának alkotmányban való rögzítése ellen kampányolt. Tehát szembeszállt azokkal az értékekkel, amelyek sorsát a köztársasági elnök nagyon is a szívén viseli. Macron állítólag fel is hívta erre Barnier figyelmét, igaz, az elnök egyetlen jelölt kinevezését sem akarta megakadályozni. Laurent Wauquiez, a LR képviselőházi frakcióvezetője ugyanakkor elutasította a kormányba való belépést, neki a pénzügyminiszteri tárcát szánta a kijelölt kormányfő. Macron tömbje hét miniszteri tárcát kap, a miniszterelnök Jean-Noel Barrot-t javasolta külügyminiszterelnöknek. A centrista MoDem politikusáról van szó, aki Gabriel Attal kormányában Európa-ügyi miniszterhelyettesként szolgált.
A kormány összeállítása több nehézségbe ütközött, amit az is jelez, hogy Barnier eredetileg a hét elején akarta bemutatni csapatát, de a lehetséges partnerek követelései miatt ez az időpont folyamatosan tolódott. Konfliktus alakult ki Attal, illetve Gérald Darmanin leköszönő belügyminiszter és a kijelölt kormányfő között, de Macron és Barnier kapcsolata sem volt felhőtlen. Olyannyira, hogy a francia lapok egybehangzó állítása szerint Barnier szerdán kis híján visszaadta miniszterelnöki megbízatását. Végül a kormányfő azzal békítette meg Attalékat, hogy deklarálta: nem kívánja növelni a középosztály adóterheit, ami egyfajta vörös vonalat jelentett a volt miniszterelnök és Macron pártja számára. Barnier hitet tett amellett, hogy javítani kívánja honfitársai életszínvonalát, a közszolgáltatások működését, különös tekintettel az oktatásra és az egészségügyre, komoly figyelmet szentel a belbiztonságra, valamint szigorítaná a bevándorlást. Céljai között szerepel a vállalatok és gazdálkodók ösztönzése arra, hogy segítségükkel vonzóbbá váljon a francia gazdaság a befektetők számára.
Ami azonban a legfontosabb lesz a leendő kormány számára: az az államháztartás rendbetétele. A Számvevőszék már júliusban megkongatta a vészharangot. Az ország ellen uniós eljárás is indult a megengedettnél magasabb hiány miatt. Ennek mértéke 2023-ban a GDP 5,5 százalékának felelt meg. Az államadósság tekintetében sem sikerül teljesíteni a brüsszeli előírásokat: tavaly az adósság a GDP 110,6 százalékát tette ki, s az Európai Bizottság szerint idén ez már eléri a 112,4, 2025-ben pedig a 113,8 százalékot, miközben az EU által meghatározott felső határ 60 százalék. A költségvetés konszolidációját nehezítette a bizonytalan belpolitikai helyzet, illetve a június végén és július elején megrendezett parlamenti választás. Barnier csapata a költségvetés bemutatását csak október 8-ára tervezi, egy héttel később eredeti ígéretüknél. A francia kormány szeptember 20-ig kellett volna bemutassa az Európai Bizottságnak költségvetési elképzeléseit és elmagyarázni azt, hogyan kívánja Franciaország konszolidálni az államháztartást és csökkenteni az adósságot, de ez is csúszik.
Már most látható, hogy a leendő kormánynak belső feszültségekkel kell megküzdenie, ez azonban a kisebbik gond. A nagyobbik, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) támogatását is meg kell szereznie. Az Új Népfront nevű baloldali szövetség eleve jelezte, nem támogatja a kabinetet. Bár Barnier több baloldali politikust is a kormányához akart édesgetni, mindannyian kikosarazták. Így potenciális külső partnerként jobb híján Marine Le Pen pártja marad.