szorongás;szüzesség;hímzés;nőművészet;papírzsebkendő;

- Meghímzett traumák, zsebkendőkbe varrt kérdések

Hímzett és varrott zsebkendőkön keresztül beszél a nőiség és a szüzesség témájáról Boncz Virág Luca első önálló kiállításán. A képzőművész fő kérdése, hogy valóban érték-e a szüzesség, és vajon ez volna-e egy fiatal lány legnagyobb kincse. Emellett a szorongás témájával is foglalkozik, mely nemtől függetlenül érinthet bárkit. A tárlat kapcsán Páskuly Mercédesz kurátor és Kopeczky Róna, az acb Galéria művészeti vezetője is megszólalt, kitérve arra, miért is fontos a Nem fontos című kiállítás.

Amikor először olvastam Boncz Luca művészetéről, meglepődtem azon, hogy a műveit papír zsebkendőkbe varrja. Gondoltam, az nem lehet olyan tartós, hisz könnyen szétszakadhat vagy elázhat, ha például szabad tér alatt állítják ki. Ez pedig így is történt. Amikor egy esős nap megérkeztem a kiállítás színhelyére, egy Benczúr utcai kávézóba, a kertben Luca elázott művei fogadtak, miközben a művész szétnyitotta az egyiket, megmutatva a rávarrt feliratot: „Gólya, gólya, gilice, / Mitől véres a lábad?”– Luca először keszkenőre akart varrni, mert az jobban idézi a folklór világát, de azért gondolta meg magát, mert az egy régi, klasszikus anyag, és ha áthatol rajta a tű, akkor a szövetben keletkező lyuk eltüntethető az anyag mozgatásával.

Az alkotó, Boncz Virág Luca

A papír zsebkendőn viszont minden tűszúrás maradandó nyomot hagy, és nem visszafordítható, akár a szüzesség elvesztése, ami a kiállítás egyik témája is – mondja Páskuly Mercédesz kurátor.

Megsemmisülő művek

Luca a fenti Szidott anyám érte(d)... című sorozatában népdalokból indul ki. A Gólya, gólya, gilice kezdetű dal például a százötven éves török uralmat, majd az azt követő újjáépítést idézi meg, de Lucának más értelmezése is van. – A korábbi kutatásaim alapján ez a dal a török katonáknak a lányokon elkövetett erőszakát mutatja be, mely után „... síppal, dobbal, nádi hegedűvel” gyógyítják az áldozatokat, vagyis a teherbe esett lányokat, akiket aztán a visszatért magyar katonák vettek el feleségül – mondja, majd a kurátor hozzáteszi: – A gyerekdalok generációs traumákról is szólnak, melyeket csupán a népdalokat énekelve még nem érthetünk meg, szükség van azok értelmezésére is.

Más zsebkendőkön hímzett lyukakat látunk, melyek az elvesztett szüzességre utalnak. – Luca ezeket a traumákat meghímezte, de mivel azok zsebkendőkön vannak, ezért van egy életciklusuk, idővel eláznak, szétmállanak és feloldódnak. Ez is a célunk, hogy a kiállítás végére semmisüljenek meg a művek – mondja a kurátor. Hozzáteszi, a társadalom úgy véli, egy nő értéke megváltozik, ha elveszti a szüzességét, mert sokan úgy gondolják, akkor azután az illetőt nem adhatják férjhez, vagy titkolniuk kell, hogy már volt valakivel.

– Nem az határozza meg egy nő helyzetét, hogy szűz-e, vagy sem. A nőknek is megvan a szabadságuk, hogy párt válasszanak, hogy maguk döntsék el, hogy erre mikor vágynak. Minden oldalról nagy nyomás nehezedik rájuk, hogy miként kellene dönteniük – mondja Páskuly Mercédesz.

Tövisekkel teli erdő

Luca szerint a népdalokon keresztül már kis korunkban találkozunk a sztereotípiákkal. – Bár nem hímeztem meg a követező, óvodában hallott sort, de jól emlékszem rá: „A lányoknak száz forint az ára, és mégis viszik őket, a fiúknak meg egy forint, és mégsem viszik őket.” Ez a gondolat már gyerekként ellenszenvet okoz a két nem között – mondja a művész, aki szerint nem baj, ha ezt az óvodások éneklik, de akkor magyarázzák meg nekik, hogy miről is szól.

„Anya, neked már négy gyereked van!” – közölte a kisfiam múlt vasárnap, amikor az unokahúgom elé mentünk a vasútállomásra, hogy az első éves egyetemistát beköltöztessük a fővárosi kollégiumba, ahol reményei szerint legalább három évet fog tölteni, mire elvégzi az alapképzést (BA), és utána talán a mester szakot (MA) is. Izgatottan ingáztunk a kelenföldi kijelzőtábla és a peron közt, mire pályahibák miatt félórás késéssel befutott a Mecsek IC, és megérkezett Hanna. Törékeny kis termete eltörpült a hatalmas túrahátizsák alatt, kezében gurulós bőrönd és kispárna, ami, mint később másoknál is láttam, kötelező kollégistakellék, akár az óriásplüss. Így kicsit még a gyerekszoba is velük költözik a szülői házból az első önálló lakóegységbe.