Hannát a szülei az állomásig kísérték ki, miután hatan vannak testvérek, a húszévestől az óvodásig, az önállóságra nevelés náluk létszükség. Tinédzser koruk óta a nagyobbak egyedül is utaznak, nem viszik őket háztól házig, mint sok más gyereket, akiket a kollégium parkolóját megtöltő autókból láttunk kiszállni. Mivel a legidősebb testvér a Pécsi Egyetemre jár, a másodszülött Hanna az első, akit a távolba elengedtek, ami fontos mérföldkő a család életében. El is érzékenyültek, napokon át búcsúzkodtak, noha a lányuk akár minden hétvégén hazamehet, országbérlettel csak a helyjegyet kell megvenni, meg kivárni, mire a vonat odazötyög. Egyelőre gyakran tervez hazalátogatni, a család mellett a barátja is hazavárja, és bár a gólyatáborban már kialakult egy jó kis társaság az évfolyamból, ez még nem olyan sűrű szociális háló, ami folyamatosan a fővárosban tartaná. Budapestet alig ismeri, minden új számára, a közlekedés, a távolságok, és idő, mire feltérképezi itt a szűkebb-tágabb környezetét, a boltoktól a kulturális programokig, sportlehetőségekig. Utóbbit az egyetem is kínál, csapatsportok kedvelőinek bőséggel, Hanna azonban inkább a gerinctornát választotta, ez jobban illett introvertált, szelíd személyiségéhez.
A kollégium, ahová végül felvették – amiért a nagycsalád augusztus végéig tűkön ülve szurkolt –, a Gellért-hegyen áll, pár percnyi gyaloglásra az egyetemétől, ahol élelmiszermérnöknek tanul. A kémia és a fizika mindig is erőssége volt, a humán értelmiségi családjához képest „fordítva van bekötve”, mint édesanyja fogalmaz, de a művészetek is érdeklik, különösen a Szegedi Kortárs Balett produkcióit szereti. Fájlalta is, hogy ki kell hagynia az idei Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozót, noha biztosítottam róla, a fővárosban ezek a társulatok még gyakrabban is megfordulnak, én pedig csak örülök, ha együtt is járhatunk majd előadásokra.
Kirepülés a fészekből
A beköltözés az idei utolsó nyárias délutánon olyan volt, akár az amerikai filmekben: hatalmas csomagokkal, bőröndökkel felszerelkezett fiatalok, egy-két szülő és néha a testvérek, barátok által kísérve, akik a kisbútoroktól a mikrón át a cserepes növényekig mindenféle komfortkellékeket, meg bálányi élelmiszercsomagokat cipeltek utánuk. A minap Gwyneth Paltrow posztolta, hogy épp így költöztette be immár a legkisebb gyerekét is a kollégiumba, és az internet odáig volt, hogy mennyire „normális”, ahogy az Oscar-díjas sztár a csomagtartójából pakolja ki a dobozokat.
A kollégiumi beköltözés éppolyan fontos életesemény, akár az első osztályos tanévnyitó, még a szülőknek is, hiszen a gyerekük kirepül a családi fészekből, elindul az önálló felnőtt élet ösvényén.
És remélhetőleg vissza sem kell fordulnia onnan, noha a Z, sőt már az Y generációt is súlyosan érinti a globális lakhatási válság.
