Az emberi test jut eszembe ezekről az egyszerre nyers és finoman megmunkált, organikus alkotásokról. Keretüket a festett, krómozott fák, olykor hajlított Thonet bútorrészek adják, melyek indaként fonják körbe üveg vékony, fátyolszerű anyagait. Erősen szorítják őket, a vastag fém rácsaiból az esendő lepeldarabnak csak imitt-amott sikerül kiszabadulni rojtos foszlánydarabokként. A rusztikus, tekergő ráma közti, testszínű anyagot LED-világítás teszi áttetszően könnyűvé.
Üveges Mónika objekteit szemlélve nem tudtam elvonatkoztatni azok emberszerűségétől. A Skeletal Scenes II. egészen olyan, mint egy arcát takaró női figura. Hogy rejtőzködése mögött mi áll? Nem tudni, mesterien leplezi magát. A Skeletal Scenes I. hosszú karú emberi alakot láthatunk bele, csak lábak kellenének neki. Noha a művek emberi mivolta jelzésszerű, ez éppen elegendő ahhoz, hogy érzéki testet öltsenek.
A technológia rohamléptékű fejlődése az orvostudományra is erősen hat. Törött csontok, elhalt szövetek közé fémeket, protéziseket ültetnek be elősegítve a minél gyorsabb gyógyulást. Az alkotó műveire úgy is tekinthetünk, mint robotszerűen átalakult testekre, amelyekbe az orvosi modulációk új életet leheltek.
„Üveges Mónika művészete a tudományos kísérlet és a gyermeki játék metszeteként foglalható össze, amely a posztantropocén által uralt filozófiai klímában egyszerre feszegeti a képhordozó és a természetes-mesterséges határvonalait”- írja róla Fülöp Tímea kurátor. Kreativitását, tárgykészítési vágyát elmondása szerint kőfaragó és épületszobrász édesapjától örökölte, akinek „ha egy tárgy a keze ügyébe kerül, abból biztosan valami izgalmas sül ki” – hangzott el abban a kultúra.hu oldalán megjelent interjúban, amit Kocsis Katica esztéta, művészeti író és kurátor készített vele.
Üveges mindenképpen valamilyen kreatív tevékenységgel szeretett volna foglalkozni. A Kisképző fotó szakára járt, ám érlelődött benne a gondolat, hogy valamilyen taktilis anyaggal dolgozna szívesebben. A festés mellett kötelezte el magát, mert az szabadabb utat biztosít a médiumok közötti átjáráshoz.
Művészetében a festészet és szobrászat mosódik össze. A vegyülés olyan „objekteket eredményez, melyek formavilágukban egyszerre merítenek a dizájner tárgyakból és a poszthumán elméletekből”- olvashatjuk a tárlathoz tartozó leírásában. Az am projects falain függő tárgyak dizájnboltokban is megállnák a helyüket, bár vad küllemük, erőt sugárzó rusztikusságuk miatt csak kevesek kapkodnának értük. A vadság mögött- mint már említettem-, érzékiség leledzik, köszönhetően a barna-sárgás-vöröses tüllöknek, amik nőies „színezetet” adnak a tárgyaknak. Ezen olvasat szerint a férfi dominancia a keretekben mutatkozik meg, amint erősen „ölelik”a nőként aposztrofálható kelméket.
A csontvázként körbevett, membránszerű tüll bőrünket és az elmúlást idézi. Testünk sérülékenységét reprezentálja, a határvonalat lét és nem lét között. Ugyanakkor a természetes, élő és a mesterséges, ipari forma között teremt kapcsolatot. Maga Üveges is, aki mesterein jár-kel médiumok között, ügyesen lavírozik természetes és mesterséges között.
Infó: Üveges Mónika: Skeletal Scenes, Molnár Ani Galéria am projects (VIII. Bródy Sándor utca 36.) Nyitva: október 4-ig.
