- Lesz kőolaj és földgáz is, ha Ukrajna holnap elzárná a vezetékeket, Magyarország máshonnan is hozzájutna a nyersanyagokhoz

Ukrajna olaj- és gázvezetékeink elzárásával tényleg tönkretesz minket?

Nem. Olajügyben annyi történt, hogy Zelenszkij elnök június végén aláírt egy rendeletet, miszerint a Lukoil nevű orosz olajvállalat szállítmányait többé nem továbbítják Nyugat felé. Ám, amiként az a Mol befektetői háttérbeszélgetésein elhangzik, a magyar olajcég közvetlenül a Lukoil svájci kereskedőjével, a Litascóval áll kapcsolatban. Júliusban a Litasco nem szállított, mert nem látták világosan, rá kiterjed-e a rendelet. Bár a Lukoil-Litasco a Mol Csoport oroszolaj-beszerzéseinek 40 százalékát képviseli, ez a szintén Mol-hátterű Slovnaft pozsonyi finomítójának karbantartása miatt nem okozott kiesést. Augusztusban pedig, amikorra világossá vált, hogy a Litasco nincs a tiltólistán, újraindult a forgalom. Vagyis az ukrán rendelkezés egyetlen orosz céget érint. A Mol többi olajbeszállítójáról szóbeszédek keringenek. A szintén orosz hátterű, svájci Normeston jellemzően az állami Rosznyefty olaját hozza. Változó összetételben szállíthat a Tatnyefty és a magánhátterű Russznyefty is. Hogy Zelenszkij miért épp a Lukoilt pécézte ki, rejtély. Talán az amerikai titkosszolgálat talált a cégnél valami, orosz mércével is kirívó stiklit, amit így iktattak ki. A 2022. végi, 6. szankciós csomag óta az EU tagállamai közül lényegében csak a Mol-tulajdonú hazai és szlovák, valamint az áttételesen a lengyel állami Orlen kezében lévő cseh finomító vásárolhat orosz olajat.

A rendelkezés a tengeri szállítású orosz olaj beszerzését tiltja, a vezetékest nem, igaz, az utóbbiból finomított termék is csak a nemzeti határokon belül értékesíthető. Rosznyefty-szerződésük jövő júniusi lejártával Prága is más, alapvetően olasz-osztrák irányra vált. A Dunai Finomító évi 8,1, a Slovnaft pedig 5,6 millió tonna olaj feldolgozására alkalmas, amit jórészt ki is töltenek. Százhalombatta most évi 7-7,5, Pozsony pedig 3,5-4 millió tonna orosz olajat kaphat. A két finomító két évvel ezelőtti arányai jószerével megfordultak. A Mol 2022-ben még azt hangoztatta, hogy míg a pozsonyi egység 95 százalékban orosz olajat dolgoz fel, addig a Dunai Finomító akár 30-35 százalékban is képes tengerről, vagyis a nemzetközi kereskedelemből, az Adria-vezetéken át, más forrású nyersanyagot, költséghatékonyan feldolgozni. Most viszont, míg a Slovnaft-egységben a tengeri beszerzés 35-40 százalékra nőtt, Százhalombatta éppenséggel újfent 95 százalékban orosz olajat használ, a többi pedig hazai kitermelés. Az Adriát üzemeltető, horvát állami Janaffal 2024-re kötött, 2,2 millió tonnás szerződés szállítmányai most Pozsonyban kötnek ki. A Mol Csoport főképp a Slovnaft átalakítására összpontosít, mivel itt jelentős a kivitel. Bár Pozsony termelésének kétharmadát – főleg dízelt – a cseheknek adja el, az EU a szükséges átállásra adott időt, amit tavaly decemberben ez év végéig meghosszabbítottak. Ha idén megszűnik a brüsszeli türelem, jövőre a Slovnaftnak oroszolaj-arányát 30-40 százalékra kell csökkentenie. De Százhalombatta átalakításával is haladnak. Molos közlések szerint, 2026 év végéig, mintegy 500 millió dollárból, mindkét érintett egységüket alkalmassá teszik akár száz százalékban tengeri szállítású kőolaj hatékony feldolgozására. Bár az Európai Bizottság két éve papíron nem adott határidőt az orosz olajtól leginkább függő kelet-közép-európai államok teljes átállására, szóban 2027 elejét említették, amit akár ki is kényszeríthetnek.

Miként érdemes értelmezni, hogy Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó nemrég azt nyilatkozata, hogy 2025 januárjában elzárják a Barátság-olajvezetéket, utána pedig cáfolta magát?

Véletlenül összekeverte az orosz-ukrán olajszállítási megállapodást a gázéval: utóbbi ugyanis tényleg 2025 elején jár le és azt Ukrajna valóban nem hosszabbítja meg. Mindazonáltal, az évi 5 millió tonna olajat vásárló csehek jövő évi kiszállásával Ukrajna szállításidíj-bevételei úgy apadnak, hogy már anyagilag is alig-alig éri meg nekik a vezeték háborús körülmények közötti fenntartása. Tehát 2025 közepétől így is nő a Barátság elzárásának esélye. De a Mol-szakértők tájékoztatása szerint akkor se omlana össze a hazai üzemanyag-ellátás, ha az ukrajnai Barátság-vezeték, bármely okból, holnap leállna. Igaz, ebben az esetben a finomítók hatásfoka 100-ról 80 százalékra esne. Meggyőződésem, ez nem csak a Mol-nyereséget csapolná, de 5-10 százalékkal a térségi – legalábbis a magyar és a szlovák – üzemanyagárak is ugranának.

Márpedig ha a hazai tarifák a szomszédok átlaga fölé kerülnek, jön Nagy Márton és akár hatósági beavatkozással is visszanyomja a szintet.

Az ilyen borzasztóan káros politikai elvárásoknak a Mol hosszú távon nem képes megfelelni. Ha a kormány, akár hatósági eszközökkel, akár fenyegetőzéssel, lenyomja a Mol nyereségét, a csoport veszít versenyképességéből, lekörözik a többiek, kevesebb jut beruházásokra, zöld átállásra. A két évvel ezelőtti pénzeső a nemzetközi olajipar egészét jellemezte. Azóta folyamatos a visszaesés és kedvező fordulatra sem számítok.

Akkor Mihajlo Podoljak szavai alapján januártól gázunk nem lesz?

De, az is lesz. A 2021-ben megújított magyar-orosz gázszerződésben rögzített, évi 4,5 milliárd köbméterből 3,5 milliárdot az akkor átadott Török Áramlaton keresztül, Szerbia felől kapunk és csak 1 milliárd érkezik Ukrajnán, majd Szlovákián át Ausztriából. Abban a nem várt esetben, ha januártól tényleg megszűnne az orosz gáz ukrajnai továbbítása, ez a plusz egymilliárd bőven elfér a déli csőben. De a szlovákok és az osztrákok se maradnának gáz nélkül. Hisz Pozsony és Bécs se tétlenkedik: bővítették a német és a lengyel kapcsolatokat, az osztrák-olasz csövet kétirányúsították és jogokat foglaltak le a környékbeli – horvát vagy épp lengyel -, tengerparti cseppfolyósítottföldgáz-lefejtőkben. Így a Török Áramlaton és Magyarországon keresztüli beszerzésre se szorulnának rá, amit Ausztria felé a vezeték szűkös képességei is akadályoznának. Mindazonáltal Ukrajna a jelenleg évi 13-15 milliárd köbméter gáz továbbításán sokkal többet keres, mint az olajon. Eddig láthatólag a harcoló felek is kímélték a vezetéket. Némiképp bonyolítja a helyzetet, hogy a Moszkva és vevői közötti elszámolás mérési adatait szolgáltató, az oroszországi Szudzsában található állomást az ukránok éppenséggel elfoglalták. De az uniós kereskedelmi szabályok alapján Ukrajna kétoldalú szállítási szerződés nélkül is továbbíthatja az orosz gázt. Meglátjuk, mi lesz, de gáz lesz.

Az átállással szembeni legfőbb érv, hogy a más forrású gáz drágább.

Ez nem igaz. Inkább azt nevezném átverésnek, hogy az oroszok, a korábbi évtizedek során, pont a függőség kialakítása végett, fűtőanyagukat a cseppfolyósított gáz piaci áránál jóval olcsóbban adták. De immár Moszkva is tőzsdei árat szab. Vagyis az az európai vevőknek ugyanannyiba kerül, mint bármely más cseppfolyósított földgázszállítmány. Bár a vezetékes szállítás jóval olcsóbb, ezek az ügyletek csak Putyin haszonkulcsát növelik. A gázra ugyanúgy elmondható: ha a még nyitott keleti csapok is elzárulnának, a termék ára kissé felszaladna, de azt már máshonnan is meg tudnánk venni. 2026-27 után pedig a világpiacon soha nem látott gázbőség várható, ami még inkább csökkentheti az árakat. A gáz tőzsdei árváltozását Magyarországon a piaci vevők a maga teljességében megérzik, míg a fix, rezsicsökkentett tarifát fizető lakosság esetében a költségvetési ártámogatás módosul.

A horvát irányú beszerzés kapcsán a minap két, ellentmondó nyilatkozatot ismételtek meg a felek: míg Szijjártó Péter szerint pótlólagos lehetőségek híján Magyarország orosz olaj nélkül nem képes üzemanyagigényét kielégíteni, az általa többször megbízhatatlannak bélyegzett horvátok fogadkoztak, hogy az Adria-vezeték akár bővítés nélkül is képes ellátni a magyar és a szlovák finomítót.

Szijjártó Péter politikai szólamai kevéssé kapcsolódnak a valósághoz. Érdemes megfigyelni, hogy akár a Mol, akár az állami MVM, olaj- és gázfronton egyaránt, látható kormánytámogatással, módszeresen szélesíti beszerzési lehetőségeit. Hamarosan Szlovénia – így Olaszország – felé is épül gázvezeték. Bővítik a román kapcsolatot is, ahonnan 2027-től már fekete-tengeri gáz érkezhet. Meggyőződésem, hogy a horvátok se akadályoznának egy jelentősebb olajszállítmányt. A kétoldalú közeledést máig leginkább a Zágrábban kenőpénzfizetés miatt letöltendő börtönre ítélt Hernádi Zsolt Mol-vezér megtagadott kiadatása akadályozza, amiben most már tényleg dűlőre kéne jutni. Ez egy kelet-európai sajátosság: az olaszok annak közel 60 éves történelme során a Triesztből induló TAL-olajvezetékre hivatkozva soha nem zsarolták a rajtuk keresztül ellátott osztrákokat vagy németeket.

Az olaj- és gázviták nyár közepi izzását nem zavarja, hogy közben megsülünk a napon?

Meggyőződésem, hogy az EU csökkenti a zöld átállás lendületét és a ráköltött hatalmas összegeket. A világ 7 százalékos szén-dioxid-kibocsátásáért felelős Európa erőfeszítései nem sokat érnek, ha közben Ázsia vagy épp Amerika nem korlátozza az olaj-, gáz- és szénhasználatot. Mivel a hagyományos tüzelőanyagokkal még mindig nagyságrendekkel gyorsabb és olcsóbb gazdasági fejlődés érhető el, a túlhajtott zöldítés lemaradást hoz. A jövőben a környezetvédelem és a gazdaságfejlesztés egyensúlyára számítok. Az energiaügyi viták gyújtópontjában még évtizedek múlva is az olaj- és gázkérdések állnak.