Érteni kell a könyveket, nem tiltani

– Albumnak is tekinthető ez a könyv. Több szöveget vártam.

– Számba vesz fontos könyveket, amelyek valamikor, valamiért be voltak tiltva, és tömör tartalmi ismertető után hol egy rövid háttérszöveggel, hol egy kis történettel elmeséli, mi volt ennek az oka. Hasznos kísérőkönyv lehet, afféle étvágygerjesztő, étlap. Kiderül, hogy egykor tiltott művek milyen karriert futottak be az évek alatt. Nagyon keveset találni közöttük, amelyek nem kötelező olvasmányok, vagy nem részei az irodalmi műveltségnek. Bővíthető lenne a sor, és a jövőben is valószínűleg bővülni fog, hiszen sok helyen, még nálunk is komoly veszélye van különféle tiltásoknak.

– Volt valamilyen hangsúlyos üzenetük a könyv kiadásával?

– Leginkább talán a figyelmeztetés. Szeretjük annyival elintézni ezt a dolgot, hogy egy könyvnek jót tesz a betiltás, mert így megnő iránta az érdeklődés. Egyes könyveknek valóban jót tehet. De többségüknek, tízből kilencnek nem. Később sem adják ki őket, részben félelemből, piaci óvatosságból, vagy egyszerűen beborítja őket a feledés homálya. Ezért fontos, hogy lássuk, milyen sokfélék a tiltások, hányféle politikai, vallási és egyéb okból történhetnek, milyen következményeik vannak.

– A témát mi a kelet-európai államszocializmussal szoktuk leginkább összekapcsolni, ahol hatósági és egyéb, közvetett politikai szinteken tiltottak be műveket. De a kiadványukból kiderül, hogy a világirodalomnak jó nagy szeletét érte retorzió a polgári világban is.

– Rengeteg könyv sorsát nehezítették meg, Amerikában is. Leginkább a feketék ábrázolása miatt, amit a Huckleberry Finn esete is példáz. Ma is kérdés, benne lehet-e hagyni a szövegekben a „néger” szót, vagy át kell-e írni másra. Ami a fordításoknál is nagy kérdés. Mire változtassuk? Afroamerikaira? Érdekes eset a Fahrenheit 451, ott a kiadó próbált belenyúlni a szövegbe, és kivenni belőle a trágár szavakat. A szerzőt, Ray Bradburyt teljesen kiakasztotta, hogy a cenzúra ellen szóló könyvét cenzúrázza a kiadója.

– Ha nem él a szerző, hogyan születhet döntés átírásról?

– A jogtulajdonosok, örökösök engedélyével a kiadó belenyúlhat a szövegbe. Újrafordítás pedig abszolút lehetséges. Nagy korát éljük. Mostanában nálunk is sok művet fordítanak újra Dantétól kezdve Tolsztojtól át Hemingwayig. Salinger Zabhegyezőjéből Rozsban a fogó lett, ami szerintem nem túl csalogató cím, hiszen kevesen vannak tisztában azzal, hogy a „fogó” a baseball fogójátékosára utal. De belátom, hogy szükség lehet újrafordításokra.

– Ha már itt tartunk: ez nem jelent sajátos előnyt a klasszikus világirodalom számára? Saját íróink szövegeit aligha közelíthetnénk a jelen köznyelvéhez.

– Ha megtennénk, abból világraszóló botrány lenne. Senki nem fogadná el, hogy „korszerűsítsük” Jókai vagy Mikszáth nyelvezetét, pedig így egyre távolabb kerülnek az új nemzedékektől. Nem mintha egyébként könnyű volna megkedveltetni velük az irodalmi kánont.

– Beszéljünk egy kicsit azokról a tiltási módokról, amelyekről kevesebbet tudunk.

– Meglepően színes a skála. A már említett Huckleberry Finnt a könyvtárakból tiltották ki. Mark Twain azt állította, hogy minden ilyen döntés 25 ezer példány többleteladást jelentett a növekvő figyelem miatt. A tiltásnak egy másik klasszikus módja, hogy a könyv nem kerül kötelező vagy ajánlott művek listájára. Még közvetettebb, de nem kevésbé hatékony megoldás, ha a kötet láthatatlan helyre kerül a könyvesboltokban. Ha valaki keresi, odaadják neki, de nem kell mutogatni. Előfordulhat, hogy boltok, könyvtárak nem is rendelnek belőle, mert úgy érzik, hátrányosan érintheti őket, ha szembemennek az állam vagy valamilyen tekintélyes intézmény, egyház értékelésével.

De magukat a szerzőket is elrettentheti. Pedig egy könyvnek nem annyi a feladata, hogy sikeres legyen a piacon, hanem hogy befolyásolja, elmélyítse az emberek gondolkodásmódját.

– És akkor még ott az állami támogatás kérdése is.

– Igen, az államnak vagy a kormánynak lehetnek előnyben részesített témái, sőt szerzői is. Rosszabb a helyzet, ha azokat, akik másról, máshogy írnak, egyáltalán nem támogatja. Ez is a piac közvetett befolyásolása. Mi ismeretterjesztő könyveket adunk ki. Sosem merült fel az állami támogatás szükségessége, a piacról élünk. Gondolkoztam azon, befolyásolna-e, ha problémás könyv jönne szembe. Úgy gondolom, kiadnánk, de ha két-három sikertelen könyvünk lenne, amelyet érintene bármilyen puha vagy kemény cenzúra, nagyon meggondolnám, belevágjunk-e a következőbe. Most például kiadtuk Freddie Mercury gyermekeknek szóló életrajzát a Kicsikből NAGYOK sorozatunkban. Életének egy pontján találkozik nagy szerelmével, amiről van is egy szép illusztráció: átkarol egy másik bajuszos úriembert. Felmerülhet a kérdés, ez vajon öncélú buzdítás-e, rá akar-e venni bármire. Körbejártuk a könyvkereskedőket, mindenhol azt mondták, ez az életrajz része, nem kell fóliázni. Pedig kifejezetten gyerekirodalom. Ha mégis befóliázzák, majd máshogy terjesztjük. Mert lehet, hogy az interjú miatt jobban megvizsgálják. Vagy egy olvasó panasza miatt. De ezért nem hátrálunk meg. Számomra az a fontos, hogy legyen színes tájékozódási lehetőségük a fiataloknak. Ne kelljen szégyellnie magát senkinek, ha kisebbséghez tartozik. Ezt képviseljük.

– A Betiltott könyvek kiadványnak érdekes példája a Mein Kampf. Hiszen előre nem lehetett tudni, mire készül a szerző.

– A korabeli olvasók nem tartották sokra, nem is adtak el túl sok példányt belőle. Hitler hatalomra lépésével viszont minden új házaspár kapott belőle egyet, iskolákban, mindenhol kötelezővé tették. A világháború után sok helyen betiltották, de máig vitatkoznak róla, hogy kiolvasható volt-e belőle Hitler szándéka. Az Amazon azzal az indokkal kezdte el újra árulni, hogy a kötetnek „jelentős szerepe van az antiszemitizmus megértésében és megelőzésében”. Önmagában nem olvasható, iskolákban úgy adható fiatalok kezébe, ha órán beszélgetnek róla. Az amerikai iskolákban egyébként ez a legtöbb könyv kapcsán elfogadott gyakorlat. Meg van szabva, hányadik osztálytól lehet forgatni a könyvet, és a Huckleberry Finn-nél is megbeszélik az iskolában, miért pozitív az üzenete annak ellenére, hogy a szerző gyakran babonásnak és gyerekesnek ábrázolja a főhőst, mégis ő a legnagyszerűbb szereplő a könyvben.

Rávilágítani, hogy azonosulni lehet olyan hősök sorsával is, akik szokatlan értékrendet képviselnek, esetleg deviáns vonásokat mutatnak.

– De ki beszélget az olvasókkal?

– Kétségtelen, hogy nem sok lehetőség van rá. De lényegében egy recenzió is beszélget velük. Bevezet a mű nyelvezetébe, megfogalmaz egy értelmezési lehetőséget. Lehet könyvklubokat csinálni. Külföldön ennek nagy hagyománya van. Általában egy ismert ember ajánlja a könyvet, és aztán beszélgetnek róla, ami online formában is történhet. Én szeretem a személyes jelenlétet, de egy online beszélgetés is tud tartalmas és hatásos lenni. És a névtelenség, láthatatlanság sokaknak segít a megszólalásban. Mi sok pszichológiai témájú könyvet adunk ki, ezeket sokszor szívesebben beszélik meg online, sőt az e-könyv változatuk is arányaiban jobban megy, mint a nyomtatott. Jó példa az Asszonyok álmában síró babák, amelyben a születés előtt elhalt magzatokról van szó. Sokan az érintettek közül nem vállalják fel, nem veszik meg a könyvet boltban, személyesen nem beszélnek róla másokkal, mert esetleg szégyellik. A szobájukba zárkózva olvassák el e-könyv formában, és online beszélgetésen részt vesznek, mert azért fel akarják dolgozni a problémát. Az LMBTQ-témákkal is hasonló a helyzet, de sok egyéb probléma is van, amelyet nem vállalnak fel az emberek: depresszió, függőségek vagy akár étkezési zavar.

– Ma egy könyv kiadását nem is érdemes tiltani, hiszen az önmagában nem több, mint egy forgatókönyv elfogadása.

– Igen, pusztán a kiadásban még nem rejlik „veszély”. A könyvek alig 50 százaléka termeli ki saját költségét vagy minimálisan nyereséges, és csupán 30 százalék tud profitot termelni, ezek tartják fenn a többit. Könyvesboltban szinte lehetetlen rábukkanni a legtöbb könyvre. Az ember a kirakott piramisokkal foglalkozik, azt tolják az arcába, és nem feltétlenül ezek a legértékesebb kiadványok. Nem véletlen, hogy amikor a Libri anno elkezdett felvásárolni kiadókat, akik előtérbe kerültek, úgy érezték, minden hónap karácsony, úgy megnőtt az eladott példányok száma. Sokat számít a könyvesbolti kihelyezés, ezért is van ára.

– Ára van?

– Természetesen. Ahogy a kirakatnak, az akciós polcoknak, mindennek. Publikus, legitim árakról van szó. Ha a kiadó marketingbüdzséjébe belefér, bevállalhatja. Ma egy könyv teljes előállítási költségének harmadát-felét kell marketingre költeni, hogy láthatóvá váljon. Ráadásul a teljes könyvkészítési folyamatban sajnos nem mindig a szerző kapja a legnagyobb honoráriumot. Előfordul persze, hogy maga a szerző a marketing­elem, az ő népszerűsége vonzza az olvasókat. Ilyenkor a marketing-költségvetésből is lehet növelni a jogdíját. De lényegében a borító is a marketing része. A tördelésen, belső formán szintén sok múlik. Ismeretterjesztő kiadványoknál egyre kevésbé elegendő a szöveg az információ befogadásához. Igyekszünk lazítani például képekkel, kiemelésekkel. A cél, hogy ha esténként csak egy-két oldalt olvas valaki, akkor is érezze, hasznos ismeretekhez jutott. A Betiltott könyvek is ennek megfelelően készült. Aztán jönnek a terjesztési vesződségek. El kell érni, hogy a könyv megfelelő helyre kerüljön a webáruházakban, recenziók szülessenek róla, ott kell lenni a könyvesbolti elhelyezésnél, meg kell győzni a boltvezetőket, ­miért fontos és előnyös mindenhova kirakni. Összetett dolog, mi nagyjából 100 könyvet adunk ki évente, és nehéz mindegyiket megfelelően menedzselni.

– Tudna olyan könyvet mondani, amelyet betiltana?

– Tiltásig sosem mennék el. Rábíznám a dolgot a piacra. De tény, hogy rengeteg gyűlöletkeltő könyv van. Főleg a politikai szekcióban. Szűk kört képviselnek, de úgy jelennek meg, mintha széles társadalmi bázisuk lenne. Egyetlen hasonlót sem adnék ki, még akkor sem, ha nagy profitot remélhetnék tőle.