– Albumnak is tekinthető ez a könyv. Több szöveget vártam.
– Számba vesz fontos könyveket, amelyek valamikor, valamiért be voltak tiltva, és tömör tartalmi ismertető után hol egy rövid háttérszöveggel, hol egy kis történettel elmeséli, mi volt ennek az oka. Hasznos kísérőkönyv lehet, afféle étvágygerjesztő, étlap. Kiderül, hogy egykor tiltott művek milyen karriert futottak be az évek alatt. Nagyon keveset találni közöttük, amelyek nem kötelező olvasmányok, vagy nem részei az irodalmi műveltségnek. Bővíthető lenne a sor, és a jövőben is valószínűleg bővülni fog, hiszen sok helyen, még nálunk is komoly veszélye van különféle tiltásoknak.
– Volt valamilyen hangsúlyos üzenetük a könyv kiadásával?
– Leginkább talán a figyelmeztetés. Szeretjük annyival elintézni ezt a dolgot, hogy egy könyvnek jót tesz a betiltás, mert így megnő iránta az érdeklődés. Egyes könyveknek valóban jót tehet. De többségüknek, tízből kilencnek nem. Később sem adják ki őket, részben félelemből, piaci óvatosságból, vagy egyszerűen beborítja őket a feledés homálya. Ezért fontos, hogy lássuk, milyen sokfélék a tiltások, hányféle politikai, vallási és egyéb okból történhetnek, milyen következményeik vannak.
– A témát mi a kelet-európai államszocializmussal szoktuk leginkább összekapcsolni, ahol hatósági és egyéb, közvetett politikai szinteken tiltottak be műveket. De a kiadványukból kiderül, hogy a világirodalomnak jó nagy szeletét érte retorzió a polgári világban is.
– Rengeteg könyv sorsát nehezítették meg, Amerikában is. Leginkább a feketék ábrázolása miatt, amit a Huckleberry Finn esete is példáz. Ma is kérdés, benne lehet-e hagyni a szövegekben a „néger” szót, vagy át kell-e írni másra. Ami a fordításoknál is nagy kérdés. Mire változtassuk? Afroamerikaira? Érdekes eset a Fahrenheit 451, ott a kiadó próbált belenyúlni a szövegbe, és kivenni belőle a trágár szavakat. A szerzőt, Ray Bradburyt teljesen kiakasztotta, hogy a cenzúra ellen szóló könyvét cenzúrázza a kiadója.
– Ha nem él a szerző, hogyan születhet döntés átírásról?
– A jogtulajdonosok, örökösök engedélyével a kiadó belenyúlhat a szövegbe. Újrafordítás pedig abszolút lehetséges. Nagy korát éljük. Mostanában nálunk is sok művet fordítanak újra Dantétól kezdve Tolsztojtól át Hemingwayig. Salinger Zabhegyezőjéből Rozsban a fogó lett, ami szerintem nem túl csalogató cím, hiszen kevesen vannak tisztában azzal, hogy a „fogó” a baseball fogójátékosára utal. De belátom, hogy szükség lehet újrafordításokra.
– Ha már itt tartunk: ez nem jelent sajátos előnyt a klasszikus világirodalom számára? Saját íróink szövegeit aligha közelíthetnénk a jelen köznyelvéhez.
– Ha megtennénk, abból világraszóló botrány lenne. Senki nem fogadná el, hogy „korszerűsítsük” Jókai vagy Mikszáth nyelvezetét, pedig így egyre távolabb kerülnek az új nemzedékektől. Nem mintha egyébként könnyű volna megkedveltetni velük az irodalmi kánont.
