A történelmet testközelből is átélhetjük, ha egy rendezvényen történelmi újrajátszókkal találkozunk, akik a régmúlt korszakait korhű ruhákban és színészi játékkal idézik meg. Az országban több ilyen csoportot is találunk, melyek kifejezetten egy témára, például a honfoglalásra, a fekete seregre, a végvári vitézekre vagy az 1848–49-es forradalomra koncentrálnak.
A Mare Temporis Alapítvány több időszakot is megmutat, köztük a harmincéves háború korát, a reformkort, Budapest 1873-as egyesítését vagy a századforduló világát.
– Ha valaki a történelmet egy múzeumban szeretné megismerni, akkor nagyrészt vitrinekben fog műtárgyakat és ruhákat nézegetni, míg mi testközelből mutatjuk meg neki a múltat.
Nemcsak a ruhába, de a karakterek bőrébe is belebújunk, és elmeséljük nekik, hogyan élt az adott kor embere – meséli Prosinger Lívia, az alapítvány alelnöke, aki maga is történelmi újrajátszó.
Áttáncolt századok
De vajon mi motivál valakit arra, hogy élővé tegyen egy évszázaddal vagy akár még régebben élt alakot? A Mare Temporis tagjai esetében az okok eltérők, de mindegyikük rajong a történelemért, Lívia esetében is ez adta a kezdő löketet. – Visszahúzódó lány voltam, de fiatalon szerettem a történelmi ruhákat, és már az óvodában is királylányokat rajzoltam – idézi fel az alelnök. Később a múlt iránti odaadását a történelmi regények olvasásában élte ki, a kedvencei a Winnetou, az Egri csillagok, A három testőr és A kőszívű ember fiai voltak. Szerette azt is, amikor a régi filmekben olyan táncokat látott, melyekben csak a férfi és a nő keze ért össze, mert azt romantikusnak tartotta. Huszonöt évesen talált a Pesti Est programfüzetben egy hirdetést arról, hogy reneszánsz tánckurzust indítanak, amelyre ellátogatott. A Mare Temporis szervezte, amelyhez hamarosan csatlakozott.
– Nagyjából harmincöten lehetünk, a csapatba mindenki más okból jelentkezett. Van, akit a történelmi öltözetek fognak meg, másokat a történelmi táncok, megint mást a vívás vagy a főzés. A lényeg, hogy nálunk minden választott terület kapcsolódik a régmúlthoz és a régen élt emberek életéhez – mondta Lívia. Mindenki önkéntesként teszi a dolgát, szervezetten működnek együtt.
Előfordul, hogy évente negyvenöt-ötven fellépést is vállalnak. Illetve olyan tagjuk is van, aki öt-hat történelmi korszakban is részt vesz, hogy belebújjon egy-egy régen élt személy bőrébe.
A csapatban a legkülönfélébb foglalkozású embereket találni, diszpécsert, informatikust, könyvtárost, történészt, tanárt, kommunikációs szakembert és hangszerkészítőt, de mindenkit más-más motivál. Van, aki azért érkezett, mert érdekelte a tánc, de aztán megtetszett neki, hogy kutathat a történelemben, hogy aztán minél hitelesebben adhassa át a választott karaktert. Más örült, hogy az alapítványnál fejlesztheti az előadói képességeit, és szórakoztatva taníthatja a befogadót, akár a tanár a diákot egy interaktív órán.
Jól lenni más bőrében
Az újrajátszás felszabadítja az előadót. Lívia például korábban nem szívesen mutatta ki az érzéseit, a családja és a barátai is nehezen tudtak vele kapcsolatot teremteni. Pszichológushoz is járt, de a táncolás és a történelmi karakterek megélése nyitottabbá tette. – Amikor egy másik személy bőrébe bújok, akkor testben és lélekben is átlényegülök, amitől sokkal szabadabban tudok viselkedni az emberekkel. Az átöltözéssel átlépek egy határt, és könnyebben merem megszólítani a másikat.
Persze mindenki más okokból szereti élővé tenni a múltat. Egy marketingasszisztens például fiatalon történeteket írt, mert szerette volna átélni, milyen más időben és helyen létezni, idősebb korában pedig úgy döntött, ezt élőben is kipróbálná. Egy régész pedig azért csatlakozott, mert szeretett volna olyan közösséghez tartozni, melyben a fellépéseket komoly kutatómunka előzi meg. A csapatban viszont vannak olyanok is, akiket a történelem mint tantárgy sosem érdekelt, ám a történelmi filmek nagyon is, mert megfogta őket azok hangulata, a ruháik és az emberi történetek. De olyan is van, akit gyerekkorában egy középkori témájú legókészlet ihletett meg, míg mást A gyűrűk ura-könyvek, az AD&D fantasy-szerepjáték és az íjászat.
Tudják, ki a király
– Nekünk tudnunk kell a régi ember fejével gondolkodni, például hogy milyen hosszú életre számíthatott, milyen társadalmi szerepekben gondolkodott, és mennyit ismert a világból. Egy reformkori polgár például nem tudhatta, hogy mi történik az amerikai elnökválasztáson. Sokan nem is láttak túl a falujukon, jobb esetben tudták, ki a király. Ha újságot olvastak, abból is csak nagyon korlátozott információt kaptak más országok eseményeiről. Nem voltak olyan szerencsések, mint mi, akik az internet és a közösségi média révén rögtön értesülünk arról, hogy mi történik a világ másik felén, legyen az egy botrány vagy politikai esemény – mondja Lívia.
A történelmi újrajátszó előadások hasznosak lehetnek bárkinek. Lívia szerint a fiataloknak azért, mert életre keltik mindazt, amiről az iskolai történelemórán tanultak, és ezzel akár segíthetik vagy motiválhatják őket abban, hogy könnyebben készüljenek fel az érettségire. A szülőknek és a nagyszülőknek pedig nosztalgikus élményt adhatnak, felidézve a korábban átélt olvasmány- vagy filmélményeiket még az internet előtti időkből. Egyesek pedig hallhattak a rokonaiktól történeteket a századfordulóról, esetleg megörököltek tárgyakat, mint a dédmamájuktól fennmaradt családi fotókat, ruhadarabokat, akár egy horgolt csipkekesztyűt.
A Mare Temporis gondol azokra is, akiket sem emlék, sem tárgy nem köt a múlthoz, ezért próbál nekik interaktív élményt nyújtani. Az élő történelem programjaikon múzeumban, kastélyban, várudvarban adnak elő, ahol a látogatókat sokkal könnyebb megszólítani, hiszen érdekli őket a helyszín. – A Mare Temporis szokatlan helyeken is felbukkan, Balatonlellén a Szalay-napokon, ahol a strandról érkező látogatókat nemcsak századfordulós fürdőruhákban, hanem habos-babos csipkeruhában köszöntjük, kalapban, napernyővel és nyakig beöltözve – meséli Lívia. Ilyenkor az öltözék jó apropó a beszélgetéshez, hisz az érdeklődők első kérdése általában az, hogy a ruha nem meleg-e, s utána rátérhetnek más témákra is. Például hogy a néző ismeri-e a régi nyaralóhelyeket, tudja-e, hogy régen a strandon milyen sportokat űztek az emberek, illetve hogy a nők milyen ruhában mehettek be a vízbe.
