- Mit matat Orbán Viktor Szkopjéban?

Néhány hete első felindulásában még „Macedónia hősének” titulálta Orbán Viktort az új szkopjei kormányfő. Hrisztijan Mickoszki meghatottan beszélt akkor arról, hogy jelentős magyar hitel segíti ki kormányát a gazdasági csődből, s remélhetőleg lehetőséget ad a gazdaság beindításához. A magyar Eximbank által nyújtott egymilliárd eurós hitel egyebek közt autópálya-építés folytatásához és más infrastrukturális beruházásokhoz is kell - mondta. Mickoszki azt ígérte, hogy az összeg felét az önkormányzatok kapják a helyi gazdaság fellendítésére. Mostanra kiderült, hogy a magyar hitel második félmilliárdos adagja 2025. januárban lesz esedékes, amikor Észak-Macedóniának egy korábban felvett kölcsönt kell törlesztenie. Mickoszki gazdasági fellendülést ígér és gyors növekedést, s ezt akarja a magyarországi állami bank eszközeivel megvalósítani. A miniszterelnök szerint ugyanis a magyarok kölcsönfeltételei kedvezőbbek a nemzetközi piacon elérhetőknél. (15 évre, évi 3,25 százalék kamatra kapták a pénzt, s csak három év után kell megkezdeni a törlesztést.)

Senki sem cáfolja, hogy az orbáni támogatás egyértelműen politikai aktus, amellyel a magyar miniszterelnök megpróbálja a maga európai mozgásterét, befolyását és súlyát növelni. A dolog értékét némileg csökkenti, hogy feltehetően hitelből hiteleznek Orbánék. Elég, ha a nemrég felvett egymilliárdos kínai kölcsönre gondolunk. Orbánék több évtizede szoros, szinte szövetségesi kapcsolatban vannak Mickoszki VMRO-DPMN pártjával, amelynek élén korábban kormányfőként Nikola Gruevszki állt. Gruevszki 2016-ban megbukott a választásokon, két évre rá elítélték különböző visszaélések miatt, s a börtön elől Magyarországra szökött 2018. november 11-én. A szökést a magyar hatóságok szervezték meg, s Gruevszki menedékjogot kapott nálunk. Úgy látszik, hogy pártja győzelme még nem elegendő ahhoz, hogy visszatérjen hazájába. Nem is nagyon hívják. Gruevszki ugyanis a nemzetépítést olyan túlzásokkal művelte, hogy sikerült országát kirekesztenie az euroatlanti integrációból – elsősorban a görög vétók miatt. Görögország vég4ül szociáldemokrata utódjával egyezett meg. Így lett az ország neve Észak-Macedónia, s tüntették el a kiáltó történelemhamisító utalásokat a közterekről, amelyek irritálták a görögöket. A szociáldemokrata kormányok viszont a bolgárokkal keveredtek megoldhatatlan identitásvitába. Bulgária kormánya a macedón nyelv, történelem és azonosság létét vitatja.

Az idei tavaszi választáson a VMRO-DPMN visszakerült a hatalomba egy kisebb albán párttal és a szociáldemokratákról levált nacionalistákkal koalícióban. Tragikus gazdasági állapotokat, súlyos belső, nemzetiségi konfliktusokat örököltek és megoldatlan identitásvitákat a szomszédokkal. Eközben Észak-Macedónia már NATO-tag, és megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások az EU-val is. A magyar EU-elnökség egyik fő programpontja a nyugat-balkáni államok csatlakozási folyamatának felgyorsítása. Adott esetben Albániáról és Észak-Macedóniáról lehet szó.

Az orbáni világkép része a vízió, miszerint Magyarországnak valamilyen középhatalmi szerepe lehet a térségben. A Visegrádi Együttműködés gyakorlatilag történelemmé lett. A „három tenger” koncepció a lengyelek hajdani regionális vezető szerepére épített elképzelés volt. Ezt addig támogatták félszívvel, amíg a PiS kormányzott Varsóban. Azóta Orbán elítélően szólt a Trimárium koncepcióról Tusnádfürdőn. Marad ezek után a Balkán még EU-n kívüli része mint a magyar birodalmi gondolat terepe. Az elmúlt években a magyar miniszterelnök elég következetesen próbált befolyási övezetet építeni a térségben. A szerb Vucic-rendszerrel összeköti őket a közös hintapolitika. Egyszerre akarják élvezni az EU előnyeit és piaci lehetőségeit, miközben intim viszonyokat építenek Oroszországgal és Kínával. Orbán beszállt a boszniai Szerb Köztársaság politikai és pénzügyi finanszírozásába. Ez főleg orosz érdek, amennyiben fenntartja a politikai feszültséget Bosznia-Hercegovina két része között. Orbán a Banja Luka-i vezetés támogatásával a boszniai reménytelenséget pénzeli.

Az egymilliárd euróért cserébe Hrisztijan Mickoszki kormánya gáláns gesztust tett. Szinte elintézettnek látszik, hogy engedélyezik egy harmadik mobilszolgáltató felállítását, s ezt az üzletet a Jászai Gellérthez kötött 4iG cég kapja meg. Az illetékes miniszter már meg is állapodott a magyar cégvezetővel az együttműködésről, a mobilszolgáltatás kiírása még várat magára. (Észak-Macedóniában a német Telekom és az osztrák telefontársasághoz tartozó A1 üzemeltet mobiltelefon-vállalatot.) Más magyar cégek megjelenéséről még nem írtak, de könnyen előfordulhat, hogy az autópálya-építésekre és más infrastruktúra-fejlesztésekre is bejelentkezhetnek NER-cégek.

 A kínaiak felhasználják arra, hogy piacot szerezzenek, az oroszok pedig általános Nyugat-ellenes stratégiájuk alvállalkozójává tették. Ljupcso Popovszki szkopjei elemző egy Budapest-Belgrád-Szkopje konzervatív, nacionalista tengely létrehozásában látja Orbán fő célját. Elképzelhető, hogy vannak ilyen meggondolásai is, s úgy képzeli, hogy a balkáni bővítéssel az EU-ba kerülő államok az ő jobboldali-szuverenista frontját erősítik majd.

Hamarosan kiderül, hogy milyen távra szól ez az orbáni vízió. Észak-Macedónia jobboldali kormányának el kell döntenie, mit akar. Az egyik út az, amit Orbán kínál, ez azonban bizonyosan nem gyorsítja meg a csatlakozási folyamatot, nehezíti az EU-s forrásokhoz való hozzáférést, fenntartja a felemás állapotot a szomszédokkal és megnehezíti a lakosság életét. A másik lehetőség a korábbi kompromisszumok folytatása lehet, ez azonban a kormányra jutott nacionalisták számára azt jelentené, hogy fel kell adniuk eddigi konfrontatív külpolitikájukat. A döntések elkerülhetetlenek, s az egymilliárd eurós keret gyorsan elfogy.