A Völgy mindig más. Ahogy te is mindig más vagy. A Völgy olyan, amilyen te vagy. Ha Vigántpetenden teszed le az autót, és a Csigabusz élménydús heringfílingjében keresed a szépséget, akkor abban fogod megtalálni. Egy rekordkísérlet a kánikulában mindenhol másutt kibírhatatlan lenne. Mert mindenhol másutt ülnének boldogtalan és frusztrált emberek is a buszon, akik látványosan belehalnak mások jókedvébe, és ez neked sem lesz öröm és boldogság, elhiheted. De a kapolcsi éjszakában kedves emberek jönnek-mennek, mosolygósak, a fiatalok szépek és okosak, és még a tettlegességnek tűnő tömörödés is inkább recharge velük, mint bosszantó. Nézzük az előttünk ülőket, felülről a tömörödésben, egy lányt látunk, kéz a kézben talán egy másik lánnyal sok színes gyűrűben, tűzvörös hajjal. Aztán mégis egy lány és egy fiú száll le a buszról, és az élet pont ugyanannyira örül nekik. Az Alapjogokért Központ e pillanatokban elszabaduló „woke-busters” bullshitje meglegyinteni sem tudja ezeket a ragyogó lényeket itt. De világgá legyinteni még tudhatja őket: szagolgassa egy életen át a gyűlöletet az, akinek három zürjén tántija van. Mi is mennénk negyven éve, de az 1984-et kívánna a naptárban megint. Hódolat Katalóniának.
Csak csönd neked
A Csigabusz a kapolcsi főtéren araszol. Látni lehet a tömeget. Éjfél felé járhat. Átlag közlekedési rendőr négy infarktust hordana ki lábon a sétáló utca láttán, ami itt teljesen természetes. Flipflopos srác csattog el a türelmes busz előtt, ami megint megdöntötte a délután felállított utasszámrekordot, és kérdést intéz a naphosszat bohókás embereket fuvarozó sofőrhöz. Neki az élet éppen nem fenékig tejföl, de rezzenéstelen arccal tűri balsorsa minden nyűgét s nyilait, nem akar belepusztulni mások derűjébe, és megvárja, amíg a papucsos a talán buszon felejtett mobilját keresi. Az utasok sem anyáznak. Mintha idegenben volnánk. Az IBUSZ is árulhatná az élményt sok pénzért: utazzon velünk Magyarország azon pontjára, ahol nem akar azonnal szeppukut elkövetni búvalbélelt honfitársai hatására egy tompa repohárral. (A fesztiválokon úgy általában megfigyelhető a hasonló higgatag különlegesség, de Paloznak például hiába gyönyörűség zeneileg, tájépítészetileg, a jachton barnult tomihilfigerek háromliteres batártalálkozója miatt kevésbé találsz benne kulturális önazonosságot – és itt máris elnézést kérünk a jelenségből kicsattanó méltatlan általánosításért.)
Mert itt van példának okáért Cseh Tamás. Az ő világa senkit nem zár ki, az ő világába csakis befelé vezet út, ahol is kisajátíthatatlan, kifordíthatatlan, hogy ne mondjuk, előadó-művészetileg szuverén.
