– Miniszterelnök úr! Miért gondolta meg magát, és jött be a szerkesztőségünkbe meglepetésszerűen, hogy interjút adjon nekünk?
– Hagyja csak! Szívesen!
– De komolyan! Le vagyunk nyűgözve.
– Nem vagyok én olyan hiszékeny! Önök két lábbal ugrálnak rajtam tizennégy éve.
– Igyekszünk. Önnél van tizennégy éve minden hatalom, a fékek és ellensúlyok kikapcsolva, valakinek észnél kell lenni.
– Na látja!
– Tudja, mi, „diplomás kommunisták” már majdnem letettünk róla, hogy valaha is kérdezhessük önt. Batka Zoli nem, de ő sosem adja fel. Ha most nem két miocén Pecten nodosiformis preparálása közben nyomozna NER-cégek mutyijai után, örömmel kérdezné.
– Látja, mekkora a sajtószabadság! Akkora, hogy veszünk is neki valahol egy pofás irodaházat, ebben most nagyon jók vagyunk.
– Hatszázmilliárdot költöttek irodaházakra a közelmúltban összesen, sajtóhírek szerint a vejétől is vásároltak. Mire készülnek?
– Fontos állami hivatalokat helyezünk el bennük.
– De ez a hatszázmilliárd csaknem kétszer annyi, mint amennyit az év elején pedagógusbér-emelésre költöttek. Amire azt mondták, az uniós pénzbefagyasztás miatt nem tudnak emelni.
– Így volt, jól emlékszik, tényleg rájuk vártunk. A magyar baloldal megint rárontott a nemzetére, és befagyasztott mindent.
– És mit szól a kormányközeli oligarchák és kormánytagok mesés osztalékaihoz? Schmidt Mária családi cége Ungár Péterrel 31,3 milliárdos, Szalay-Bobrovniczky miniszter csaknem egymilliárdos osztalékot vett ki magának.
– Jól teljesít a magyar gazdaság. De osztalékügyekkel nem foglalkozom.
– Csak még egy példa: Rákay Philipnek 1,433 milliárd forint profitot termelt tavaly a Rácalmás Greendustry Projekt Zrt. a 24.hu szerint, mert ügyesen éppen azokat a telkeket vette meg, amelyeket később megvásárolt a Hankook.
– Jó szeme van, a kétmilliót is eltalálta a Kossuth téren.
– És nem gondolja, hogy így működik a propaganda finanszírozása? Rákayt (és sok más kitartott oligarchát) kifizeti az állam, és ők beletolják a pénzt a Megafonba, ami így már magánpénzt kap. Végtére is a Fidesz fizeti közpénzből a saját hatalmának bebetonozását közpénzből, az ellenzéki adóforintokból is.
– Nincs ráírva a forintokra, hogy ellenzékiek vagy kormánypártiak. Ne kérjen lehetetlent! A hátrányos megkülönböztetés minden formáját elutasítjuk.
– És az előnyös megkülönböztetését?
– Ha előnyös, az mindenkinek jó, nem?
– Bár úgy lenne!
– Bár!
– Örül annak, hogy a Világgazdaság című, egykor nagynevű napilap azt számolgatja lelkesen, hogy miért volt 3-400 ezer ember a békemeneten?
– Ugye, hogy!
– Ha már a sajtószabadságról tett említést fentebb: látta az M1-en az EP-listavezetők vitáját?
– A viruló demokrácia legnagyobb dicsőségére örömmel tájékoztattak a kollégáim, hogy láttam.
– És mit szól ahhoz, hogy az a Németh Balázs volt az egyik műsorvezető, akit korábban többször elmarasztaltak, mert híradósként véleményt fűzött a hírekhez, és még büszke is volt magára?
– Azt tudom mondani magának, hogy Deutsch Tomi lemosott mindenkit. Egyetlen békepártiként oly választékosan ragyogott ki az eszével stúdióból, hogy magam sem mondhattam volna szebben.
– Hetet-havat összehordott, ismételgette a propaganda mantráit, egyetlen saját gondolata sem volt.
– Hogy mije?
– Saját gondolata.
– Kérem, ez nem ötletbörze! Európa legnagyobb és legsikeresebb pártszövetsége vagyunk, amely az unióban egyedüliként áll ellen a háborúpárti nyomásnak. Megvannak a válaszaink. Miért kellene bohókásan szertelenkedve újakat kreálni? Abból csak zavar lenne!
– Említette a háborút: a mi logikánkban – és Európa majdnem minden kormánya szerint – az a háborúpárti, aki a háborút kirobbantó Putyinnal üzletel.
– Ez nevetséges! Ha nem mondtuk el kétszázmilliószor, hogy békepártiak vagyunk, akkor egyszer sem. És vasárnapig még vissza van száztízezer elmondás. Megenged ebből ötöt? Békepártiak vagyunk, békepártiak vagyunk, békepártiak vagyunk, békepártiak vagyunk, békepártiak vagyunk, békepártiak vagyunk. Hoppácska, ez hat lett.
– De nem hat. Tűzszünetet és béketárgyalásokat követelnek. Ez nagyjából annyira hatékony, mintha a globális felmelegedés berekesztését vagy az esős évszak leállítását követelnék. Lehetnének akár egy Monty Python-jelenet is.
– Nem értem, miért mondja ezt. A háború rossz, a háború pokol, lábak szakadnak le, fejeket lőnek szét, unokák agyveleje terül szét a tajgán, lányok és asszonyok vállát tépi le a rakétatámadás, alvó óvodáscsoport robban föl álmában húszméteres krátert hagyva maga után. Önök ezt akarják? Látom, hogy ezt akarják.
– A legkevésbé sem. Ezért kellene annak abbahagyni a háborút, aki elkezdte.
– De az ukrán szélsőjobboldaliak az orosz határ mellett…
– Ez a putyini propaganda. Ukrajna aligha vágyott arra, hogy az orosz kisebbség molesztálásával magára húzza az orosz hadsereget. Csak az EU és a NATO közösségéhez szeretnének csatlakozni, és nem a keleti diktatúrákhoz.
– Oroszország ezt sosem fogja megengedni.
– Nem tartja kínosnak, hogy EU- és NATO-tagként szembemegy minden döntéssel, ami az ukrán honvédő szabadságharc megsegítésére szövetkezik?
– Nem.
– Nem érez némi párhuzamot az 1956-ban megtámadott és a Nyugat által cserben hagyott Magyarország elbukása és az önök mostani retorikája között?
– Magyarország az első. Ukrajnát nem helyezzük a magyar érdek elé.
– És mi a helyzet a genderrel? Meglepné, ha azt mondanám, hogy nincs élő liberális, aki transzvesztitákat akarna az óvodákba küldeni érzékenyítésre?
– Meg. Hiszen akarnak.
– Dehogy.
– De bizony.
– Ahogy illegális migránsokat sem akar senki Európába telepíteni.
– De bizony.
– Miből gondolja?
– Soros tervez, a nemzetközi globalista baloldal végrehajtja.
– Abba kellene hagyni ezt az elemi iskolai szintű sorosozást.
– Hogy mondta?
– Nem én mondom, hanem Bencsik András. Egy elvesztett választás után fakadt ki így.
– De már elmúlt, nem?
– Hány választást akar még bármi áron megnyerni?
– Sokat?
– És nem akarna egyszer mégis az egész ország miniszterelnöke lenni?
– Hogy mi?
– Most csak a híveit tartja egyben, ami elég a választási győzelemhez, de az ország másik fele morcos emiatt. Folyamatosan sértegeti őket.
– Csak a kampány beszél belőlem.
– A Mandiner megkérdezte, nem tart-e a Fico-támadáshoz hasonló merénylettől. Elég sok szelet vetett már…
– És viharos sikereket aratok. A viszontlátásra.
