Nem indulhatott vidáman az élete. Gyerekfejjel túlélte a nyilasok gyilkos zsidóüldözéseit a pesti gettóban, majd a szép új világot hirdető Rákosi érában „osztályidegenként” tették lehetetlenné, hogy továbbtanuljon. Így aztán az 56-os forradalom idején, húsz évesen az első adandó alkalommal kiszökött, meg sem állt Amerikáig. Új, választott hazájában hamar egyetemi felvételt nyert, hozzá bőkezű ösztöndíjat. Nemzetközi közgazdaságtant tanult; azon belül is az egykori kelet-közép európai szocialista országok centralizált, szovjet típusú gazdaságirányítási rendszerének tanulmányozására szakosodott. „Ebből írtam nagydoktorimat, sikerült egy sor új megállapításra jutnom” – mondta az akadémiai pálya indulóéveinek tudományos eredményeiről.
Azért többről is szó lehetett. A hetvenes évek derekától a szovjet blokk, de különösen a magyar gazdaság egyik nyugati szaktekintélyeként jegyezték nevét. Egyetemi oktatómunkája mellett amerikai diplomatákat készített fel a régió gazdaságából. Mint külső munkatárs dolgozott a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az ENSZ és az amerikai kongresszus számára is.
Nemzetközi karrierje akkor kapott újabb lendületet, amikor 1981-ben, a Világbank javaslatára őt hívták Kínába tanácsadásra. Peking az 1970-es években kezdett kikecmeregni a Mao-féle nagy ugrás és a kulturális forradalom zűrzavarából, s az ország világgazdasági nyitásának részeként a kínai reformok úttörője, Teng Hsziao-ping agytrösztje felkérte: tartson nekik fejtágítókat. Mint felidézte, a kínaiak különösen az 1968-as magyar gazdasági reformok iránt érdeklődtek. Teng azzal igazította el munkatársait, nézzenek körül a világban, hol működnek olyan gazdasági mechanizmusok, amelyekből tanulhatnak. „Azzal hízelgek magamnak, hogy előadásaimnak is része lehetett abban, ahogy a pekingi gazdaságszervezők léptek. Így az addig kommunákban tengődő kínai paraszt – többek között a magyar agráriumban bevezetett törpegazdaságok, a háztáji tapasztalatai alapján – 99 évre bérbe vehette a termőföldet, saját boldogulására gazdálkodhatott.” Fél évszázaddal a kínai tanácsadói munka után, Paul Marer ma már inkább aggódik. A professzor is úgy látja, a pekingi vezetés a nagyhatalmi célok szolgálatába állítja a világraszóló vívmányokat. Riasztónak tartja, ahogy Kína USA-hoz mérhető világgazdasági súlya egyre nő, úgy szaporodnak globális politikai konfliktusai is – szomszédjai, mindenekelőtt Tajvan katonai fenyegetésétől egészen az agresszív kereskedelempolitikáig.
A közép-európai rendszerváltásokat megelőző évek azonban már Pesten találják az amerikai magyar szakembert. A washingtoni támogatással életre hívott Magyar-Amerikai Vállalkozási Alap igazgatótanácsának tagjaként, s a magyar-amerikai közgazdász eszmecserék szürke eminenciásaként szerepet vállalt a két ország kapcsolatainak újjáépítésében. Közel negyven év távlatából is meleg szavakkal emlékezik vissza a néhai Tardos Márton közgazdászkutatóval létrehozott Kék Szalag Bizottságra. E grémium, vezető magyar és külföldi közgazdák részvételével – még az államszocializmus bukása előtt – ajánlásokat dolgozott ki az ország politikai-gazdasági átalakítására. Igaz, egy korábbi HVG-interjúból kitűnik, hogy a jövőn munkálkodó nagyságok között már akkor is voltak feloldhatatlan nézetkülönbségek, a leendő miniszterelnök, Antall József sem szívlelhette a másik párthoz tartozó Tardos Mártont.
Márer Pál életében új fejezet kezdődött, amikor igent mondott Soros György kérésére, és csatlakozott a filantróp pénzmágnás finanszírozásával 1991-ben, Budapesten megnyílt Közép-európai Egyetem (CEU) oktatói karához. Döntésének előzményéhez tartozik, hogy Soros és nem utolsósorban az általa nagyra becsült Demján Sándor nagyvállalkozó bábáskodásával már a CEU előtt, 1988-ban megalapították az első nyugati típusú üzleti főiskolát, az IMC-t (International Management Center). „Elevenen emlékszem arra, hogy a két alapító három napot töltött Bloomington városában, az Indiana Egyetemhez tartozó üzleti iskolában, ahol én főállásban tanítottam és kollégáimmal együtt részletesen ismertettük, hogyan működik az MBA, vagyis a modern menedzsment--képzés” – idézte fel. Az IMC úgy tudott amerikai diplomát adni diákjainak, hogy társult egy amerikai egyetemmel, de miután az később felmondta az egyezséget, Soros György döntése alapján az üzleti főiskola külön egységként beolvadt a CEU-ba. Márer tanár úr attól kezdve – az Indiana Egyetemen eltöltött 25 év után, egészen második nyugdíjba vonulásáig – ott tanított. Elmondta, hogy sok szép emléket őriz tanítvány-kiválóságairól, bár nem tagadta, voltak konfliktusai is, főként pénzügyi okokból. „A CEU vezetése elvárta, hogy üzleti részlege saját erejéből fenntartsa magát, ne kelljen a Soros Alapítvány pénzeiből az üzleti iskolára is áldozni. Ez azonban egyszerűen nem ment, mivel a legtöbb diák a régió szegény országaiból érkezett, tőlük nem lehetett olyan magas tandíjat beszedni, hogy az intézmény önfinanszírozó legyen.”
Arra a kérdésre, miképpen vélekedik a ma durván támadott Soros Györgyről, Márer Pál azt mondja, „csupa jó szándék, jó gondolat” vezérelte őt adományozó tevékenységében. Azon viszont nincs meglepődve, hogy a világ autokratái dühödt kirohanásokban Soros-féle háttérhatalomról beszélnek, elvégre spekulatív tőzsdei műveletei révén dúsgazdaggá vált, életfilozófiája szerint világszerte dollármilliárdokat osztott szét donációkra, sokat politizál, liberális nézeteket vall, ráadásul zsidó származású. Mind remek ok gyűlöletgerjesztésre. Hanem a CEU elüldözését Bécsbe végzetes tévedésnek tartja – mint fogalmazott: „az illiberális demokráciának sikerült elűznie a régió egyik legkiválóbb egyetemét.”
És hogy miképpen látja a világ és benne Magyarország helyzetét, kilátásait? Kissé borúlátóan. Mint fejtegette, manapság újságcikkek, hírek özöne jelenik meg, amelyek rendre számba veszik, bírálják Donald Trump és magyar híve, Orbán Viktor demokráciaellenes lépéseit. Felemlegette, hogy éppen legutóbb egy New York-i bírósági tárgyaláson 12 egyszerű polgárból álló esküdtszék 34 vádpontban találta bűnösnek az újabb elnökségre pályázó Trumpot. Ezen kívül az elmúlt évek tényei alapján az is bebizonyosodott, hogy Trump több száz állítása is hazugság volt. Sajnos – tette hozzá – Orbán Viktor is hazugságokra épít annak érdekében, hogy választást nyerjen. Így éjjel-nappal háborúpártisággal vádolja azokat az országokat, amelyek védelmezik a független Ukrajnát az orosz agresszióval szemben. Liberális konzervatív lévén Márer professzor a demokrácia védelmében mindennél fontosabbnak tartja a fékek és ellensúlyok rendszerének fenntartását. Még a választásoknál is – tette hozzá –, elvégre azokkal is könnyen vissza lehet élni. Mindezért személyes kihívásnak tekinti, hogy elemzői választ adjon a világ demokratikus országaiban is gyűlöletig gerjesztett politikai polarizációkra. Hogy rámutasson arra, Trump és Orbán minek köszönhetik tömeges választói támogatásukat. Mindezt részletesen kifejti három részes memoárjának következő kötetében – úgymond mindenki okulására.
Az epizodista
„Episodes from my life in historical contexts” (Epizódok életemből – történelmi összefüggésekben) címmel Paul Marer memoárkönyvének nemrég megjelent első kötete családtörténetbe ágyazva visszapillant az egyetemes magyar történelemre, de legfőképpen a hazai zsidóság holokausztjára. A személyes érintettség ellenére már-már hűvös kutatói tárgyilagossággal elemzi a vészkorszak 600 ezer magyar zsidó áldozatának pusztulásához vezető utakat, miközben ő és szülei a vakszerencsének köszönhetően életben maradtak. Anyja megmenekült a német haláltáborok poklából, apja pedig csodával határos módon túlélte a nácik cservenkai tömeggyilkosságát. Mint ahogy könyvében elmeséli, apját – akit több ezer sorstársával, köztük a halhatatlan Radnóti Miklós költővel együtt a szerbiai Bor részbányáiba hurcoltak kényszermunkára – 1944 végén, a szovjet front közeledtével gyalog, erőltetett menetben visszazsuppoltak Magyarországra. Közben egy kis bácskai településen, Cservenkán a német SS ott állomásozó halálkülönítményesei vad mészárlást rendeztek, a helyi téglagyárban mintegy ezer bori munkaszolgálatost gyilkoltak le. Az idősebb Márernek volt annyi lélekjelenléte, hogy három lőtt sebbel belevetette magát a tömegsírba, majd félholtan, az éj leple alatt kimászott bajtársainak hullahegye alól, és elvonszolta magát a közeli kukoricásig, ahol a tulajdonos kutyája talált rá, s így megmenekült.
Márer Pál választékos angolsággal írta meg nagy ívű visszaemlékezését – mint mondta – azért, hogy az érdeklődő angolszász olvasóközönség memoárja révén alkosson képet a magyarság históriájáról. Ígérete szerint hamarosan lesz magyar fordítás is, akik érdeklődnek utána, megtalálják a szerző neve alatt a Magyar Elektronikus Könyvtár (https://mek.oszk.hu/25600/256) honlapján.
