Széles az érdeklődése Pátkai Marcellnek: filozófia, német és kulturális menedzsment szakokon végzett az ELTE-n, és már az egyetem alatt elkezdett reklámügynökségeknél dolgozni. – Érdekelt, hogyan lehet egy terméket népszerűvé tenni, de a filozófia szak miatt közel állt hozzám a kultúra szeretete is, ezért a reklám nem elégítette ki feltétlenül az intellektuális érdeklődésemet – mondja Marcell, aki diplomázás előtt még létrehozta a Digitálisan Archivált Tudás Alapítványt ismeretterjesztés céljából.
– Azt terveztem, hogy a TED-előadásokhoz hasonló videókat fogunk felvenni, de ehhez nagyobb erőforrás kellett volna, így dokumentumfilmeket kezdtünk el forgatni, az elsőt Lossonczy Tamás százöt évesen elhunyt festőművészről – meséli. Három kisfilmet is készítettek az idős alkotóval, aki nagy hatással volt rá, mert Marcell általa felismerte, hogy a művészek képesek új szemléletet átadni a befogadóknak, míg a reklámszakembereknek és alkalmazott művészeknek többnyire mások elvárásainak kell megfelelniük. A további forgatások szintén hatottak rá, például amikor Szirtes János képzőművészt filmezte, hogyan készül fel Molnár Ágnes Évával egy videóperformance-ra. Aztán újabb ötlete támadt, amikor a 2008-as gazdasági válság után számos művész nehéz helyzetbe került, mert megfogyatkoztak a pályázati lehetőségek. Elhatározta, hogy 2012-ben Kaszásdűlőn, a PP Center Üzleti Központban – az egykori Óbudai Textilgyár területén – elindítja az Artkartell nevű mecenatúraprogramot, amelyben többféle pályázatot írtak ki képzőművészeti, közösségi és sportprojekteknek.
Keresik az újszerűt
– A mecenatúraprogrammal sokakat támogattunk, például Mundruczó Kornélt és a Proton Színházat, a Budapest Tánciskolát, az Artus Színtársulatot és a Recirquel Újcirkusz Társulatot is. Illetve zenészeknek is segítettünk, itt forgott a Péterfy Bori & Love Band és Sena közös, Csodaidő című klipje, illetve nálunk készült Pátkai Rozinának, aki egyébként a testvérem, a Samba Chuva és Partokon című videója – meséli Marcell. A képzőművészeknek a PP Center támogatásával egy különleges rendszert dolgoztak ki: létrehozták a Partizán Műterem és Galériát, ahol műtermeket biztosítottak nekik az aktuálisan üres helyiségekben. Ha viszont egy bérlő kivette azokat, akkor a művésznek a felújított, 45 000 négyzetméteres, loftos gyárépület egy másik kiadó terébe kellett költöznie.
– Az Artkartell program akár társadalmi felelősségvállalásnak is nevezhető, ami abban az időben ritka volt Magyarországon, és sajnos azóta sem túl gyakori. Pedig a nyugati világban ez elég bevett, mert az emberek rájöttek, hogy ezzel óriási presztízst szerezhetnek nagyobb vállalatoknak – mondja Marcell.Az ötlete pedig, úgy tűnik, bejött: a mecenatúraprogram máig tart, a műtermekben dolgoznak a művészek, a Recirquel Újcirkusz Társulat is náluk próbál, és egyes sportprojektek, például a Monkey Boulder mászóterem is folytatódtak.
A PP Centerbe viszont nemcsak a művészeket, de a közönséget is várják, az Artkartell projectspace nevű galéria white cube terében ugyanis évente több kortárs kiállítást rendeznek főként feltörekvő fiatal alkotóknak.
Közülük többen már nemzetközi szinten is bizonyítottak – mint Ember Sári, Kárándi Mónika és Ezer Ákos –, de időről időre meghívnak idősebb mestereket is. – Fontos számunkra, hogy a galéria progresszív vonalat képviseljen, olyan művészeket mutasson be, akik újszerűt alkotnak – mondja Marcell. Emellett 2014-ben megalapította Tóth Ágnes művészeti újságíróval az Artkartell online magazint Rieder Gábor főszerkesztő bevonásával, hogy közérthetően és minél szélesebb körnek számoljanak be a kortárs magyar képzőművészetről, a hazai kiállításokról és a nemzetközi művészvilágról is.
A művészet hazugsága
Marcell érdeklődési területe viszont ennél jóval szélesebb, hisz a reklámszakmában dolgozik kreatívként. – Egyszerre vagyok alkalmazott és művészeti író, viszont szeretek mozogni a két végpont között. Vannak tévésorozatterveim, amiket próbálok értékesíteni, illetve részt vettem a ContentLab & Factory nevű produkciós cég egyik tehetséggondozó programján, és írtam már forgatókönyvet is tévében futó szériáknak, A mi kis falunk, a 200 első randi és a Korhatáros szerelem egy-egy epizódjához. Amikor egy ilyen munka során ötletelni lehet, és a fantáziámat szabadon engedhetem, akkor azt érzem, hogy teljesen máshogy telik az idő, és repülnek a percek – vallja Marcell.
A tévészériák epizódjai mellett pedig írt már saját történetet is – ilyen volt a 2019-ben megjelent első regénye, az Aki megette a Mona Lisát. Ebben a szatírában egy sikertelen művész, Gúla egy csínytevéssel válik világhírűvé: egy hajléktalanról azt hazudja, hogy jordán performance-művész, de nem számít arra, hogy áldozata művészi karriert indít, sőt híresebb lesz nála. Gúla ezért egy művészettörténész lány segítségével bebizonyítja a férfiről, hogy álművész, akit ő talált ki, vagyis az ő műalkotása. – A szatirikus könyvet azért írtam meg, mert inspiráló volt elképzelni, hogy ha valaki híres művésznek hazudná magát, arra mások hogyan reagálnának.
Inspiráló agár
Marcellnek a közeljövőre is van terve: múlt héten adta le a Lampion Könyvek kiadónak a Szeplős Lujzi című második könyvének kéziratát. – Ebben a századfordulón játszódó ifjúsági regényben egy tizenhét éves lány lesz a főszereplő, aki agarászcsaládból származik, és tudós szeretne lenni, mert az anyja is erre vágyott. Idővel aztán feltalálja a műnyulas agárfuttató gépet, hogy megmentse az agaraktól a kedvenc mezei nyulát, akit kis korában magához szelídített – mondja Marcell. Az ötlete onnan jött, hogy egy barátja, Pálfi Szabolcs animációs rendező felkereste, hogy adaptálja Lovik Károly A kertelő agár című, 1907-es kisregényét rajzfilmre, amin Marcell el is kezdett dolgozni, és bár a projekt nem valósult meg, a történetet továbbszőtte egy teljesen új sztorivá.
– A kéziratom és Lovik Károly regénye között vannak egyezések, szóval A kertelő agár inspirált engem. A könyvemben másrészt a lány szembeszegül az elnyomó apjával, amire a klasszikus történetekben ritkábban találunk példát. Általában a fiúgyermek küzd meg az apjával, mint Oidipusz mítoszában vagy a Csillagok háborújában, vagy a fiú az apa helyébe lépő gonosszal harcol, mint Az oroszlánkirályban. Az én történetem főhőse viszont egy lány, mert szerettem volna rámutatni arra, hogy egy női hősnek nem feltétlenül kell gyengének lennie, hanem az eszével győzedelmeskedhet mások fölött.
