;

sci-fi;televíziók;Netflix; 3-test-probléma;

A Netflix új szuperprodukciója, A 3-test-probléma katarzis csiholása helyett a biztos üzleti sikert választja, kiszámítottan hatásos történetcsűréssel

- Háromtest, probléma nélkül

A filmkritikusok számára máig örömteli és megtisztelő feladat nagy nemzetközi fesztiválról tudósítani. Persze nem könnyű, sőt, kifejezetten kimerítő tájékozódni a filmek tengerében, kisakkozni, mit, mikor, hol érdemes megnézni, majd kiokoskodni egy összképet, amely esetleg tendenciákat is felfest. 

A manapság ránk zúduló sorozatdömpinget tekinthetjük efféle fesztiválnak. Nem lepne meg, ha hamarosan mindegyik streamingcsatornának akadna külön tudósítója. Még így is izzasztó feladat lenne. Hiszen mire végigpörög előttünk egy széria, legalább három-öt új érkezik a helyére. De láthatóan felnövőben egy nemzedék, amely számára ez egyre kevésbé jelent gondot. Tagjai elképesztő magabiztossággal, felkészültséggel kezelik a kínálatot. Nélkülük sok érdekes produkció kerülné el az idősebbek lelassult figyelmét.

Mondjuk a Netflix új szuperprodukciója, A 3-test-probléma mellett nehéz elmenni. Hírt ad magáról, ahol csak lehet, bemutatója óta ott van a top ten élmezőnyében. Ám sokaknak bizonyára egy elkészültéről szóló egymondatos hír is elég volna megtekintéséhez, mert él bennük Liu Ce-hszin világsikerű, Hugo-díjas forrásregénye. Kínában is született adaptáció belőle, de ez egyelőre kevés egy globális vándorúthoz. Jobb megnyerni a sorozattá gyúrás feladatának a Trónok harcában már jeleskedő David Benioffot és D. B. Weisst, majd egy megbízható amerikai csapatot toborozni a megvalósításhoz. A vállalkozás kezdeményezője, Lin Csi, a Yoozoo videójáték-vállalat tulajdonosa azonban nem érhette meg álmai beteljesülését: 2020-ban megmérgezték.

A regény, egy trilógia első része, a sci-fi irodalomnak azon egyre szűkülő ágához tartozik, amely még ragaszkodik a műfaj eredeti jelentéséhez: igazi tudományos-fantasztikus mű. Döntően kvantumfizikára épített rejtélyei megalapozottak és izgalmas, ismereteket is nyújtó agytornára ösztönzik az olvasót. A sorozat a tudományos mélységeket nem tudta felvállalni. Érthető, hiszen itt nincs idő a megállásra, elgondolkozásra, a néző nem zavarodhat össze, mert pillanatok alatt elveszti a fonalat. Így aztán kényszerű elmozdulás történt a fantasy és az érzelgős lélektani dráma irányába. Néhány általános, könnyen felfogható tézis világítja meg, mi okoz a földönkívüliek világában stabil és kaotikus korszakokat, hogyan kerül a Föld kapcsolatba velük, miért indulnak ide, miért tart az útjuk négyszáz évig. A történet jelen idejű szála átkerül Londonba, egy globális, kevert nemzetiségű közegbe, és harmincas fizikusok mély barátságába ágyazódik.

Konzervatív módon, még az Orion űrhajótól megfertőzve, a 2001: Ürodüsszeián, Tarkovszkij Solarisán nevelkedve, de kedvelve a Csillagok között, a Gravitáció vagy akár az Ad Astra világát is, a könyv alapján valamiféle misztikus bölcseleti izgalmat vártam A 3-test-problémától. Hogy elgondolkoztat az emberi tudás relativitásáról, megrázóan ütköztet annak lehetőségével, hogy a földönkívüliekben nem kell automatikusan ellenséget látnunk, esetleg fejlődésünket segíthetik. Ki tudja, talán morálisan is felettünk állnak. (Nem mintha ez olyan nehéz mutatvány lenne.) A földi tudósokban, akiket szolgálatukba állítanak, nem a megváltó isteni erőbe vetett hit szabadul fel racionális formában? Vajon a tudomány is Istent keresi? De a sorozat egy ponton túl az összes említett és más lehetséges kérdésektől is elfordul. Katarzis csiholása helyett a biztos üzleti sikert választja. Kiszámítottan hatásos történetcsűréssel, toptrendi látványvilággal, a kiegyensúlyozott munkateljesítményhez szükséges belső stabilitásunkat nem fenyegető lelki konfliktusokkal. (Felhasználhatjuk-e halálos betegségben szenvedő barátunkat arra, hogy agyát hibernált állapotban kilőjük a világűrbe kapcsolatteremtés céljából?) A sok felszínesség miatt aztán a film záró bölcselete már túl didaktikusan hat: Egyszer ide fognak érni a földönkívüliek, valószínűleg ellenséges szándékkal, hiszen rovaroknak neveznek minket. A csodabogár titkos ügynök elviszi a kiábrándult tudóst egy rovarokkal teli gyönyörű természeti tájra. Hiába próbáltuk minden eszközzel kiirtani őket, rendre alkalmazkodnak, megtalálják a helyüket a világban.

Szomorú ez a dollármilliókat felemésztő üresség. Történelmi idősíkokkal, virtuális és való világ egymásba csapásával, a digitális filmtechnika virtuozitásával. De a mai szórakoztatóiparnak láthatóan minimális igénye sincs rá, hogy sokat töprengjenek a produktumain. A termék elkészült, a kritika feladata meghatározott kritériumok alapján a minőségi ellenőrzés. Lehetőleg pontszámokkal. Tízből nyolc, rendben, tálalható, hét és fél órára elegendő kellemes időtöltés.

Vitányi Iván, a küzdelmes Apáczai hűséges utóda 100 év múltán újra megélte ezt az Ady emlegette veszélyt. Mindent megtett a „néplélek”, a tömegek kultúrájának és kulturáltságának elmélyítéséért. Ezért is nevezhetjük hídépítőnek, a demokratikus éthosz harcosának. Vagy ahogy önmagát minősítette ironikusan: küszöbembernek.