Volkskanzlernek, a nép kancellárjának nevezte ki magát az osztrák politikusok népszerűségi listáját másfél éve vezető szabadságpárti pártvezér, Herbert Kickl, jelezve, hogy bár csak ősszel lesznek parlamenti választások, ő máris „egész népét“ képviseli. Igaz, az országot hetek óta lázban tartó kémügyben Kickl 3 százalékot veszített eddigi személyes első helyéből, s az sem tett jót neki, hogy a jelenlegi első ember a kormányban, Karl Nehammer kancellár a nép ellenségeként beszél róla, biztonsági kockázatnak tartja. Ezért hangoztatja, minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy a szélsőjobboldali párt vezetője beülhessen a kancellári székbe.
A múlt hét csütörtökén parlamenti vizsgálóbizottság hallgatta ki az aszkétikus politikust, akinek 2017-19 közötti belügyminisztersége idején kezdődött az utóbbi évtizedek sok felvonásos, botrányos kémkedési ügye. A hét év után előkerült történetet a brit titkosszolgálat kaparta ki: tavaly sikerült lekapcsolnia egy 6 tagú, bolgár kémbandát, akinek tagjai Londonból szerezték az információkat Oroszország javára. Kihallgatásukon derült ki, több ízben együttműködtek az osztrák Egisto Ott-tal, az osztrák sajtóban hetek óta sztárolt hírszerzővel, Moszkva érdekében. Az angol fővárosból származik az értesülés, hogy azok a bizalmas névlistákat tartalmazó mobil telefonok, amelyek egy 2017 nyári kiránduláson az osztrák belügy legfőbb kádereinek a zsebéből vízbe hullottak, nem semmisültek meg, hanem a javításra felkért szakértő, jó pénzért Ottnak adta el, aki bolgár barátaival Bécsből- törökországi átszállással - Moszkvába, az FSZB orosz belföldi hírszolgálathoz juttatta el a készülékeket.
A telefonszerelőről ma már tudják, hogy szintén régi motoros az osztrák kémelhárításban, mint ahogy az is felszínre került, hogy a 61 esztendős Egisto, aki olasz anyja után kapta különleges keresztnevét, parancsra mozgósította a bolgár bandát. A megbízója a szintén osztrák Jan Marsalek volt, aki 2020-ig a multinacionális világcéggé emelkedett, müncheni Wirecard második embere volt, anélkül, hogy akár a középiskoláit elvégezte volna.
Marsalek, miután csődbűntettet követett el főnökével, a rács mögé került Martin Braunnal együtt (1,9 milliárd eurót nyúltak le), egy kis repülőgépen Ausztriából, Minszk érintésével, Oroszországba repült, ahol nem egyszerűen elbújt a világ szeme elől, hanem folytatni kezdte ottani, mint kiderült már a Wirecard előtti időben végzett kémtevékenységét: előbb volt orosz spion, mint német üzletember. Az állítólag egy orosz papra kísértetiesen hasonlító osztrák kalandor, aki mostanában gyakran ölt csuhát, Egisto és annak egykori főnöke, a 2017-ig szintén az osztrák Alkotmányvédelmi hivatalban dolgozó Martin Weiss segítségével tudta elhagyni Ausztriát, ahol eltűnéséig közismert figura volt, minden parlamenti párttal jó kapcsolatot ápolt, pénzt szerzett, ha kellett, bizalmas infókkal látta el a pártvezetőket.
A mindmáig magát egy nemzetközi kémfilm főszereplőjének képzelő Marsalek, biztos távolból állítja, hogy a 2017-19-es időkben kétszer is járt a szabadságpárti belügyminiszternél, a tömeges migráció megfékezésével kapcsolatos elképzeléseit tárta elé, Kickl, aki roppant elutasítóan reagált a parlamenti bizottság felvetéseire, hangoztatta, hogy soha életében nem találkozott Marsalekkel, akire amúgy sem volt kiírva, hogy kém. De Egisto Ott nevét is csak minisztersége végén ismerte meg, a régi „belügyest“ szerinte nem az FPÖ, hanem a kormányt irányító kereszténydemokrata néppárt irányította.
Kevésbé volt fölényes Herbert Kickl, amikor a képviselők az FPÖ és Oroszország között egyre szorosabbá vált kapcsolatokat firtatta, amibe egy külön pártközi együttműködési megállapodás is belefért Putyin parlamenti pártjával. Kickl igyekezett az FPÖ korábbi elnökére Heinz-Christian Strachére hárítani az orosz kapcsolatokat, s arról sem sokat beszélni, hogy egy olyan tanulmány alapján szervezett 2018. februárjában támadást az azóta feloszlatott, majd újjáalakított Alkotmányvédő hivatal középvezetői és elemzései ellen, amelyet történetesen Ott írt, megtűzdelve hamis vádakkal. A bizottság úgy döntött, Kickl nem mondott eleget, május 8-9-re újra kihallgatásra citálták.
Az egyre tekervényesebb kémtörténetben most derült fény arra, hogy a fehérgallérban is bűnőző Marsalek elsősorban az Ausztriában jóideig meghökkentően befolyásos osztrák-orosz baráti társaságban toborozta embereit, itt ismerkedett meg Ott-tal és kémtársával, Martin Weiss-szel, aki a felelősségre vonás elől már régen Dubajba menekült. Marsalek arra is rá akarta venni a két titkosszolgát, hogy a bécsi külügyminisztériumban (amikor a miniszter a már azóta orosz szolgálatba szegődött Karin Kneissl energiaszakértő volt) alakítsanak egy orosz „sejtet“, s a legbizalmasabb infókat továbbítsák Moszkvába.
Kitudódott, hogy Ott és Weiss segítette Marsaleket a szökésben, ezért a duót kihallgatták.De Ottot egy hét elzárás után, Weisset pedig azonnal szabadon is engedték. A közvélemény egyszerűen nem érti, miért voltak a hatóság emberei ilyen engedékenyek, miért csukták be a szemüket hét évig a nyilvánvaló előtt? Talán az oroszok iránti tiszteletből, abból a hagyományból, hogy Ausztriában eltűrik az orosz hírszerzőket? (Pénteken küldött haza Moszva egy osztrák diplomatát a követségről, válaszul Bécs pár héttel ezelőtti, két oroszt érintő kiutasítására.)Vagy fegyverbarátságból, mert a két hírszerző évtizedekig megbízhatóan dolgozott Ausztriáért? Vagy tán azért, mert a duó, de Marsalek jól hasznosítható infókkal táplálták az osztrák hatóságokat?
„Vajon csak az FPÖ Ausztria egyetlen Putyin-pártja? Nem úgy van inkább , hogy Moszkva mind a három titkosszolgálata - többszáz fővel - évtizedek óta akadálytalanul szimatol itt? Kickl nem azon fáradozott miniszter korában, hogy a mindig is az ÖVP érdekszférájába tartozó szolgálatokat a szabadságpárt alá is vonja?“ - teszi fel a kérdést a zöld párt egykori fenegyereke, a ma szókimondó újságíróként működő Peter Pilz.
Dagad az osztrák kémbotrány