Rákkutatók, orvosok, daganatos betegek és túlélők és két támogató civil szervezet munkájával fél év alatt létrejött egy projekt, amely a C80-as BNO kóddal ellátott betegségeket másképpen mutatja be, mint ahogyan az a köztudatban él. A végkövetkeztetés: ahhoz, hogy gátlások nélkül beszélhessünk a prevencióról, a betegség és a gyógyítás folyamatáról, illetve magáról a felgyógyulásról, szükségszerű a daganatos betegségekkel kapcsolatos tabuk ledöntése. Elsőként az, hogy minden, daganattal diagnosztizált ember meghal, tehát a rák egyenlő a halállal.
A megbélyegzettség és a betegségtudat is komoly pszichés velejárója az amúgy is rengeteg fizikai és mentális problémával járó betegségnek. A tabudöntögetésnek több eszköze is van: a tudományos ismeretterjesztés mellett ezek egyike a művészet. No de: rák és művészet? Hogyan említhető egy napon? Rák és esztétika? Sőt a rák esztétikája? Amikor először meghallottam ezt a gondolatsort, megdöbbentem, és először észre sem vettem a kérdőjelet.
Tizenötödik éve dolgozom a rákellenes szférában, ezalatt láttam és hallottam sok mindent, de hogy ezt a két szót összekapcsolva fogalommá, művészeti kiindulóponttá nemesítse bárki, még sosem.
Persze a művészetekben mindig is jelen volt a daganatos betegség, már egyes barlangrajzokon is felfedeztek mellrákbetegségből eredeztethető, megcsonkított női felsőtestet, manapság pedig rengeteg film, színdarab és regény témája a bármely szervünket alattomosan megtámadó betegség. Az esztétikáját azonban sosem keresték. Bár több fotókiállításnak, performance-nak adott apropót, lássuk be, alapvetően nem ez az első, ami először eszünkbe jut a rák szó hallatán. Sőt a második és a sokadik sem.
Metszet milliószám
A C80-as kiállítást összehozó alkotócsoport viszont gondolt egy merészet, és összekapcsolta a két, ambivalensnek tűnő szót. Az elmúlt fél évben a kiállító művészek – Albert Ádám, Benczúr Emese, Máté Dániel, Neogrády-Kiss Barnabás, Poór Dorottya, Simon Zsuzsi – és a kurátorok előadásokon, workshopokon és beszélgetéseken ismerkedtek meg a daganatos megbetegedések diagnosztikájával, típusaival, kezelési módjaival, pszichés velejáróival. A furcsa cím, a C80 magyarázata egy BNO- (betegségek nemzetközi osztályozása) kód, amely kifejezi a rák jelenlétét a szervezetben, de teret enged annak is, hogy bármelyik típusával és bármilyen módon foglalkozhassunk vele. Az alcím végére biggyesztett kérdőjel pedig a rákbetegséggel való általános gondolkodásunk felülírására ösztönöz.A művészek a megismerési folyamatban onkológusok, patológusok, orvostanhallgatók, pszichológusok, két rákellenes szervezet (a Mályvavirág Alapítvány és a Mellrákfórum – nem vagy egyedül! Alapítvány) és ráktúlélők részvételével dolgoztak, s az együttműködésük eredményeképpen jött létre a kiállítás.
A helyspecifikus művek a daganatok különböző aspektusaira fókuszálnak a megbélyegzettségtől és a megváltozott önképtől a tévhiteken át a komplex diagnosztikai folyamatig, annak átláthatatlanságáig és a betegség alatt átélt intim, emberi pillanatokig.
A hat műtárgy az épület aulájában található, ami a szürke hétköznapokon váróteremként funkcionál, sokszor nyolcvan beteg is ott várakozik az orvosához való bebocsátásra. A leglátványosabb alkotás az aprócska, vidáman tarka, műanyag dobozkákból kirakott hatalmas installáció. Ezekben a kis dobozkákban rákos szövetmetszeteket tárolnak. Több millió van belőlük az egyetem patológiai részlegén. Az ország egész területéről érkeznek az orvosi egyetem laborjaiba minták, amelyek a szövetet kimetsző operátor szikéjétől megközelítőleg tizenkét orvos kezén mennek keresztül, amíg visszajut a pácienshez a hír, mivel áll vagy éppen nem áll szemben. Amikor a vezetőnk, Kiss Richárd, a Patológiai Tudományok Doktori Iskolája onkológia szakos PhD-hallgatójának kezében ott volt egy tárgylemez, amin csupán egy elkent maszat volt látható, arra gondoltam, valakinek az lehet a halálos vagy éppen felmentő ítélete.Ha már a művészek absztrahálták a daganatos betegségek körüli gondolataikat, vászonra vitték, kőbe vésték, elvont installációvá tették azokat, gondoltam, eljátszom a betűkkel, mivel én ahhoz értek. Kár, hogy rák! – írtam, de a mondat, amit e három betű variálásával kiraktam, olyannyira rémisztő, hogy elveszett a szójáték öröme. Nemcsak azé, hanem ebben a sorrendben összerakva szinte az életé is, sőt éppen hogy a halál jeges fuvallatával borzongat e három betű: R Á K.
Genetikai terheltség
A hivatalosabb megfogalmazásban daganatként aposztrofált betegségcsoportot még mindig a halállal asszociálják az emberek, pedig az orvostudomány és főként a technika ugrásszerű fejlődésével már igen korai stádiumban felfedezhető a legtöbb elváltozás, ami által nagyobb az esély a gyógyulásra, tehát egyáltalán nem szabad beletörődni, és megváltoztathatatlan végzetnek tekinteni a betegséget. De mivel lehet elősegíteni a rákbetegségek korai felfedezését? Elsősorban rendszeres részvétellel az ingyenes népegészségügyi szűréseken – tokától bokáig –, másodsorban azzal, hogy ha bárki furcsaságot, elváltozást észlel a testén, vagy a szervezete a szokásostól eltérően viselkedik, azonnal orvoshoz fordul. Az azonnaliság azért is fontos, mert szinte biztos, hogy hosszú ideig kell várnia a vizsgálat kitűzött időpontjára, amelyet továbbiak fognak követni. Tehát egyáltalán nem mindegy, húzza-halasztja-e az orvoshoz fordulást, vagy rögtön – akár feleslegesnek tűnő aggodalommal – megteszi a kezdő lépést a kivizsgálás felé. Ami nagy bátorság, de hosszú távon ez a nyerő stratégia.Arra, hogy egy egészségesen élő – teljes értékű táplálkozást folytató, sportoló, a mentális rekreációt, a stresszkezelést magas szinten űző – embernél miért alakul ki a betegség, és egy egészségtelen életmódot folytatónál pedig miért nem, nem tud válaszolni a tudomány, ez még a mindent tudó brit tudósok előtt is rejtély. Azt sem tudni biztosan, hogy meg lehet-e előzni a daganatos betegségek kialakulását, inkább abban bizakodunk mindannyian, hogy ki lehet cselezni. De mégis, mit tehetünk a testi jóllétünkért, a krónikus betegségek megelőzéséért? A rendszeres orvosi szűrővizsgálatokon és az egészséges életmódon túl az erős remény marad az örökölt genetikában, ami a rák- és egyéb betegségek megúszásának az alapja. Annak, aki nem olyan szerencsés, és a családjában előfordult már daganatos betegség – az arány három emberből kettő! –, kérheti a genetikai terheltség mértékének vizsgálatát.
A gyógyulás művészete
Mi a kiállítás célja? Megváltozik-e ettől valami? – tettem fel a kérdést. A kurátorok és művészek válasza szerint a betegség körüli, elérhetetlennek tűnő információkat igyekszik közelebb hozni a hétköznapi emberekhez, ami egyúttal nyitás a közös gondolkodásra is. Még egy kifutása lesz a projektnek: megjelenik egy kétnyelvű (magyar és angol) kiadvány, amely összefoglalja a workshopok során termelődött tudásanyagot, tapasztalatokat, valamint a folyamat, az elkészült művek és a kiállítás dokumentációját. Jelen állás szerint ugyanis közelebbről vagy távolabbról, de mindannyian érintettek leszünk rákos megbetegedésben. Az jelzi, hogy a prognózis jól teljesít, hogy a hat művész közül kettő közvetlenül, kettő közvetetten érintett a betegségben. Éppen ezért van szükség a szemléletváltásra, hogy ne rögtön a halállal azonosítsák ezt a betegséget, mert akkor nem marad energia a gyógyulásra, ez pedig nemcsak a tudomány, hanem a társadalom – benne pedig a művészet – fontos feladata is.