Sokszor írtunk már az utóbbi időben arról, hogy Németország és Franciaország viszonya feszült, egyebek mellett az Ukrajnának nyújtandó támogatás mértékét illetően. Az Európai Unió kohéziója szempontjából mindenképpen aggasztó, ha leáll a német-francia tengely. Ezért is volt fontos üzenete annak, hogy múlt héten a kilencvenes évek elején Franciaország, Németország és Lengyelország együttműködéseként alapított weimari háromszög keretében már azt hangoztatták, amiben egyetértenek, s nem azt, amiben nem. Kiemelték: egységesen kívánják támogatni Kijevet, s megállapodtak arról is, hogy több fegyvert szereznek be a világpiacon Ukrajnának.
Még a szárazföldi csapatok Ukrajnába küldésének kérdésében is történt némi előrelépés. Emmanuel Macron a Le Parisien című lapnak elmondta: „Talán egy bizonyos ponton - nem kívánom, nem én kezdeményezem - szárazföldi műveleteket kell majd végrehajtanunk az orosz erőkkel szemben”. Mint mondja, e tekintetben szükség lehet a francia katonák tapasztalatára. Németország anyagi támogatást nyújthatna egy ilyen megoldáshoz, tette hozzá.
Bár a francia elnök sosem mondta, mikortól küldenének szárazföldi erőket, öt, esetleg tíz év múlva, itthon a kormánypropaganda azzal vádolja, háborúba akarja vinni Európát. Nem csak a 2022-es parlamenti választás előtt, hanem ma is megtapasztalhatjuk, itthon mennyire hatékony ez az állandó fenyegetőzés a háborúval. Még ma is hallhatunk a környezetünkben olyan véleményeket, Ukrajna adja meg magát, csak legyen béke, sok magyar az ukránok szuverenitását sem ismeri el. Úgy látszik, csak a magyarok szuverenitása számít.
Macront persze hidegen hagyja a magyar kormánypropaganda, az Elysée-palotában aligha hívnak össze emiatt válságstábot. Ráadásul a magyar kormányfőnek valójában még kínos is a mostani helyzet, mert a francia elnök időnként még szóba áll vele. Ki tudja, meddig.