Mielőtt, azelőtt mintegy vigaszként olyan borsort, borképet, szortimentet ajánlunk a Szép Szót olvasó szomjazó olvasóknak, mely lényegében tökéletes. Ritkán mond az ember olyat, hogy valami tökéletes, de a Royal Tokaji borai a száraztól az essenciáig nemcsak egyszerűen hibátlanok, hanem olyan tiszta ívet adnak ki, olyan szimpatikus és modern megoldásokat zárnak a palackokba, hogy hú.
A furmintot azért emeljük ki, mert Furmint Február van, ezt a fajtát választották ki az első számú magyar bornak, vannak borországok, amelyeknek szinonimája egy szőlőfajta: a zöld veltelini egyenlő Ausztria, a malbec egyenlő Argentína, a tannat az Peru, Chile az carmenére, Új Zéland az sauvignon blanc, stb. Ez lenne nálunk a furmint, mely a szikár, a talajt jól tükröző száraz bortól az aszúig mindenre képes. Ez a furmintunk csillogó, mint egy kardpenge, a markáns sav (bő hét gramm) jól balanszírozza az átlagnál magasabb, 13 százalékos alkoholt; a nagy borban a magas beltartalmi értékek mindig egyensúlyban vannak, amitől könnyednek tűnik, noha tartalmas. Itt leheletnyi cukor kerekíti a virágos, jellegzetesen furmintos almás-körtés, intenzív, száraz érzetű ízképet, amit a (fehér húsú) barack és a halovány virágillat, valamint az ásványosság bioárama színez. Hibátlan holmi, eszményi gasztrobor, jó savai okán kiváló aperitif, halacskák (fogas roston vagy tejszínes mártással), csirkemell, zöldségek, sajttálak és jó beszélgetések mellé ajánljuk 8-10 fokon, az ára: 2500 Ft.
Magam a bor kóstolása után pohárral a kézben elszunnyadtam karosszékemben és azt a hülyeséget álmodtam, hogy én vagyok Nemecsek Ernő, ott állok a füvészkerti tó partján csuromvizesen, és a hahotázó vörösingesek között ott áll Geréb is a két Pásztor-fiú között, a száját nyalogatva. Álmomban ő vezeti a grundot valahogy, csúnyán el van hízva, térdét csapkodva mutogat rám és hahotázik, és amikor kikecmergek a vízből, gúnyosan megkérdezi: jó volt? És én azt mondom: jó volt. Sokkal jobb volt, mint a parton állni és kinevetni engem. Megtagadni Szent István és Antall József örökségét, elárulni Európát, ami felé mindig vágyakoztunk és most itt lett volna a nagy és soha-vissza-nem-térő és utolsó lehetőség, hogy egy vidám és nyugati országot csináljunk, ehelyett te beálltál a vörösingesek közé, és nézd meg, mit csináltál a grundból! Európa legszegényebb grundja lettünk, ahol a téli szalámi kétszer annyiba kerül, mint Németországban, pedig ott a fizetés három és félszer akkora, mint nálunk, ahol a lakosság 70 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, 20 százaléka nyomorszinten, Ausztriában egymillió forint felett van az átlagbér, nálunk kereken harmadannyi, egy évig recesszió és Európa legmagasabb inflációja sújtotta a grundot, hiánycikk lett az üveggolyó és 25 százalékkal drágább lett a diákabrak és a gitt. Én kérdezem: jó volt az erősek mellé állni a megtámadott gyengékkel szemben? Jó elnézegetni a 28500 forintból élőhalott nyugdíjas néniket? Ugye jó nevetgélni a lövészárokban fagyoskodó fiatalokon? Jó a szájadat nyalogatva remegve földig hajolni a különféle verekedős vörösingesek előtt, aki einstandolják a náluk gyengébb grundokat? Ugye jó állandóan hazudozni? Jó elárulni a grundot?
Inkább fojtsatok vízbe, és verjetek agyon, de én ugyan nem leszek áruló, mint valaki, aki ott áll, ni... ott... – mutattam Gerébre, mire kiesett a kezemből a pohár, s ekkor felébredtem.
